Mégiscsak békeidőket élünk. Ami korábban elképzelhetetlen lett volna, most megtörtént: ez év július másodikán a magyar királyi televízió főcsatornáján főműsoridőben, háromórányi adást szenteltek háború utáni modern történelmünk egyik legfájóbb, mondhatnám, "mohácsi méretű" csatájának, az 1954-es berni labdarúgó világbajnokság döntőjében elszenvedett 3:2-es vereségünknek. Igaz, hogy a historikumban félévszázad már komoly időnek számít, távlatos rálátást biztosít, föltéve, hogy az érintettek igénylik-e azt a valamit, amit banalizálás és szakralizálás nélkül szembenézésnek szoktunk volt nevezni. Erre nézvést már nem árt finomítanunk: az MTV szerkesztőségének érdeme a 180 percnyi "adás", fájó pontja azonban, hogy ennek gerincét "eredeti német" televíziós dokumentumfilmek alkották. Mindkét opusz (A berni csoda igaz története és A meccs) a maga 90 perces és 38 perces terjedelmével a mai német nézők számára készült, az ő történeti emlékezetük újbóli átvilágítására. Győzteseknek szánt leckeként.
Mára közhely, csekélység, hogy nekünk a vesztes fél szerepe jutott "a berni vesztőhely igaz történetében". De egyáltalában nem csekélység, hogy miféle közös, kölcsönös tükördráma rejlik itt, megtetézve a mi elfogult történeti emlékezetünk átvilágításával, eredendő leckeként.