Bódy a kino-katedrán. A rendezõ közel negyedszázados Filmiskolájába ma is érdemes beiratkozni.

A Bódy-életmû írásos hagyatékának publikálása és az új lendületet vett filmes tankönyvkiadás szerencsésen találkozik a Filmiskola címû kötetben. Peternák Miklós szerkesztõ a Bódy Gábor elméleti írásait bemutató Végtelen kép után a rendezõ pedagógiai munkásságának dokumentumait adja közre. Az anyag meghatározó hányada az Iskolatelevíziónak 1976-ban részben leforgatott Filmiskola címû oktatófilm-sorozat fotókkal illusztrált forgatókönyve.

Bódy a lektori véleményekre adott válaszainak egy pontján így összegzi a Filmiskola célkitûzését: "Az egész sorozat lényege és alapja az, hogy a mozgókép körüli, a filmrõl-való-gondolkodásba ne csak okoskodással vezessük be a nézõt, hanem egy belsõ 'gyakorlati', önmagát bizonyító programmal. … Mindezzel voltaképpen nem mást teszünk, mint behatároljuk és leírjuk a mozgókép 'nyelvtanát', vagyis a SZEM TANÁT, anélkül, hogy errõl a tizedik adásig egy szót ejtenénk." Mindez alapvetõ szemléletbeli változást jelent a hagyományos esztétikai megközelítéssel szemben, és a film nyelvtanát, "a filmi gondolkodás útjait" állítja az oktatási program centrumába.

Bódy filmelmélete bizonyára számos ponton elavult vagy kikezdhetõ. Valóság és jelentés fogalompárjára épülõ, többször kifejtett gondolatmenete (Jelentéstulajdonítások a kinematográfiában; Sor, ismétlés, jelentés; Filmmûvészet, a film nyelve, filmi gondolkodás) ugyanakkor a saját rendszerén belül következetes, így alkalmas egy didaktikai - s nem pedig tudományos - program levezetésére. Nevezetesen: a mozgóképírás és -olvasás elsajátítására. Azaz egy olyan tágan értelmezett médiatanra, amely a vizuális kultúrát mint egy sajátos jelolvasás gondolkodásmódját elemzi, s csupán e gondolkodásmód részeként foglalkozik a mozgóképet övezõ társadalmi és gazdasági kérdésekkel, a technikával, s nem utolsó sorban, ám mégis középponti helyébõl kibillentve, az "esztétikai szervezettségû mozgóképpel", vagyis a filmmûvészettel. A hagyományos esztétikai megközelítés elhagyása, illetve háttérbe szorítása ha lehet, azóta még indokoltabb: a televízió globalizációja, a multimédia egyre fokozottabban a képi jel kommunikációs jelentésére helyezi a hangsúlyt. S az a korosztály, amelynek Bódy is szánta sorozatát (a 15-20 évesek), elsõsorban ilyen jellegû mozgóképi üzenetekkel találkozik.

Az elméleti bázishoz szorosan kapcsolódik a Filmiskola módszertani újdonsága, amely a könnyen kezelhetõ videótechnikának és a számítástechnikának köszönhetõen mára a közoktatás számára is belátható közelségbe került. A Filmiskola elsõ részét a következõ közhely-gyanús gondolattal vezeti be a szerzõ: "Valamit úgy értünk meg a legjobban, ha csináljuk." A mozgókép esetében azonban igen mélyértelmû elméleti háttere van ennek a kijelentésnek. A filmcsinálás -- mindenfajta "elõképzettség" nélkül -- ahhoz az élményszerûen elsajátított tudáshoz juttathatja hozzá akár a kisiskolásokat is, amely szerint egyfelõl a valóság nyomát õrzõ filmkép sohasem véletlenszerû, akár akarjuk, akár nem, mindig tartalmaz "jelentéstulajdonításokat" (ebbõl következik a dokumentumnak és a fikciónak a Filmiskolában is érintett paradoxona); másfelõl a mozgóképnek nincsen nyelvtana és lexikona, azaz "bármibõl" és "bárhogyan" létrejöhet a filmi jelentés. Éppen ezért kezdhetjük "a filmek teljesebb megértését" az "írással és az olvasással", holott még nem is ismerjük a betûket meg a szabályokat. Csakhogy: a betû nem más, mint "az esemény a filmen", a szabály pedig "az esemény filmi tagolása". Alighanem ez a tapasztalat vihet a legközelebb a mozgókép sajátos természetének megismeréséhez.

Ráadásul - és ez több, mint szerencsés véletlen - e filmelméleti Kolumbusz tojása nincs távol az élményszerû oktatástól. (Hogy az oktatáspolitikától mennyire áll távol, az már más kérdés.) A Filmiskola ezért élõ, a tanítási gyakorlatban jól használható, valódi tankönyv (és részben "tanvideó" - már ha a leforgatott három részt hozzáférhetõvé lehetne tenni). Bódy közel negyedszázados elképzelése a mozgókép iskolájáról ugyanis alapvetõ szemléletmódbeli közösséget mutat a Nemzeti Alaptanterv Mozgóképkultúra és médiaismeret elnevezésû mûveltségi területével. Életmûvének ez a szelete lappangó tudásként élt a mozgóképoktatásnak ismét nekifeszülõ filmesek és tanárok fejében: a NAT filmes fejezetének kidolgozói mintha tudattalanul - néhányan persze nyilván tudatosan - az õ pedagógiai munkásságára építettek volna. Ez a tudás most a Filmiskola forgatókönyveinek publikálásával felszínre kerül, s ami ennél is fontosabb, alkalmazhatóvá válik. Bódy lelép az "összes mûvek" piedesztáljáról - egyenes a katedrára.

Bódy Gábor: Filmiskola. Összeállította és a bevezetõt írta: Peternák Miklós. Palatinus, 1998.