LATIN VÉR

Il ciclone -- olasz, 1996. Rendezte: Leonardo Pieraccioni. Írta: Giovanni Veronesi és Leonardo Pieraccioni. Kép: Roberto Froza. Zene: Claudio Guidetti. Szereplõk: Leonardo Pieraccioni (Levante), Lorena Forteza (Caterina), Barbara Enrichi (Selvaggia), Massimo Ceccherini (Libero). Gyártó: Cecchi Gori Group Tiger/Buena Vista International. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 92 perc.

Miután vagy egy évtizedre megvonták tõlünk az olasz filmeket, üdítõ újra találkozni velük. Mintha a nagy Silvio Berlusconi állt volna a háttérben, megorrolt ránk, mert nem vettünk tõle tévét, vagy nem adtunk el neki, ki emlékszik már. A távolság nem szépítette meg a hetvenes évek népszerû zsánerét, a mélyen realista és módfelett alpári olasz vígjátékot. De azóta zenében és filmben is elõnyére változott a talján ízlés, már csak a RAI és társai õrzik régi hadállásaikat, mint Európa leggagyibb televíziói.

Az olasz film ma szeretetben és barátságban utazik, a Mediterraneo olasz--görög kézfogója után A latin vérben a spanyolokkal borulnak össze. (Ha jól forgatjuk a személyinket, mi lehetünk a következõk.) A színhely Toscana, ódon kisváros Firenze mellett, itten áll a kies tájban az az udvarház, ahol hajdan a hõsök dédszülei pergették napjaikat. Ma ízig-vérig modern család lakja, tisztelik a hagyományokat, nyitottak az európai egyesülésre, a húg leszbikus, az öcs enyhén visszamaradt mentálisan. A fõhõs rokonszenves fiatalember, foglalkozására nézve könyvelõ, õ tartja rendben a helyi boltocskák pénztárkönyveit, és türelmesen magyarázza a jövedéki adó és az ÁFA-visszatérítés titkait a nehézfejû kiskereskedõknek. E kedves családhoz keveredik véletlenségbõl egy este a spanyol flamenco táncosokat szállító busz, a lányok gyönyörûek, a nyelvi nehézségek leküzdhetõk, jöhet a szerelem, a félreértés, a bánat és a boldogság.

A latin vér jóízûen meséli el mindezt, nem enged sem az ibuszos képek, sem az ízetlen tréfák csábításának, legfõbb erénye mégis a kisváros jellegzetes figuráinak felvonultatása. Soha rosszabbat.

ÕRÜLT VÁROS

Mad City -- amerikai, 1997. Rendezte: Costa-Gavras. Írta: Tom Matthews. Kép: Patrick Blossier. Zene: Thomas Newman. Szereplõk: Dustin Hoffman (Max Brackett), John Travolta (Sam Baily), Alan Alda (Kevin Hollander), Mia Kirshner (Laurie Callahan). Gyártó: Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 118 perc.

Nagyapámnak volt egy jó története: hogyan jöttem haza a Don-kanyarból? Torokszorító izgalom, humor, nagy tétek, minden megvolt benne, és én sose untam meg hallgatni. Már csak azért sem, mert a nagyapám sokszor elhajtott, régi dolog ez már, hallhattad eleget, de ha mégis kötélnek állt, mindig új részletekkel gazdagította az elbeszélést. Hiába, a nagyapám nem volt hollywoodi forgatókönyvíró, õ tudta, mi a jó ízlés meg az arányérzék.

