Chicago
Színház az egész alvilág
Hungler Tímea
Ha nem lehetsz híres, legyél hírhedt. - Rob Marshall
musicaljében a muzsika hangjai az őrült nők ketrecében szólnak.
|
Alkoholtilalom, gengszterháborúk, bontakozó emancipáció és természetesen
dzsessz minden mennyiségben - ez az 1920-as évek Chicagója. Rob Marshall,
rendező tizenhárom Oscarra jelölt filmjével, a Chicagóval nem kisebb vállalkozásba
fogott, mint hogy a világhírű Broadway musicalt, melyet valamikor a legendás
Bob Fosse, a Kabaré és a Mindhalálig zene direktora rendezett és koreografált
a világot jelentő deszkákon, vászonra álmodja.
Hogy hozott-e valami újat a Chicago a filmmusicelek történetében? Rob
Marshall filmje igényes, szórakoztató alkotás, kifejezetten kellemes időtöltés,
amely azonban hatását legfőképpen az eredeti mű, a John Kender-Fred Ebb
szerzőpáros által jegyzett halhatatlan zenének, no meg annak a Catherine
Zeta-Jonesnak köszönheti, aki Velma Kelly, a vaudeville sztár mellékszerepében
nem átallja leragyogni a vászonról a főszereplő Renée Zellwegert. A filmnyelv
tekintetében a mozi azonban nem hat a reveláció erejével, mintha egy színházi
előadást vitt volna vászonra a rendező, így a Chicago egy nem túl eredeti,
de szórakoztató film lett, amely stílusában kicsit a Kabaré hangulatát
idézi, azzal viszont, hogy a dalbetétek gyakorta a valóság illusztrációjaként,
a szereplők képzeletében csendülnek fel, a Táncos a sötétbenre emlékeztet.
Pedig a mozi ígéretesen indul, a történet igazán eredeti. A sztárságról
ábrándozó Roxie Hart (Renée Zellweger), aki a kabarécsillag, Velma Kelly
(Catherine Zeta-Jones) nagy rajongója, megöli szeretőjét, amikor ráébred,
hogy a férfi csak hitegette azzal, hogy sztárt farag belőle. A gyilkosság
vádjával börtönbe került Roxie legnagyobb megdöbbenésére imádott Velmájával
találkozik a hűvösön, aki kabarészámának állandó résztvevőjét, saját nővérét
valamint férjét küldte az örök vadászmezőkre, amikor szerelmi légyotton
kapta a párocskát. Roxie számára végre adott az alkalom, hogy Velma elé
furakodjon, így a "ha nem lehetsz híres, legyél hírhedt" elvének alapján
megkezdődik a börtön falai között a két nő között a rivalizálás, amelyhez
a tárgyalás újabb és újabb fordulataira kiéhezett média biztosítja a hátteret.
A párhuzam a showbusiness és a bűnöző életforma között nyilvánvaló:
az újságok címlapjára csak akkor kerülhet az ember lánya, ha minimum született
gyilkos vagy vaudeville sztár, ha pedig a kettő kombinációja, az előnye
szinte behozhatatlannak tetszik. Roxie azonban megpróbálkozik a hátrány
lefaragásával, szerepkörének, a naivának a felépítésében tehetséges rendezőre
is akad az ügyvédje (Richard Gere) személyében. A férfi színházi előadáshoz
méltóan vezényli le a próbafolyamatot, segít betanulni Roxie szövegét,
aki végül vallomásával a premieren megrázó erejű, Oscar-díjas alakítást
nyújt a szakavatott közönség, az esküdtek és az igen tisztelt bíróság színe
előtt.
Amíg a film egyetlen hímnemű dalos pacsirtája, Richard Gere a musical
felénél meg nem jelenik, kizárólag nők fakadnak dalra, perdülnek táncra,
igazi feminista alkotást láthatunk a vásznon. Így Gere felbukkanása, jóllehet
a színész sikerrel abszolválja az önimádó ügyvéd szerepét, épp olyan stílustörést
eredményez, mint amikor a kamera néhány szekvencia erejéig kimozdul a film
hangulatát meghatározó zárt terekből (kabaré, börtön, tárgyalóterem), vagy
amikor a magyarnak mondott férjgyilkos egyetlen magyar mondattól eltekintve
("Ártatlan vagyok") keverék szláv nyelven szólal meg. A Chicago ezeknek
a stílustöréseknek a fényében nem nevezhető egységes műalkotásnak - és
nagy valószínűséggel a filmtörténetet sem fogja újraírni -, Zeta-Jonesnak
és a mindhalálig szóló dzsessznek köszönhetően azonban vitathatatlanul
bárkit rabul ejt.
Chicago (Chicago) - amerikai-kanadai, 2002. Rendezte: Rob Marshall.
Írta: Maurin Dallas Watkins nyomán Bill Condon. Kép: Dion Beebe. Zene:
John Kander. Szereplők: Renée Zellweger (Roxie Hart), Catherine Zeta-Jones
(Velma Kelly), Richard Gere (Billy Flynn), Queen Latifah (Mama Morton),
Lucy Liu (Kitty), John C. Reilly (Amos Hart). Gyártó: Miramax / Loop. Forgalmazó:
UIP-Duna Film. Feliratos 113 perc.
|