A kétszerkettõ néha hat. Olykor a matektanár is lehet ember, s a magyar film is szórakoztató. Annyi minden lehetett volna ebbõl a filmbõl.

Ha csupán annyit teszünk, hogy nem térünk ki a hírlapinformációk, a reklámok és reklámriportok - vagyis a manapság minden produkciót kötelezõen körülhömpölygõ hajcihõ - elõl, akkor várakozásunk felcsigázva, képzeletünk felajzva, pozitív elõítéleteink ugrásra készen. Szívbõl reméljük, hogy amit látni fogunk, az igazolja elõzetes magyar filmek-vígjátékok-színészek iránti jószándékúan szurkoló elfogultságunkat. Ha egy kis szerencsénk van, igazi bravúrt láthatunk (véljük a beharangozás alapján). Nem sajnáljuk hétszázhúsz forintunkat a Duna Plaza multiplexében, és szemünk könnybe lábad a mozgólépcsõ tövében kiállított epezöld robogó láttán (maga Dobó Kata robogott rajta!) melyet a fölé függesztett tábla tanúsága szerint megnyerhetünk, ha... (itt követhetetlen föltételek sora következik csupa de, azonban, mindazonáltal sõt ámbár - ez utóbbi legalább stílusos).

A vetítõterem felé közelítve még egyszer föllistázzuk magunkban mindazt, ami látatlanban is az Ámbár tanár úr javára szól. Komédiáról van szó. Olyan mûfajról, mely (a sorozatgyártott amerikai blõdliktõl eltekintve) ritkaságszámba megy. A fõ- és mellékszerepekben olyan élvonalbeli magyar színészek csapatáról, akikért a nézõ igenis bemegy a moziba (én legalábbis feltétlenül). Olyan öreg róka komédiásról és fiatal sztárról (Koltai Róbert és Dobó Kata), akiktõl az ember vár valamit, és hajlamos elfogadni a jelszót: „gyõztes csapaton ne változtass" - visszaemlékezvén A miniszter félrelépben nyújtott együttesükre. Annyi - a szó legjobb értelmében vett - professzionalizmust sejt az ember az alkotók listáját böngészve (a színészeken túl az író Vámos Miklós, a zeneszerzõ Darvas Ferenc, az operatõr Kende János valamennyien szakmájuk élvonalát képviselik).

Aztán nincs tovább, az elõjátékának vége - jön a film. Jön, jön, jön... Kezdõdik.

Igen lassan.

Jut idõ számba venni, mi minden lehetett volna ebbõl a vállalkozásból. A fiatal leány-idõs férfi szerelme, ezen belül a tanár-diák szerelem õsi téma, lehetõséget ad szinte mindenre, amit az alkotók belelátnak. Lehetne setét tragédia, kacagtató habkönnyedelem, könnyfakasztó érzelemár - ahogy tetszik. Szólhatna végzetes, pusztító vonzalomról (van ilyen), lehetne párjanincs gegparádé (az alkotók képesek volnának rá). Fölös sorolni, hogy mi minden lehetne. Ugyanis egyik sem lett. A „mindenbõl egy kicsit" megközelítés megbosszulja magát, az „is-is"-bõl „se-se" lesz. Hiszen amikor a kabaré-ihletettségû névvel felruházott ifjabb doktor Baradlay Rómeó a tus alatt elkeseredetten üvölti szerelmes kínjait a zuhanyrózsába, vagy nyoma vész az éjszakai országúton, akkor a sötétebb színek felé hajlik a történet, amikor ugyanõ szemeteskonténerben hull alá szerelme anyjának ölébe, akkor a „poént tûzön-vízen át" szemlélet veszi át a fõszerepet, és a két lehetséges szemlélet nemhogy erõsítené, inkább kioltja egymást.

A filmre valami nehezen megfogható arányérzék-hiány nyomja rá bélyegét. Valószínûleg a rendezõ és a fõszereplõ küzdelmének nyomait látjuk. A rendezõ nem tudta megzabolázni filmjének fõhõsét, és bár Koltai Róbert és Koltai Róbert küzdelmébõl kétség kívül Koltai Róbert kerül ki gyõztesen (aki közismert, sok kabaréban kipróbált tanárparódiáinak elemeibõl állította össze ifjabb doktor Baradlay Rómeót), a nézõ e gyõzelmet nem diadalként éli meg. Valószínûleg jobban értékelné, ha a többiek is kapnának labdát. Ha nem egyszemélyes filmet látna, melyben jobbnál jobb színészek alig-statiszta szerepre vannak kárhoztatva, holott ha csak kisujjnyi lehetõséget kapnak, remekelnek, mint például Kállai Ferenc idõsebb Baradlay Rómeóként.

A színészek megtesznek minden tõlük telhetõt, s hogy nem tehetnek többet, ahhoz nem a tehetség hiányzik.

Mindezzel együtt az Ámbár tanár úr szerethetõ film. Egy-egy jelenetére, például a csörtét vesztett vívólány és az õt vigasztaló csokornyakkendõs hõsszerelmes kettõsére, vagy az iskolából megvert kutyaként, részegen kitántorgó tanár szólójára jó szívvel emlékezhetünk. És a legemlékezetesebb töredékek éppenséggel nem azok, melyeket a rendezõ talán a legmulatságosabbnak szánt, hanem azok, amelyekben a fõszereplõ a megalázott kisember kínjaiból villantott fel valami hiteleset és érvényeset.

ÁMBÁR TANÁR ÚR - magyar, 1998. Rendezte: Koltai Róbert. Konzultáns: Makk Károly. Írta: Vámos Miklós és Koltai Róbert. Kép: Kende János. Zene: Darvas Ferenc, Pa Dö Dö, Somló Tamás. Szereplõk: Koltai Róbert (Baradlay Rómeó), Dobó Kata (Kapi Tímea), Hernádi Judit (Tímea anyja), Kállai Ferenc (Baradlay), Pogány Judit, Reviczky Gábor, Szilágyi Tibor, Pa Dö Dö. Gyártó: Megafilm Kft. Forgalmazó: Megafilm Kft. a Budapest Film közremûködésével. 85 perc.