Kínos még említenem is, mirõl szól az Õrült város: a csúnya, csúnya médiáról, amelynek szenzációéhsége akaratlanul is, de még inkább akarva, tragédiát csinál az élet hétköznapi és a sajtó nélkül többnyire maguktól is elsimuló konfliktusaiból. Az egykor (ami azt illeti, elég régen) szebb napokat is látott rendezõ és csapata már túl lehet azon, hogy szégyellje magát. Ennek a filmnek szemét a címe (kemény akciót ígér a taknyos moralizálás helyett), szemét a szereposztása (Dustin Hoffman és John Travolta neve milliókat fog bevinni a moziba, akik csak késõn döbbennek rá, hogy mire dobták ki a pénzüket), és nincs benne egyetlen mondat, egyetlen gesztus, amit ne láttunk, hallottunk volna már ezerszer. Közhelyes, mondanám, de az unt közhelynek is van annyi mentsége, hogy legalább igaz. Unalmasan hazudni -- filmben ennél nagyobb bûnt nem lehet elkövetni. A nagypapa már nem él, de ez még nem ok arra, hogy Costa-Gavrast nézzen az ember. Kértem volna meg az apámat, mesélje el újra, hogy volt az, amikor 1956-ban egy októberi éjszakán az elnyûhetetlen katonaköpenyében fennakadt egy temetõ vaskerítésén.

VESZETTEK

Face -- angol, 1996. Rendezte: Antonia Bird. Írta: Ronan Bennett. Kép: Fred Tammes. Zene: The Clash, Fluke, Lewis Taylor, Billy Bragg, Pigforce, Longpigs. Szereplõk: Robert Carlyle (Ray), Ray Winstone (Dave), Philip Davis (Julian), Steven Waddington (Stevie), Damon Albarn (Jason), Lena Heady (Connie). Gyártó: Distant Horizon. Forgalmazó: Budapest Film Kft. Feliratos. 102 perc.

Elõször megütköztem Antonia Bird semmitmondó filmcímének magyarosításán. Aztán mégsem. Találó, hiszen egymagában tendenciát jelöl: az angol film elfordította tekintetét sármos/szexis színészeirõl -- még Hugh Grantet is elengedték Hollywoodba --, és a kisbetûs vesztesek felé fordult. Mai hõsei zuhanó, borostás egzisztenciák, puszta önfenntartásukért durvább vagy kifinomultabb eszközökkel küzdõ peremkerületiek. A rendezõnõ A pap címû filmjében jóval hatásvadászabb húrokat pengetett, amikor az angol iparváros fiatal meleg papjának harcát mutatta be a kegyetlen valóság, s feljebbvalói ellen -- és vice versa. A Veszettek hõsei hol finomabb, hol durvább lelkületû rosszfiúk, harmincas-negyvenes rusztikus tucatarcok, finom jellemrajzzal egy kissé banális, majd érdekessé váló krimiben. Velük másképpen nehéz az azonosulás. Bird mellesleg ezzel a munkájával megnyerte a 16. Nemzetközi Bûnügyi Filmfesztivál nagydíját.

A Veszettekben az angol rögvaló próbálkozik: ott van Robert Carlyle (Alul semmi, Trainspotting), aki talán szeretne végre intrikus mestercukrászt is játszani, csak nem hagyják (hiába, a markáns arcél), aztán Damon Albarn, a Blur nevû angol sztárzenekar jóvágású énekese, továbbá van még szerelmi szál és jó kemény zene (két zenekar a sok közül: Pigforce, Longpigs).

A film vége sokszoros csavar: utolsó öt perce dicsérni való, de az elõzmények gyenge rendezõi kézre vallanak. Bird kést, pirotechnikust, tûzpárbajt, yardot túlélt hõsei ugyanúgy slisszolnak ki filmjébõl, mint MacGregor a Trainspotting fináléjában, csak nekik üres marad a zsebük. A Veszettek egy aktuális trend tompább fényû gyöngyszeme.

EGY ÉJSZAKÁS KALAND

One Night Stand -- amerikai, 1997. Rendezte és írta: Mike Figgis. Kép: Declan Quinn. Zene: Mike Figgis. Szereplõk: Wesley Snipes (Max Carlyle), Nastassja Kinski (Karen), Robert Downey Jr. (Charlie), Ming Na Wen (Mimi), Kyle MacLachlan (Vernon). Gyártó: New Line Cinema. Forgalmazó: Flamex Kft. Feliratos. 103 perc.

Hogy ez milyen? Te, ne tudd meg!

Elmesélem. Könyörtelenül lelövök minden poént, bár ez a szó, vizsgált mûvünk esetében, inkább csak hülyeségeket jelent. Nem azért, mert piszkoskodni akarok, hanem, mert a rendezõ (a többször alkotó, Mike Figgis) lõtávolon kívül van, alighanem.

