Bordély, peep-show, Playboy és utcasarok maholnap a múlté. Az Interneten máris óriási forgalmat bonyolít a korhatáros pornóképek és a meztelen nõk hada.

A pornográfia utóbbi tíz évében az amatõr és az all-climax pornó megjelenésének jelentõsége bõven eltörpült az online szexipar beindulása mellett. Ugyan az amatõr pornógyártás fellendülése a házi használatú camcorderek elterjedése miatt a 90-es évek elejére ötven kisebb-nagyobb céget indított útjára csak Amerikában, s ezek a házikészítésû, átlagosan 250 és 2500 dollár között felvásárolt kazetták egy több mint hárommilliárd dollár forgalmú ipar malmába kerülnek, a desktop forradalom e csökevénye egyedül a "dugj meg"- feminista Camille Paglia elismerését vívja ki: "az amatõr pornó megjelenése egyértelmûen poztív jelenség, mert az emberek végre nem hagyják, hogy terapeuták, feministák vagy papok mondják meg nekik azt, milyennek is kell lennie a jó szexnek ". Az all-climax porn csak az eddig is hatalmas archívummal rendelkezõ, fantáziátlan kiadóknak biztosított új bevételi lehetõséget, hiszen a felesleges -- és egyébként sem túlzottan értékes színészi játékkal operáló -- kerettörténetektõl megszabadított "akciójeleneteket" tematikus kazettákká ollózhatják.

Numera biznisz

Jelenleg szerte a világon mintegy százmillió felhasználó találkozik az Internet valamilyen szolgáltatásával -- javarészt Amerikában --, a magyar nettábor létszáma pedig már meghaladja a bûvös százezret. A felmérések szerint tíz user-bõl jó, ha egy nõ, a populáció átlagéletkora harminc év alatt van -- és például Magyarországon minden harmadik netezõ valamilyen felsõoktatási intézmény jóvoltából tud a világhálóra kapcsolódni. A hálózat kritikusai lenézõen csak WASP-játszótérnek csúfolják ezt a gép-protokoll-kábel halmazt, de a pornót ilyen optimális körülmények között fogyasztó célközönséget saját, különbejáratú vektorral keresve sem találhatnánk.

Persze idõbe tellett, míg az ipar felfedezte az online bizniszben rejlõ lehetõségeket, s ne feledkezzünk meg arról, hogy a hõsidõkben az asztali scanner-ek piacra dobásakor -- megint a jó öreg desktop forradalom -- lelkes amatõrök ezrei dobták sutba a copyright megsértésével kapcsolatos ellenérzésüket, s álltak neki komplett Playboy évfolyamokat digitalizálni. Ezek a képek azután a hírhedt alt-binaries.pictures.erotica kezdetû dedikált USENET csoportokban, levelezõlistákon és névtelenül is elérhetõ file-archívumokban (anonymous ftp) cseréltek gazdát. Az igazi forró anyagokat, a pre teen-ként eufemizált pedofil képeket érdekes módon a beszélgetõcsatornák eredetileg a nyelvhasználat tisztaságát felügyelõ programjain keresztül lehet elérni: a többszörös anonimitást biztosító rendszerben minden egyes feltöltött képéért valahány letöltött kép jár.

Az elsõ fizetõs site-okat szemfüles rendszergazdák indították be eléggé változó minõségû, innen-onnan összelopkodott és beszkennelt képekbõl. Napjainkban is találhatunk még ebbõl a pornóipar ügyvédjei által már-már teljesen kiirtott dinoszauruszfajból: egyértelmûen felismerhetõek igénytelen dizájnjukról.

A második hullámmal a már egyébként is nyereséggel mûködõ, az offline világban ismert és sikeres cégek érkeztek, a softcore-tól a legelvadultabbakig mindenki bemozdult, s hát ahogy ez az üzletben lenni szokott, a nyereségre néha éveket kellett várni. Hatalmas pénzeket öltek gyorsan elérhetõ, biztonságos és esztétikus website-okba, de ha figyelembe vesszük, hogy a Playboy online kiadása 1997-ben 8,4 millió dollár profitot hozott az oldalakon elhelyezett reklámok, az online elõfizetési díjak és az archív példányok vásárlásából, akkor azt mondhatjuk, a befektetés megtérült. Csak egy statisztikai adat, de érdemes megfontolni: ezt az egyetlen, izgalmasnak és extrémnek egyáltalán nem mondható webkiadványt a múlt évben havonta több, mint egymillió felhasználó látogatta.

