KULTUSZMOZI
Brian De Palma Megszállottsága
Dupla vagy senki
Kovács Marcell
 
De Palma munkássága lényegében két csoportra osztható: Hitchcock ihlette darabokra és direkt Hitchcock-feldolgozásokra.
Ha a kultuszfilm képlékeny fogalmát abban a szûk, de nem a legszorosabb értelemben használjuk, amely határozottan kizárja a kanonizált remekmûveket, de annyira mégsem szigorú, hogy csak a periferikus, majdnem láthatatlan alkotásokra korlátozódjon, Brian De Palma életmûve kivételes gazdagságban szolgál jobbnál-jobb példákkal.
Bár De Palma nem tartozik a hollywoodi mozit a hetvenes évek elején megújító generáció legünnepeltebb alakjai közé, biztos pont a filmipar hullámvasútján, töretlen lelkesedéssel készíti sokszor tökéletlen, de mindig hipnotikus erejû filmjeit, amelyek rafinált rendszerükkel sokadszorra is kikényszerítik a figyelmet, mágnesként vonzzák magukhoz és aztán nem eresztik a nézõt.
Az elsõ pillantásra kimondottan filmszerû, ideális esetben pszicho-thrillernek készült alkotások valójában a mozi hatásmechanizmusát elemzõ bonyolult tanulmányok, körzõvel-vonalzóval rajzolt ábrákkal, temérdek lábjegyzettel. De Palma alkotói módszerének, a filmrõl, annak nyelvezetérõl és mondanivalójáról alkotott szigorú elveinek egyenes következménye, hogy munkái ugyan rendre pontszerzõ helyen végeztek, de a dobogóra sohasem vagy csak nagyon ritkán állhattak fel. Legnagyobb kasszasikerei, mint a Carrie, a Sebhelyesarcú vagy az Aki legyõzte Al Caponét, az elmaradhatatlan képi leleményekkel együtt is inkább hagyományos hangvételû, a filmes elbeszélés jól bejáratott szókészletét használó alkotások, az elkötelezett kultuszfilmrajongó számára nem sokat mondanak. Az ilyen klasszikus vonalvezetésû hõstörténeteknél sokkal izgalmasabbak a személyiség megkettõzõdésére, illetve a kukkolás és a szemtanúvá válás lélektanára, De Palma kedvenc témáira írt változatok. Ezekben a hitchcocki gondolatokat boncolgató alkotásokban érhetõ ugyanis tetten legtisztább formájában a „köszörüld ki a tökéletest” De Palma-i módszere.
(...)

 Megszállottság (Obsession) – amerikai, 1976. Rendezte: Brian De Palma. Írta: Paul Schrader és Brian De Palma. Kép: ZsigmondVilmos. Zene: Bernard Herrmann. Szereplõk: Cliff Robertson (Michael Courtland), Genevieve Bujold (Sandra Portinari), John Lithgow (Robert La Salle). Gyártó: Columbia Pictures. 96 perc.

 
http://www.filmvilag.hu