Szóval, a csávó, reklámklipek, referencia-filmek világbajnok rendezõje fölmegy New Yorkba, a vak is és a pincér is látja rajta, L. A.-bõl szalajtották, persze fog ott a nap (Wesley Snipes), AIDS-es haverját meglátogatni, aki egy effektív balettpatkány (Robert Downey Jr. mély átéléssel). Ám folyik a tolla, és ebbõl kifolyólag becsajozik Nasstasja Kinskibe, aki velem lehet egyidõs, de ezt hagyjuk. Mégse hagyjuk, olyan tizenötéves lehettem, eneszkába vittek anyámék a rokonokhoz, én azt hittem csak BRAVO-ért megyünk, abban volt poszter-melléklet, úgymond tinisztár, áttetszõ dresszben, melltartó nélkül, mondtam már, hogy ne tudd meg? Nemcsak a világ, de én sem voltam akkor még pedofil, bocs, hogy elkanyarodtam. A filmen kiírják, hogy egy év múlva, mer' az olyan könnyen megy: Downey Jr. állapota súlyosbodott, rossz bõrben van, közben ez meg egy komédia. Kiderül, hogy Snipes abban a tizenöt, vagy hánymilliós nagyvárosban pont a Downey sógornõjét csípte fel. Késõbb vonósnégyes koncertre mentek és pofákat vágtak és leküzdöttek egy utcai rablótámadást, azt hittem beledõlök a konnektoromba. Na jó, a többi poént nem lövöm le.

Manapság van egy szokás, hogy bizonyos csókák, bár feszt benne sertepertélnek tévolig a celluloidban, de a nevüket sehol fel nem tüntetik, Bruce Willis volt ilyen a Négy szobában, Kiefer Sutherland a Ha ölni kell címû rettenetben. Ha elmész és megnézed ezt a képtelen rémálmot, ezzel szórakoztathatod magad. Annyit elárulok, B filmnek C sztárja az illetõ, én mégis bírom, noha ez más lapra tartozna, de nem Cooper ügynök, azt kiírják, különben is kulcsfigura.

Na, mindegy! Elég az hozzá, kiborultam, mint egy doboz szög.

GYILKOS DONOR

Desperate Measures -- amerikai, 1998. Rendezte: Barbet Schroeder. Írta: David Klass. Kép: Luciano Tovoli. Zene: Trevor Jones. Szereplõk: Andy Garcia (Frank Connor), Michael Keaton (Peter McCabe), Marcia Gay Harden (Dr. Samantha Hawkins). Gyártó: TriStar. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 121 perc.

A hõsök hollywoodi alapfigurák, a mûfaj hollywoodi üldözõs, a szituáció mégis tálcán kínál egy csavart, amitõl akár egészen rafinált, sõt szellemes is lehetne Barbet Schroeder thrillere, a Gyilkos donor. Adott a tragikus alaphang, egy könnyfakasztó, család- és gyermekcentrikus krízishelyzet: halott anya, rákos, de mindent felülmúlóan érett gyerek és a kétségbeesett, de jóképû FBI-os apa. Velük szemben ott a másik hollywoodi adu ász: a veszélyesen intelligens, csavaros eszû és mindenre elszánt többszörös gyilkos, akinek még a közelébe menni is kockázatos, hiszen hobbija az ölés. A gyerek életben maradásához feltétlenül a többszörös gyilkos csontveleje kell, a gyilkosnak pedig minden, ami csontvelõért kapható. Kezdetét veszi tehát a kérlelés, a ráhatás, az egymás veséjébe látó lelki dráma, majd a vérre (azaz csontvelõre) menõ élet-halál hajsza. A gyilkos szökési lehetõséget szimatol, amelyhez az üldözõs filmek egész képtelen kelléktára rendelkezésre áll: a börtönkönyvtár számítógépén a kórház teljes csatorna- és szellõzõrendszere zavartalanul tanulmányozható, és hiába töltötte McCabe a fél életét rács mögött, másodpercek töredéke alatt felismeri, hogy melyik gyógyászati segédeszköz milyen nyakatekert funkciót tölthetne be a mûtõasztalról való nyomtalan elillanásban.