Persze az átlagamerikai az ingyenes vagy jelképes tarifájú helyi telefonhívással és havi húsz dolláros Internet-átalánnyal korlátlan ideig lóghat a drót végén, egy havi tíz dolláros elõfizetés valamelyik nagyobb gyönyörcég site-jára igazán belefér még a költségvetésbe. Mit tehet a szegény kelet-európai vándor, aki örül, ha telefonszámlára futja? Beírhatja például az Altavista keresõprogramba az '"xxx password" kulcsszavakat. Az elsõ találatok valószínûleg elaggott kapcsolatokat, harmadrangú képeket mutatnak majd, de elõbb-utóbb belebotlik az ember fia, mondjuk, Ooze legendás oldalaiba. A betyárbecsülettel, szinte Robin Hood-i módon önkéntesek által fenntartott oldalak a jogi következmények kikerülése végett szerte a világon jónéhány gépen megtalálhatóak, s néhány kattintás mélységben megtalálhatjuk a "feltört" fizetõs szolgáltatásokat gyûjtõ oldalak toplistáját(!) -- szintén napi frissítéssel. Ezeken az oldalakon felhasználónévvel, jelszóval, és természetesen a törés feltüntetett idejével együtt sorakoznak a linkek. Már csak azért is szükséges a napi frissítés, mert a törések általában nem élnek sokáig -- gondoljuk csak meg, nem kell szemfüles rendszergazdának lenni ahhoz, hogy észrevegyük azt a felhasználónkat, aki napjában 90 000-szer jelentkezik be, mindig más-más földrész gépeirõl. A 90 000-es szám nem demonstrációs célokat szolgál, tapasztalatok szerint egy password gyûjtemény egy linkje naponta ennyi találatot kap(!). (Talán nem véletlen, hogy a nehezen feltörhetõ pornsite-ok -- mint például a Babylon X, melyrõl az a mítosz járja, hogy egy-egy nyitva hagyott account mindössze két-három percig él -- nagy elõszeretettel hirdetnek ezeken a már-már féllegális oldalakon.

Maga a "törés" sem nagy kunszt egyébként. Publikusan hozzáférhetõ egy Creditwizard nevû programocska, melynek segítségével valódinak ható, ámbár teljesen fiktív hitelkártyaszámokat generálhatunk, s mivel a legtöbb online elõfizethetõ szolgáltatás nem ellenõrzi hitelképességünket, csak azt, hogy hitelkártyaszámunk tartalmazza-e az ellenõrzõkódokat, a fiktív kártya segítségével magunkévá tett jelszó mehet a "közösbe". Jónéhány kiadvány fenyegeti azzal a tört kódokat használót, hogy pontosan beazonosították gépét, és eljárnak vele szemben a megfelelõ hatóságoknál. Bár technikailag járható ez az út, pereket az eddigi joggyakorlat nem ismert, hiszen annyiszor és annyian törnek be, hogy nincs az a jogi apparátus, amely ennyi ügyet felgöngyölítene, no és persze mindezt országhatárokon át bizonyítani egyes esetekben is túl kemény dió lenne.

Közhely ugyan, hogy az Internet kilóg mindenfajta jogi szabályozás alól, de a közelmúltban ellopott, Pamela Anderson és kedves férje nevével fémjelzett házipornó ügye is bizonyítja: már a magánszféra sem a régi. Ki tudja: a feleség hivatalos pornóbizniszét szerették volna fellendíteni, vagy csak belátták az Internetre kijutott videóanyag betiltásának lehetetlenségét, s peren kívül megegyeztek az egyik, az ominózus képsorokat terjesztõ online céggel: legalább egy kis pénzmag járjon a produkcióért... Az egyébként is introvertált cyberközösség számára a magamutogatás csak jópofa álarc és projekció, az intimszféra elszemélytelenedik és online expandál, s így elkerülhetõvé válnak a kínos összenézések az újságosnál, amikor az ember az ÖKM-ért nyúl. Szinte várom az új ismerkedõ szöveget: "Nem láttalak már jpg-ben valahol?"

A gyönyör oldalai

Anomáliákban gazdag vizekre evezünk, ha közelebbrõl szemügyre vesszük a kifejezetten az Internet-re készült kiadványok világát. Danni Ashe roadshow-kban riszáló, nagymellû, egyszerû sztriptáncos volt, amikor bevillant neki az isteni szikra, és elõször csak saját képeibõl, késõbb már "sorstársairól" készült képekbõl site-ot fabrikált. Igen, fabrikált, mert miután a szépségét átvágta egy programozó, úgy döntött maga oldja meg a web-site készítésével járó feladatokat. Láss csodát, sikerült neki, mégpedig nem is akárhogyan, de ezzel úgy tûnik, tendenciát teremtett, mert szinte menõ dolog, ha egy pornósztár saját maga készíti homepage-ét. A softcore Alley Baggett éppúgy büszke Photoshop-tudására, mint Asia Carrera, a csúnyácska Mensa-tagból kedélyesen szilikonizált szopós szájú pornósztárrá vedlett félvér. A zongoratudása miatt csodagyerekként elkönyvelt Asia 13 éves korában már a Carnegie Hall hangversenytermében lépett fel, de esetében a herceg fehér lovon -- jelenlegi férje -- mégiscsak a pornóipar producereként ügetett a képbe.

