Ma az elektronika és a kibernetika világában, a virtuális valóság Kánaánjában mi szükség van dokumentumfilmre?

„Miért feded fel elõttem a gonoszságot,
és mutatod meg a nyomorúságot?
Csupa fosztogatást, csupa rablást
látok magam elõtt,
a vádaskodás és civakodás
egyre fokozódik."

Habakuk könyve, A próféta elsõ panasza

Ma az elektronika és a kibernetika világában, a virtuális valóság Kánaánjában mi szükség is van a dokumentumfilmre? A jó öreg doksi halott. Évekkel ezelõtt kiûzetett a mozikból. A tiszteletreméltó „art-hálózat" is csak, mint indiánt a rezervátumban tûri meg. No de a TV? Az Ígéret Ernyõ... Az osztódással szaporodó kaméleon-csatornák a nézettségi mutató és a bankszámla közt pattognak.

Mi az egyáltalán, hogy doksi? Az olyan, mint a gõzmozdony. Szép, de elavult. Hasznos teljesítménye nem mérhetõ össze áramvonalas kollégáiéval.

A loksi. Nosztalgia melengeti szívünk. Egykor kihúzott minket a szarból. Kihajolni veszélyes. Szemünkbe szikra pattant. Anyánk a vasalt, fehér zsebkendõ sarkával kipiszkálta a fekete széndarabkát. Apánk fejbevágott. Mi újra kihajoltunk...Ta-tam-ta-tam, ta-tam-ta-tam...

Hogy is mondtad, kishaver? Dokksi?... Már hallottam róla. Az egy olyan hely, ahol a megroggyant hajókat feltuningolják. A Kukát, meg a Badacsonyt... dokksi, ja... Hogy nem két k-val...? Hát...

Javítómûhely. Nem mondtad rosszul, nagyhaver. A doksi egy olyan valami, ami javítani igyekszik a gondolkodásmódunkon, a szívünkön, az életvitelünkön. Meg egyáltalán. A dokumentumfilm a társadalom lelkiismerete.

Hú, de fennkölt. A lérõl dumcsizz inkább. Mennyi esik le filmenként?

Hát yuppi életmódot nem biztosít. De sokba van. Mármint annak, aki a pénzt adja. Az elõkészítés, a forgatás, a hosszú vágás csak úgy nyeli a pénzt. Meg az alkotói jogok. A mûsoroknál olyan nincs, azt le kell nyomni, aztán minden a hûbérurat illeti.

Affekta ez, kishaver. Az a bazi hosszú dokumentumfilm meg lenyúlja a mûsoridõt. Reklámnak közben helye nincs, ugye, azért nekünk is van egy ízléstoleranciánk. Nagycsaládosoknak óvszert reklámozni, jó, mi?

KozmETIKA (= kozmikus?), óvatos kibernETIKA. Híroffenzíva, tényzanza, szondák. Újvalóság képünk, mint valamiféle Knorr-varázslat, gyorsan tálalható és eladható. Infrasugár irányba: és brillant fogsor, szidol homlok, álom dauer megrajzolják napi látásmódunk.

*

A dokumentumfilm tetszhalott. Halálhíre van költve. Költöttek neki egy halálhírt. Mert még ezt is híralakban. A híralakoskodók. Sifrírozott valóság. Enyém a kulcs, tiéd a puncs. („Miféle puccs, gyerekek?") A hír médiaszárnyon kering. Hallottátok? Meghótt az öreg Doksi. Feldobta a pacskert. Kinyiffant. Kinyúlt. Kinyírták. Már ideje volt. Állítólag egy kukában találták meg feldarabolva. Maffia leszámolás. Legyintés. Csak vitte a reklámidõt. Saját halottunk, gyászolja a médiakonszern. (A CNN ez alkalomra jubileumi mûholdat lõtt földkörüli pályára.) Ezek aztán a belevaló fickók! Csettintés. A temetésérõl késõbb intézkedünk. Hozzátartozók kíméljenek. Vagy coki nektek. Ahogy tetszik.

A TV-s információgesztus érdekellentétben áll a dokumentumfilmes, alapvetõen a fotógesztus filozófiájára épülõ gesztussal. „A fotógesztus a fenomenológiai kétely gesztusa, mert megpróbálja a jelenséget számos nézõpontból megközelíteni." (Vilém Flusser)

A dokumentumfilmes analizál, kérdéseket tesz fel, nem állítja, hogy zsebében a bölcsek köve. Megmozgatja a nézõt (ez a valóságos interaktivitás), elõhozza szunnyadó igazságérzetét, erkölcsi érzékét.

„A dokumentumfilm olyan film, amely alkotóan dolgozza fel a létezõ világot. A létezõ azonosul a filmben a valósággal." (Verdone)

A TV ellenben, mint késõ újkori fáraó, megingathatatlanul hiszi és terjeszti isteni eredetét. Milliókat delejezõ Küklopsz. Balázs Béla elektronikus képalkotás elõtti idõbõl származó megfogalmazását vulgarizálja, miszerint: „A valóság öntudatunktól független objektív realitás, tehát független az ember mûvészi szemléletétõl is." A hitelességet mutatja be áldozati oltárán, térdre kényszerítve milliárdnyi hívõjét. Ez a hitelesség nem morális kategória, még kevésbé mûvészi. És ki törõdik azzal, hogy a filozófusok határozták meg? Ez a hitelesség az eladhatóság brutális kategóriájának foglya. Az elektronikus médianyelvben ez azt jelenti, hogy a hostess (a témát feltálaló riporter) a téma ütõerén tartva mikrofonját, a neoegzotikumot az adott körülményekhez képest a legfrissebb és a legnyersebb formájában láttassa a „karosszék-utazóval".

Mi van azokkal, akik mindezek ellenére, mégis? -- kérdem halkan. A szabad szemmel alig láthatók, kikben él még a szabad szellem. Igazságérzetük, lelkiismeretük hajtja, hogy elbabráljanak a társadalom megroggyant testén, toxikus lelkén? Netán karrierizmus és nyereségvágy?

Példás büntetést nekik!

Elõre megfontolt szándékból és nyereségvágyból elkövetett dokumentumfilm készítésért két évre eltiltjuk a köz- és kereskedelmi televíziós objektumok látogatásától.

Én is világot hódítani jöttem
s magamat meg nem hódíthatom,
csak ostromolhatom nehéz kövekkel,
vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha én is úr akartam lenni,
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.

Weöres Sándor: Rongyszõnyeg
 

http://www.filmvilag.hu