A film pikantériáját mégis inkább a kusza függõségi viszonyok, az egymásrautaltság szellemes visszásságai adják. Az üldözõ az üldözött életének legfõbb biztosítéka, a rendõr a bûnözõ legmegbízhatóbb védelmezõje lesz. A túsz nem érvényes túsz, mert nem félti az életét, s ezen még a hidegvérû is meghökken egy kicsit. A csûrcsavar viszonyok tucatfilmeket meghazudtolóan paradox, ám kedélyes fináléhoz vezetnek: a nyerésre álló FBI-os akár vízbe is ugrik áldozata bõrét menteni, a mentõben pedig aggodalomtól reszketve szorongatja a rettegett gyilkos vérben tocsogó kezét. Végül persze mindenki jól jár, még mi is, hisz mértéktartó a happy end: a derekas doktornõ pótmamává avanzsálása decensen a filmidõn túlra tolódik.

SIKOLY

Scream -- amerikai, 1997. Rendezte: Wes Craven. Írta: Kevin Williamson. Kép: Mark Irwin. Zene: Marco Beltrami. Szereplõk: Drew Barrymore (Casey), Roger Jackson (Telefonhang), Kevin Patrick Williams (Steve), David Boothe (Casey apja), Carla Hatley (Casey anyja), Neve Campbell (Sidney). Gyártó: Woods. Forgalmazó: Budapest Film Kft. Feliratos. 111 perc.

"Mingyál jövök!" -- sikoltotta, néhány éven át, korán szederjesedõ arcú nagymamám, s mi tudtuk: vasárnap reggel hat óra van. Az idõs korú népi káder heti rendszerességgel látogatta hazánk elsõ lengyelpiacát a közeli, ám roppant egzotikus Gyál község sportpályáján. Ezen kívül úgyszólván mindennapos vendég volt a markóban és a sarki Sárga Géz patikában, ám ez vizsgált filmünk szempontjából szinte irreleváns. (De jöjjön csak egy kiadós courtroom drama, netán folytassa Koltai a Patikát!)

Szóval egy szép napon csinos kazettával érkezett haza a filmbolond matróna, valahol a lengyelek tizenhatosa táján vette, az volt ráírva, csupa géppel írott nagybetûvel, hogy HELLOVIN. (Így. Csoda, ha ez az alapvetõen autodidakta teremtés a Hét mesterlövész folytatásának hitte?)

Úgyhogy nem ma kezdtem én ezt a horror mûfajt. Cseppet sem ijeszt, ha az elsõ áldozat azzal nyit, hogy kedvenc filmje az említett. Mert errõl van szó megint. Túlkoros fejû iskolásokat öl a halálsikolynak öltözött sorozatgyilkos. Bár e kijelentés így kicsit félrevezetõ, ám nem lenne stílszerû lelõni a poént, hisz a filmben is késsel dolgoznak. Tényleg! Van egy késes cég (Shogun Kft., Arany Él Gmk. vagy mit tudom én), aki szállítja azt az egyfajta dögunalmas konyhakést Hollywoodnak. Kitalálhatnának valami újat is. E megjegyzés már az alkotókra (is) vonatkozik.

Végezetül néhány értékelõ megjegyzés. A Sikoly unalmas és érdektelen. De van benne egy poén: az iskolaigazgató épp a gyilkos maszkot (filléres tucatáru, a fél suli abban rohangál) próbálgatja, amikor rányitnak és nagyon megijed, hogy meglátja valaki. Velünk a gyilkos nyit rá persze, én meg szeretem hogyha iskolaigazgatót, rendõrt vagy politikust ölnek egy filmben. De ez egy olyan szép játékos pillanat, hogy ezért megéri. Na jó, nem éri meg. Hagyják ki nyugodtan.

TÛZVIHAR

Firestorm -- amerikai, 1997. Rendezte: Dean Semler. Írta: Chris Soth. Kép: Stephen F. Windon. Szereplõk: Howie Long (Jesse Graves), Scott Glenn (Suzy Amis), William Forsythe (Earl Shaye). Gyártó: Twentieth Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 89 perc.

