Grunwalsky Ferenc fotókiállítása a Kortárs Muvészeti Múzeumban.

Grunwalsky, a rendezo és Grunwalsky, az operator a szokatlan kivágatok mestere. A megnyitó felé igyekezvén a Roncsfilm kockáit idéztem fel: a helyzetekbe váratlan percben, váratlan szögbol belépo kamera rögzítette képet. Az indokolt és szervesen beépülo váratlanság és meghökkentés élményét egy-egy jelenet után.

A múzeum hatalmas tere tele Ladányi Andreával, a csarnokban kanyarodó lépcsosor és a márványpadló pedig a táncosno és társulata színpadává alakul át.

A sokadik kört rovom a tárlaton. Az elso benyomás: nem érzékelem, hogy ez a sok kép egyazon embert ábrázolja. Hogy egyáltalán ábrázolni szándékozik az egyest. Ez a tárlatanyag az általánost ünnepli a ragyogó táncos testét ünnepelve. Ladányi Andrea porcikái a (szlovák) komáromi erod óriás labirintusának lepusztult termeiben láthatók. Grunwalsky portrét készített teste minden négyzetcentiméterérol. Emberleltárt a testúrnorol szürke és okker falak elott. A felmart, az enyészetben visszatalajosodó padlaton. Egy-egy képen kipillanthatunk a vastagfalú vedlett vermekbol az anyatermészetre. Ligetes facsoportok fürdenek a fényben. A beltérbe tévedo napsugárban, máskor éjszakai razziát idézo reflektorvilágnál látható az Ember csupasz, máskor átlátszó fólia lapította teste.

Grunwalsky enteriorjei semlegesek, a testet csak lepusztult felületek veszik körül. Minden egyes kép a nagy egymásra találás élményét sugározza: a fényképész örömét leli tárgyában és birtokba veszi azt. Újabb és újabb, gyakran egymástól alig eltéro képeken látjuk lefegyverzo közelségbol a közegébol kiemelt, táncoló testet.

Táncost fényképezni általában két helyszínen szokás: muködés közben a színpadon, vagy -- egyre gyakrabban -- minden igényt kielégíto muteremben, ahol mintegy laboratóriumi körülmények között csiszolható tovább a látvány, mindennemu esetlegesség kiiktatásával. Grunwalsky kiemeli a megszokott közegbol a táncosno alakját. Nem természeti térbe helyezi, ahol a hatvanas években született japán irányzat, a butoh mesterei dolgoztak. Ez nem plain air.

Emberalkotta hely a fényképkészítés színtere.

Ladányi teste mindent tud: képzett szerkezet és organikus líra. Lankadatlan figyelmet ébreszt térben és síkban egyaránt. Megmutatkozásában partner a fényképész, aki csodálatát a képekben is érzékelteti. A táncosno teste néhol egészen közelrol látható: vállai lankái, bordái völgyei a képeken. Máskor "csak" apró, kalligrafikus jel a térben, vagy vetett árnyék a töredezett padlón, az ablakon beömlo, elnyúló fénnyel keretezve. Modell, múzsa és mester. Grunwalsky lebilincselo sorozata egyszerre érett és úttöro jelenség a hazai táncfotózás mufajában.