Angyalarcú, izmos fiú blue jeansben, T-shirtben. Utóbb 200 kilós szörnyeteg. Ez színészi kezdő- és végpontja. A térben kiterjedt test a gőg kóros elhatalmasodása. Hiányzott volna belőle a tetszésvágy a behízelgésre szakosodott művészeti iparágban? Elfogadtatta alaktalanságát. Visszautasító zárkózottságát. Mind ritkábban mutatkozott nyilvánosan. Tahiti mellett megvásárolt egy szigetet: öntörvényű királyságában zsarnokoskodott. Mind kisebb szerepeket vállalt mind nagyobb gázsiért és százalékos bevételi részesedésért. Visszautasított olyan szerepeket is, mint a Lawrence of Arabia (1961), de megjelent Selma, Alabama és Washington utcáin polgárjogokért tüntető szabadságmenetekben (1965). Eljátszotta ritka tv-szereplései egyikeként George Lincoln Rockwellt, az Amerikai Náci Párt megalapítóját: a tízperces szereplésért fölvette az Emmy-díjat (1979). Játszott apartheid-ellenes filmben. Tüntetett és beszédeket tartott a zsidók, a négerek, az indiánok, a szegények egyenjogúságáért. Megalapította és pénzelte az Amerikai Indián Mozgalmat. A Coppola rendezte (és részben írta) Keresztapáért (1973) kapott Oscar átvételére maga helyett az indián lány Sasheen Littlefeathert küldte, aki az ünnepségen felolvasta Brando politikai kiáltványát az indiánok felszabadításáért. Washingtonban letartóztatják az indián tüntetőkkel együttműködésért. Élettörténete csupa botrány. Következetes, megbotránkoztató lázadás. Antikapitalista milliárdos. Magánélete pusztító tornádókkal teli. Nemcsak másokat kerget öngyilkosságba: önmagát is rombolja alaposan. 
A tekintetéből sugárzó magány-táplálta megvetés, a méltóságában megőrzött emberi szépség, dacos önmagára utaltság. A szörnyeteg ifjúkori arcmásának szája körüli dacos vonások már a pillangóban sejtetni engedték az elhájasodott aggkori hernyót.