A Sumjackij-bizottságot lenyûgözte a hollywoodi filmgyártási módszerek hatékonysága. Azt javasolták, hogy mielõbb honosítsák meg azokat a szovjet filmgyártásban is. A legnagyobb hatással azonban az amerikai filmváros klímája és természeti környezete volt rájuk. Ezért ajánlották a szovjet filmváros leendõ színhelyéül a Krím délnyugati részét, amely leginkább emlékeztetett Hollywoodra és Los Angeles környékére. A tervezet szerint a krími filmvárosnak 200 filmet kellett volna kibocsátania évente. Ezen kívül a régi filmstúdiók felújítása és modernizálása is szerepelt a tervezetben. Ezekben évente 150-200 film elkészítését tervezték. A filmgyár mind szervezeti felépítése – a munkaszervezés –, mind technikai paraméterei tekintetében követendõ modellként szolgált volna a kisebb stúdiók számára. 
A koncepció lényegét a hollywoodi produceri rendszer bevezetése képezte (maga a "producer" szó is ekkor honosodott meg az oroszban). A producer tartott volna kezében mindent: õ szervezte volna meg a forgatócsoport munkáját, õrá tartozott volna minden ügy, baj, gond, teendõ, ami a forgatás során felmerül. Ezzel akarták levenni a rendezõ válláról mindazokat a feladatokat, amelyek kívül esnek szakmai és mûvészi kompetenciáján, miközben minden segítséget megadnak neki saját munkája végzéséhez. 
A produceri rendszer bevezetésétõl Sumjackij azt remélte, hogy javul a filmgyártási folyamat üzemszerûsége és ezáltal ugrásszerûen növekedni fog a leforgatott és forgalmazott filmek száma is. A szovjet filmgyártás elé tûzött ambiciózus célt számokban így rögzítette a bizottsági jelentés: „Ahhoz, hogy elérjük a magunk elé tûzött célt, tehát hogy kezdetben évi 300, majd 800 filmre növeljük a legyártott filmek számát, nélkülözhetetlen egy filmgyári központ felépítése valahol, a Szovjetunió napfényes déli részén, ahol közelben tengerpart és hegyek is vannak.”