A Tûzvihar mûfaját tekintve a katasztrófafilmekhez áll a legközelebb, jóllehet rendszerbe sorolásával színvonalát is expresszíven jelöltük meg.

Az észak-amerikai tûzoltóbrigád munkáját bemutató alkotás szakítva a katasztrófafilmek megszokott dramaturgiájával (szereplõk életképszerû bemutatása, harc a négy elem egyikével) akciószállal átszõtt: az égõ tajga a közeli börtön lakóinak lelkén szárad, akik némi bezártság után ráébredtek, szabadulásukhoz valami nagy, nagy tüzet kéne rakni.

Filmünk az elõbbiek tükrében folytatódik: a tûzoltók a tüzet oltják, a rabok pedig magukat áltûzoltóknak kiadva menekülnek; nem feledkezve meg azért eredeti szakmájukról sem: halomra öldösik egymást, és túszul ejtenek egy ornitológusnõt.

A hölgyemény jelenléte nem csupán az akciószálat erõsíti, de finom párhuzamot képez az eredeti tûzoltók önfeláldozó magatartásával is: túszstátuszának veszélyei ellenére féltõ gonddal vigyázza tojásait, melyekbõl a mûalkotás végére az újjászületést, a halálon diadalmaskodó életet szimbolizálandó kis fiókák kelnek ki.

Mit lehet ehhez hozzátenni? Az ilyen filmek kategorizálhatóak ama bizonyos állatorvosi ló esetével; másfél órányi megpróbáltatás után így jogosan merülhet fel a nézõben a kérdés: a lovakat lelövik, ugye?

GYILKOSOK GYILKOSA

Replacement Killers -- amerikai, 1997. Rendezte: Antoine Fuqua. Írta: Ken Sanzel. Kép: Peter Lyons Collister. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplõk: Chow Yun-Fat (John Lee), Mira Sorvino (Meg Coburn), Michael Rooker (Stan Zedkov). Gyártó: Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 100 perc.

Ezzel a filmmel úgy vagyunk, ahogy annak idején A Keresztapával: elõbb ismerjük meg az utánzatot, a paródiát, mint az eredetit.

A nyolcvanas évek közepétõl a hongkongi John Woo fellépése megújította az akciómozik mûfaját. Átalakult a hõsök karaktere, akik rossz fiúk, gyilkosok, történetük pedig sajátos utazás a kárhozatból a megváltás felé. A rendezõ kedvenc színésze, Chow Yun-Fat rezzenéstelen arccal, hideg tekintettel, amolyan kínai Charles Bronsonként üldözte és pusztította a helybéli maffiózókat. A párbajok lassított felvételei, a visszhangosított lövések, az ellenfények és árnyékok hangsúlyozott alkalmazása egy másik mûfaj, a western halhatatlanjaira, Sam Peckinpah és Sergio Leone stílusára emlékeztetnek. A vizualitás került elõtérbe, sohasem a miért, mindig a hogyan az érdekes. A hatvanas évek esztétizáló westernjeit az esztétizáló akció-thrillerek követték. Hollywood csak jókora fáziskéséssel, részben Tarantinónak köszönhetõen fedezte fel az új jelenséget, mohón rávetette magát és bekebelezte. Az amerikanizált verziók különbözõ színvonalúak, John Woo itt készített mûveitõl (Rés a pajzson, Ál/arc) kezdve a Steven Seagal jegyezte tucatárukig.

A Gyilkosok gyilkosa is ilyen munka. A szentimentális mese az elérzékenyülõ bérgyilkosról lényegtelen, a jó és rossz küzdelmének látványos összecsapásai alatt a rendezõ Antoine Fuqua szakmailag korrekt módon felmondja John Woo leckekönyvét. Az egyik gonosz szerepében Til Schweiger, a német filmek ügyeletes szívtiprója parádézik, aki most fekete ruhában és lenyalt hajjal náci rohamosztagosra hasonlít. Ha számûzzük a gondolkodást, ha nem figyelünk az olyasfajta szellemi és ideológiai zûrzavarra, mint a gyilkos megdicsõülése a pagodában -- akkor jól szórakozunk. Az igényes nézõk viszont továbbra is csak remélhetik, hogy egyszer majd láthatják az igazit: John Woo kultikus filmjeit.

