|
A kanadai születésû David Cronenberg
az egyetlen filmrendezõ, aki a 70-es évek kisköltségvetésû
horror-munkáitól jutott el a filmmûvészeti folyóiratok
címlapjára és az A-kategóriás filmfesztiválok
zsürijébe – tette mindezt úgy, hogy a két végpont
között eltelt negyed század alatt gyakorlatilag egyetlen
alkalommal sem kényszerült számottevõ kompromisszumra,
készítsen akár bestseller-adaptációt
(Holtsáv) vagy remake-et (A légy) a legnagyobb hollywood-i
stúdióknak. A '70-es évek elején készített
parazita-trilógiájával (Shivers, Rabid, Brood) önálló
almûfajt, a bio-horrort útjára indító
filmes hamisítatlan auteur: az elmúlt évtizedek amerikai
fsodrában azon kevés kivétel közé tartozik,
akinek minden egyes munkája könnyedén beazonosítható
egyrészt a zsigeri borzalmakat hûvösen elegáns
képi világgal ötvözõ stílusáról,
másrészt az emberi test és elme határzónáit
felderítõ témáiról (mint a tudatmódosító
szerek, a mutációk vagy a szexuális perverziók).
Cronenberg azonban nemcsak az eredeti ötletek terén érzi
magát elemében, de kortársai közt talán
a legizgalmasabb adaptátornak is nevezhetõ, ahogy ezt két
megfilmesíthetetlennek tartott kultuszregény, A meztelen
ebéd (W.S. Burroghs) és a Karambol (J.G. Ballard) feldolgozásának
sikere is bizonyította. A most 60 éves mûvész
örök kísérletezõ, folyamatosan megkérdõjelezi
a természet és társadalom kikezdhetetlennek vélt
törvényeit: „Minden ember egy õrült tudós,
akinek az élet a laboratóriuma: egyre csak azzal kísérletezünk,
hogy bármilyen módon, de megoldást találjunk
a problémáinkra és átjussunk az õrület
és káosz túlsó partjára.”
|