Desktop technológia harmadjára: a csúnyácska -- vagy inkább csak átlagos -- amatõrökrõl készült képgyûjtemények sorából kilógnak az általában az áldozat számítógépbûvölõ barátja által összehozott site-ok, melyek egyetlen hölgyemény minden zegébe-zugába nyújtanak bepillantást: a low tech változatok VHS videófelvételek és alulexponált fényképek segítségével, a hitech-ek digitális fényképezõgéppel és élõ webkamerával. Emancipáltak, ováció!

Furcsa médiumspecifikus módon jelennek meg a hírességek ebben a kontextusban, hiszen az online paparazzi nem követi célpontját ádáz elszántsággal, pusztán betölti ipari szabvánnyá vált képmanipuláló programját, a Photoshopot, s máris készülhet a mestermunka, az ún. Frankenstein-pornó: az imádott híresség fotóját összemontírozni egy hardcore akciójelenettel nem olyan nagy kunszt, kis gyakorlással és jó sok idõvel megoldható. A virtualitás persze belopózik ide is: a legextrémebb példa erre, a Tomb Raider címû, egyébként valós személyrõl mintázott hõsnõjének sztorija: a számítógépen megrajzolt alakot valós pornójelenetekbe ollózták rajongói.

Az új médium határait feszegetõ interakciós lehetõségek használatára számos példát találhatunk az online iparban: az ún "streaming" technológiákkal való idejû mozgóképet varázsolnak képernyõnkre -- kicsit darabos, kicsit maszatos, de egy modemen keresztül még házi számítógépünkre is átaraszol. A legnagyobb népszerûségnek a chatroom-mal egybekötött élõ kapcsolat örvend: a kedves felhasználó billentyûzetérõl utasíthatja a néhány ezer kilométerre tartózkodó hölgyet, milyen pózban, mit, hogyan és mennyi ideig. Igazi egyszemélyes tévézésrõl van itt szó, hiszen még a kamera pozícionálásáról és fókuszálásáról is a nõi démon gondoskodik egy távirányítóval. A médium önnön nirvánájába érkezett, betöltötte a végsõ vágykielégítõ visszacsatoló szerepét -- az más kérdés, hogy mi ennek az emberi ára. (Újabb földhözragadt gondolat: esetleg egy méretesebb videojukebox-szal, meg egy nem túl bonyolult frázisfelismerõ programmal, a közvetítés "élõ" volta kiküszöbölhetõ, s ez a tökéletes kiszolgálás teljesen személytelenné és gépiessé tehetõ: hiába a férfiak mind fantáziátlanok...)

Miért kell a pornó? Fogalmam sincs. De nagyon kell... Szinte felbecsülhetetlen, hogy mekkora forgalmat jelenthet az Interneten a korhatáros képek és a meztelen nõk hada, de elrettentésül álljon itt megint néhány példa: egy magyar távközlési nagyvállalat belsõ Internet forgalma a felére esett vissza, miután a rendszerben letiltották a címükben a "sex", a "porn" és az "xxx" szavakat tartalmazó site-ok elérését -- ugye ez nem jelenti azt, hogy a szemfülesebbek már nem juthattak hozzá napi betevõ pornójukhoz. A szegedi JATÉ-n sok Internetes szolgálatóhoz hasonlóan minden letöltött információ egy átmeneti tárolóban (cache-ben) idõzött egy ideig, azzal a céllal, hogy ha valaki netalán olyan oldalt szeretne látni, amelyet már valaki megnézett elõtte, rövidebb idõ alatt, kevesebb forgalommal tehesse meg ezt. Ez a tároló körülbelül egy évig volt tallózásra szabadon hozzáférhetõ, amikoris az egyetemi hatóságok rájöttek arra, hogy az itt tárolt információ jelentõs hányada pornográf képekbõl áll -- magyarul a felhasználók nagy százaléka, tanulók és oktatók is, az egyetem pénzén pornót néztek.

Feloldozást nem adhatok, megoldást nem kínálhatok senkinek sem e betekintés végén, hiszen a tartalom a régi -- a jó öreg tili-toli minden szögbõl és aspektusból, szexuális preferenciából --, új aberrációk sem igen tûntek fel a repertoárban, a Net-en fellelhetõ erotikus történetek is már csak a szokásos sablonszöveggel nyomulnak, mint egy hardcore Csók és könny sztori, vagy egy futballtudósítás, amelyben következetesen az összes igét és fõnevet a nemiség világába helyeztünk. Egyértelmû, hogy jó kályha ez a perverziók világára kíváncsinak: itt mindenbe belekukkanthat, s ha valami csúnyát, visszataszítót, netalán otrombát talál, akkor mintha mi sem történt volna, visszahúzódhat tiszta, technologizált elefántcsonttornyába. Nincs új a nap alatt, a testiség kultúráját megint elfelejtették feltüntetni a szexipar zsoldosai megrendelõlapjaikon, de ha már a virtuális függõséget megelõlegezõ online náció testben és lélekben mindörökre elválasztatik, akkor örüljünk, hogy legalább ilyen, pusztán funkcionális szinten visszakapják testüket.