BLUES BROTHERS 2000

Blues Brothers 2000 -- amerikai, 1998. Rendezte: John Landis. Írta: Dan Aykroyd és John Landis. Kép: David Herrington. Zene: Paul Shaffer. Szereplõk: Dan Aykroyd (Elwood Blues), John Goodman (Mack McTeer), Joe Morton (Cabel Chamberlain), J. Evan Bonifant (Buster), Kathleen Freeman (Mary Stigmata). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP Duna Film. Feliratos. 123 perc.

A film egyik autós üldözõs jelenetében a Blues Brothers nyomában szokás szerint ott a fél alabamai rendõrség. Jön az út vége. A BB kocsija átrepül a torlasz fölött, a zsaruk viszont bumm, mind egymásba csapódnak... Hosszú másodperceken át csak levegõben szálló, ízzé-porrá zúzódó rendõrautókat látni.

Bevallom, a filmbõl engem ez a képsor fogott meg leginkább, teljes esztelensége miatt. E másfél percnyi olcsó poén kedvéért egy átlag hazai film költségvetésének többszörösét elszórakozza John Landis rendezõ és a filmet producerként is jegyzõ Dan Aykroyd.

A még több autót összetörõ, és még több blues zenészt felvonultató Blues Brothers 2000 amúgy meg sem közelíti meg 1980-ban készült revelatív elõdjét. Tizennyolc év hosszú idõ, ezalatt a film több kulcsszereplõje az örök blues-mezõkre költözött. A legérzékenyebb veszteség James Belushi távozása, akit a Flintstone Frédiként megismert John Goodman helyettesít, több-kevesebb sikerrel. A filmet így elsõsorban Dan Aykroyd és a gyerekszereplõként nagyot alakító Evan Bonifant viszi a hátán, kár, hogy sokszor magukra maradnak. A zene a régi, de a „cool" akasztófahumor megkopott: nagyjából az elõzõ film jeleneteit és poénjait látjuk viszont a 90-es végének díszletei között. (A BB-t egyszer most is country-zenekarnak nézik, de ezúttal nem a Rawhide-dal, hanem a Ghost Riders in The Sky-jal vágják ki magukat, Elwoodot pedig most nem régi szerelmei, hanem az orosz maffia akarja kinyírni, és így tovább.)

Mindennek ellenére a Blues Brothers 2000 nem annyira elõdjéhez, hanem az idõközben a köpönyegébõl kibújt filmekhez (Alan Parker The Commitments, s fõleg a Leningrad Cowboys és a Vörös Hadsereg közös koncertjéhez) képest jelent csalódást, azok jóval élõbbnek, igazibbnak hatnak. Talán azért, mert az olcsó poénok akkor jók, ha tényleg olcsók.

A TÖRÖKFÜRDÕ

Il bagno Turco -- olasz, 1997. Rendezte: Ferzan Ozpetek. Írta: Stefano Tummolini és Ferzan Ozpetek. Kép: Pasquale Mari. Zene: Pivo, Aldo De Scalzi. Szereplõk: Alessandro Gassman (Francesco), Francesca d'Aloya (Marta), Carlo Cecchi (Oscar), Halil Ergün (Osman). Gyártó: Sorpasso Film, Promete Film, Asbrell Productions. Forgalmazó: CirkoGejzír. Feliratos. 96 perc.

Minden dolgok szeretetére tanít a Hamam vagyis A törökfürdõ, az olasz-török Ferzan Ozpetek rendezte varázsos lélekfilm, s ugyanerre tanítanak Nazim Hikmet versei, akinek a fáma szerint szerelmese volt az "isteni kurtizán": az olasz származású Anita, egy régi törökfürdõ gazdája.

Anita soha sem látott, Rómában élõ unokaöccsére, a belsõépítész Francescóra hagyja végrendeletében a lepusztult törökfürdõt, aki azért érkezik Isztambulba, hogy -- miként vérbeli üzletemberhez illik -- eladja. Az ódon fürdõ azonban megbabonázza, soha többé nem hagyja el Törökországot.

