A Passió
Tamás evangéliuma
Gelencsér Gábor
 
Mel Gibson egy véres arc lenyomatát mutatja felénk. Hogy ki van az arc mögött, nem derül ki.
„A kereszt ábrájára szegezett hús eltakarja az elvont ábrát, a keresztet.”
(Jeles András)
Minél közvetlenebbül kapcsolódik a film a vallásos tematikához, annál távolabbra kerül a spirituális tartalmaktól. Mindez elsősorban nem az alkotó tehetségén múlik, hanem a filmi kifejezésből következik. A mozgás fotografikus rögzítésének képessége a legvalószínűtlenebbet is valószerűvé teszi – csakhogy a csodák, a hitbéli dolgok, a transzcendencia vagy a spiritualitás nem valószerű tartalmak, s mint ilyenek, ábrázolhatatlanok. A hit nem valamiféle rejtély, amit fel lehet tárni, meg lehet oldani, hanem titok. S ha a titkot „megmutatom” – épp a célt tévesztem szem elől. A film amennyiben spirituális tartalmat próbál kifejezni, úgy nem a tárgyat, hanem a szemléletet kell megragadnia. A szemléletet, amely nem felfedi a titkot, jóval inkább érzékennyé tesz az elfogadására. A vallásos szemlélet kialakításakor pedig – a konkrétan ábrázoló jellegű film számára legalábbis – kifejezetten akadályt jelent a vallásos tárgy: útját állja a titoknak, valószerűvé teszi a valószerűtlent; rövidre zárja azt a pillanatot, amelynek a lényege éppen az át- vagy túllépés (transzcendencia). Nem véletlen tehát, hogy a filmtörténet legnagyobb spirituális művészei (Dreyer, Bunuel, Ozu, Bresson, Tarkovszkij) ritkán vagy soha nem forgattak közvetlenül bibliai vagy vallási tematikájú filmet; spiritualitásuk nem tárgyukból, hanem stílusukból következett. Sokat mondó tény az is, hogy a Biblián alapuló, kiváltképp Jézus életéről szóló filmek gyakran nem spirituális igénnyel készültek, hanem a korszellem kifejezőiként, az evangéliumok – gyakran vitatható – értelmezéseiként (gondoljunk Pasolini forradalmár, Jewison hippi- vagy Scorsese ember-Jézusára). Ezek a filmek nem voltak spirituálisak, nem igyekeztek megjeleníteni a csodát (vagy ha mégis, mint Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című filmje, úgy esztétikailag éppen ezen buktak el), mégis közelebb álltak az evangéliumok szelleméhez. Jézus alakja, tettei, tanításai nem a leírt események közvetlen ábrázolására, hanem mindezek értelmezésére hívnak. Történetének ez adja erejét és jelenidejűségét – kétezer év óta.
 
(...) 
http://www.filmvilag.hu