– A Dogma-kiáltvány és a Tisztasági fogadalom 1995. márciusában született. Szerzõik, Lars von Trier és Thomas Vinterberg 1998-ban mutatták be Cannes-ban a két elsõ Dogma-filmet, az Idiótákat és a Születésnapot. Ennek immár több mint öt éve. Azóta több mint harminc Dogma-film született, ezek közül nem egyet Magyarországon is forgalmaztak. Van hát némi rálátásunk a Dogmára ahhoz, hogy értékelhessük a célkitûzéseit és az eddig elért eredményeit. Elõször azonban azt a filmtörténeti kontextust kellene tisztázni, amiben a Dogma megszületett.

Kovács András Bálint: Nem a ’90-es évek közepén, hanem korábban kell kezdeni. A 80-as évek elsõ fele volt az az idõszak, amikor elkezdtek az emberek rájönni, hogy a ’60-as évek modernizmusának vége van. Mindenféle vészharangok szólaltak meg, hogy vége, Hollywood elnyelte az európai filmmûvészetet. Az a moziválság, ami Amerikát a ’60-as évek végén, ’70-es évek elején sújtotta, átterjedt Európára is, a ’70-es és ’80-as évek évek közepén kulminált. Volt egyfajta válsághangulat a ’80-as években. Ezen túlmenõen az európai filmben a modernista elhalásával egy konzervatív hullám indult el. A ’80-as évek végétõl a film megint a pénzrõl kezdett el szólni, holott a ’60-as, ’70-es években úgy tûnt, hogy lehet, hogy ez kikerülhetõ, hogy nem nagy, hanem kis pénzbõl születnek a jó filmek. A ’80-as évek végére mindez eltûnt és megint a nagy pénz csinálta a jó filmeket. Én úgy értékelem a Dogmát a ’90-es évek közepén, mint az amerikai túlsúllyal, a túltechnicizált, túltökéletesített, kiglancolt formával szembeni ellenreakciót, egy kétségbeesett kísérletet arra, hogy visszakerüljünk az egyszerûbb formákhoz, amelyek nem a pénzrõl szólnak. A Dogma összes szabálya korlátozó szabály, amely kizárja a nagy pénz lehetõségét, és elõírja, hogy kis költségvetéssel, spártai módon, redukált technikai megoldásokkal kell filmet készíteni. A filmtörténeti háttér úgy foglalható tehát össze, hogy a ’90-es években volt egy új hullám utáni nosztalgia, vágyakozás az egyszerûségre, kevés pénzre, személyességre, a komoly tartalomra, a valóságközeliségre.