A film érzéki módon szemlélteti Francesco (Alessandro Gassmann)

és a válni akaró feleség, Marta (a karizmatikus Francesca d'Aloja) "színeváltozását", a homoszexuális Mehmet mindkettõjük sorsába észrevétlen természetességgel beleszövõdõ figuráját, a nyugati világ szexuális képmutatását, szemben a mûvészetté finomult gyengéd keleti erotikával.

A szexuális vágy és a transzcendens kapcsolata, vagy a szakrális prostitúció megítélése koronként és kultúránként változik. Francesco és Marta a mobiltelefonos õrület életidegenségébõl csöppennek a "múltba", ahol a testi gyönyörök, a létezés mámora még képes kitölteni az emberi Én és az univerzum között tátongó ûrt. Ahol a szerelem mágia és spirituális hatalom; ahol az elhúnyt személy utolsó kívánsága szent -- mivel átjárót képez élet és halál között --; ahol régi levelek meghitt kapcsolatot hoznak létre olyanok között, akik nem ismerték egymást személyesen. Ahol a szerelem legfontosabb értékének a méltóság kölcsönös megõrzése számít, és a vágy -- a lélek felszabadítását szolgálja.

Ferzan Ozpetek Törökfürdõje érzéki pillantás az érzékfeletti világra, érdemes benne megmerülni mindenkinek, aki belefásult a századvégi közönybe.

AZ EMBER, AKI TÚL KEVESET TUDOTT

The Man Who Knew Too Little -- amerikai, 1997. Rendezte: Jon Amiel. Írta: Robert Farrar Watch That Man címû regénye alapján Robert Farrar és Howard Franklin. Kép: Robert Stevens. Zene: Chris Young. Szereplõk: Bill Murray (Wallace Ritchie), Peter Galagher (James Ritchie), Joanne Whalley (Lori), Richard Wilson (Daggenhurst). Gyártó: Regency Enterprises, Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 95 perc.

Nincsen új a nap alatt. De nem is mindig szükséges. Vannak jól bevált sémák, melyek ügyes csavarással, szellemes aktualizálással és jó színészekkel ismét épkézláb mozivá, és ha a szerencse is a rendezõ mellé szegõdik, sikerfilmmé gyúrhatók. Az ember aki túl keveset tudott éppen ilyesfajta ötletre épít, a profi titkosszolgálatok mérkõzésébe véletlenül belekeveredett mit sem sejtõ amatõr kliséjére.

Ezúttal Bill Murray-é, a kerekfejû és látványosan semmitmondó arcú komikusé a fõszerep, õ játssza a derûs iowai surmót, aki saját születésnapját ünneplendõ, beállít Londonban élõ, sikeres öccséhez, hogy figyeljenek már õrá is egy kicsit. A sikeres öcsnek azonban éppen üzleti vacsorát kell abszolválnia, így azután kínjában befizeti az ünnepeltet egy tévévetélkedõbe, melyben a versenyzõk egy élethû krimiben vehetnek részt. A véletlen valódi krimibe sodorja a szórakozásra vágyót -- az orosz és az angol titkosszolgálatok háttérbe szorult vezetõinek közös akciójába: együttes erõfeszítéssel kívánják felrobbantani a Londonba érkezõ orosz miniszterelnököt és angol vendéglátóját, hogy így támasszák fel haló poraiból a hidegháborút, mely mindkettejük kenyerét jelentette. A mit sem sejtõ iowai videótéka-tulajdonos pajkos tévévetélkedõben érzi magát, és a tékában kilóra fogyasztott bárgyú krimik modorában adja elõ az érdesszívû bérgyilkos pengeagyú titkos ügynökkel és szívtipró playboyjal elegy figuráját, melyet jótékonyan színez az alap: az amerikai Közép-nyugatról szalajtott nem egészen nagyvárosias alkatú (más szóval enyhén bunkoid) balfácán. A jutalomjátékot jól játssza a jutalmazott. Az orosz népképviseletben elõadott guggolóst, melyben duettet táncol a bombát rejtõ Maruszja-babával, még emlegetni fogják táncos-komikus körökben. A film a blõdli-kategória élvonalába tartozik.