Gregor és Patalas még mûvészettörténetet írt, az ezredvég enciklopédiája a filmipar krónikáját nyújtja.

Lexikonokról, enciklopédiákról csak a megjelenésük után egy-két évvel lenne szabad véleményt formálni, mikorra használatuk közben kiismerjük elõnyeiket, vagy rosszabb esetben hibáikat, fogyatékosságaikat. A tömzsi oxfordiról, errõl a 896 oldalnyi, mûnyomópapíron közzétett filminformáció-rengetegrõl mégis azon melegében, röviddel az elsõ átolvasás után alkotunk véleményt, mert feltehetõleg a késõbbi, tüzetesebb tanulmányozás sem másíthatja meg kedvezõ benyomásainkat. Ez a kötet valóban az, aminek az alcíme ígéri: A világ filmtörténetének kézikönyve.

Hol van már az a régi szép idõ, amikor két bátor tudós (Ulrich Gregor és Enno Patalas) megírhatta a film világtörténetét. Õk ugyanis még mûvészettörténetet írtak, csak az értékeket kutatták. Az Oxford Filmenciklopédiát szerkesztõ és író Geoffrey Nowell-Smith és csapata (41 további nevet sorol föl a munkatársak listája), és a magyar kiegészítések szerzõi már mozitörténeten munkálkodtak. Szinte nincs a világnak olyan csücske, ahová ne ért volna el mindenféle filmgyártást -- és kort -- feltérképezõ igyekezetük. A népes szerzõcsapat által olyan filmiparok krónikáját kapjuk, melyekrõl alig lehetett sejtelmünk idáig. Felületesen ismert filmbirodalmak (Japán, Kína, India) mellett nemcsak futó áttekintést, hanem alaposan részletezõ beszámolókat olvashatunk például a cári Oroszország és a náci Németország filmtermésérõl; külön fejezetek foglalkoznak -- egyebek között -- az arab világgal, a török mozival, az iráni filmmel. Sorolhatnánk még a mozitérkép részletességét, ám hadd tegyünk szóvá néhány, éppen Európával kapcsolatos hiányt is. Oxfordból jól ellátni Hongkongig és Tajvanig, de például Svájc vagy Románia észrevehetetlen. Pedig komoly filmtörténeti kézikönyv elképzelhetetlen Alain Tanner, Lucian Pintilie, Sergiu Nicolaescu nevének legalább az említése nélkül.

A történeti áttekintések mellett soha nem látott bõségben sorakoznak a technikával, a mûfajokkal és a filmgyártást kiegészítõ társmûvészetekkel foglalkozó fejezetek. Olvashatunk az animáció és a filmzene különbözõ korszakairól és stílusairól, valamint az alkotók lehetõségeit meghatározó technikai változásokról, melyeket a buzgón ítélkezõ történészek nem szoktak figyelembe venni.

A kötet fõszövegét 134 keretes életrajz egészíti ki. Ebben is akad néhány kellemes meglepetés. Nemcsak rendezõk és színészek kapnak helyet a filmtörténeti panteonban, hanem -- nagyon helyesen -- korszakos jelentõségû operatõrök (Gregg Toland, Raoul Coutard) és producerek (Franco Cristaldi, Anatol Dauman), díszlettervezõk (Trauner Sándor), akik meghatározói voltak koruknak és szakmájuknak. A kiválasztás szempontjai egységesek, méltatlan híresség nemigen került a halhatatlanok közé. Bár az incselkedõ kisördög azt mondatja velünk, ha Scharzeneggernek helye van, akkor talán Belmondo is megérdemelt volna egy életrajzot, s ha már Paul Robesont fontosnak vélik a szerkesztõk, vajon Robert Bressont miért nem?

Apró szépséghibák ezek egy nagyszabású vállalkozás mindentudást ígérõ adatbõségében. Még a legbuzgóbb mozibolondok és filmõrültek is nagy haszonnal forgathatják: ismeretlen, új neveket tanulhatunk Európára szûkült látóhatárunk kiszélesítésével. A magyar változat kiadója igyekezett a lehetõ leggyorsabban a hazai olvasók, szakemberek polcára eljuttatni ezt a nélkülözhetetlen kiadványt: egyszerre tizenöt fordító dolgozott a szövegen. Két honi szerzõvel kiegészítéseket írattak. Bikácsy Gergelynek három rövid fejezetben adatott meg a magyar film évszázadának összefoglalása. Oxfordi módon oldja meg cseppet sem könnyû feladatát, csak a végén kerül idõzavarba, mikor fogy a kiszabott terjedelme, de szíve szerint még sok nevet említene. Nemes Károly dolgozata, más nézõpontból tárgyalja az eredeti változat lezárása utáni évek filmtörténetét, mint a külhoni szerzõk. Cikkének átdolgozása, mint ahogy a bolhabetûs név- és címmutató szétválasztása, egy reménybeli második kiadás feladata volna.

Oxford Filmenciklopédia. A világ filmtörténetének kézikönyve.
Szerkesztette: Geoffrey Nowell-Smith.
Glória Kiadó, 1998.