Televíziós zavarok
A 6-os számú nyomógomb
Alekszandr Trosin
Oroszországban a politika után a pénz diktál
a televízióknak. De azért a politikusok sem tétlenkednek.
|
„A nyár a TV6-tal kezdődik!” – ordították a transzparensek széltében-hosszában
még májusban a felélénkült Tverszkaján és Moszkva többi központi utcáján.
A reklámtáblákról pedig, amelyek általában mindenféle új napozókrémmel
vagy szuper-divatos cipővel csábítják a járókelőt, Kiszeljov csapatának
sztárriporterei mosolyognak ránk, elragadó életet ígérve az új csatornával,
amely június 1-én indul a hatos „nyomógombon”.
A csatornát valóban nagyon vártuk, mivel ennek kellett volna megoldania
azt a valóban drámai konfliktust, amelyet még a múlt őszön robbantott ki…,
tényleg, kicsoda is? Ki volt a szerzője annak a színdarabnak, amelyet oly
feszülten követett, ha nem is az egész ország, de annak gondolkodó része,
az, amely a szívén viseli a demokrácia állapotát Oroszországban? Valóban
– miként azt közvetítették felénk – csupán „két gazdálkodó egység közgazdasági
vitájáról” van szó? Egyfelől a tévécsatorna egyik részvényese – a „Lukojl”
olajcég leányvállalata –, másfelől a tévécsatorna főrészvényese, Borisz
Berezovszkij pénzügyi oligarcha jogi pere, avagy ez a „darab” mégsem közgazdasági
természetű, hanem politikai: a hatalom háborúja ugyanazzal a Berezovszkijjal,
az ambiciózus és szemtelen ellenzékivel. Nagyjából ugyanez zajlott le alig
egy évvel ezelőtt a népszerű NTV csatornával is, amelyet a nyomásgyakorlás
minden (gazdasági és jogi) eszközének bevetésével lényegében szétvertek,
megfosztva ezzel a másik, szuper-ambiciózus oligarchát, Vlagyimir Guszinszkijt
– nem csupán egyszerűen a tulajdonától, hanem védekező- és támadó fegyverétől
is (akinek pontosan ezért volt szüksége média-birodalmának létrehozására).
Az újságírócsapat, élén a Guszinszkijhez hű politikai kommentátorral,
Jevgenyij Kiszeljovval, a korábbi NTV szétverése után átment a másik gazdához
– Berezovszkijhoz, aki addigra már birtokosává vált a jámbor, fiatalos
TV6-nak. Vele együtt ideemigrált a hír-és politikai adások mellett néhány
kulturális, ismeretterjesztő és szórakoztató műsor.
Csöbörből vödörbe! Január közepén a hatalom akaratából Berezovszkij
tévécsatornája befejezte az adást. Visszavonták a sugárzási jogát, Kiszeljov
csapata pedig arra kényszerült, hogy megváltoztatva a nevüket, újból elölről
kezdjék az éterbe való kijutást, és ismét elinduljanak a versenyen. Erre
ráment fél év. A neve „TVSz” lett. A kérdésre, hogy ez mit jelent, a tulajdonosok
csupán egy mosollyal felelnek. Egyesek azt mondják: „televíziós háló”,
mások szerint meg az „Sz” nem más, mint „Szabadság”.
Ki az új csatorna tulajdonosa? Az biztos, hogy nem Berezovszkij. Ő
– ahogyan hallottam – még hadakozik tulajdonosi jogainak védelméért, és
tiltakozik – akár Hágában is – a hatalom önkénye ellen. Az orosz bíróságok
megtagadták a védelmét. Amikor az új csatorna beadta jelentkezését a sugárzási
jogért folyó versenyben való részvételre, feltételezték, hogy nem egy tulajdonos
lesz, hanem egy egész konzorcium, amelynek alapítói között olyan ismert
politikusok találhatók majd, mint Csubajsz és Primakov. Igaz, egy ilyen
kollektív tulajdonos lehetőségében (sok kicsi sokra megy elven) a legtöbben
kételkedtek. A Kiszeljov-harcostársak között is akadt, aki ezen az alapon
otthagyta a csapatot. De inkább az történt, hogy az ismert politikusokból
álló konzorcium csak az ügy „fedőszerve” volt. A csatorna valódi tulajdonosainak
kilétét ezután kell feltárnunk. Az újságokban az a hír járja, hogy a TV6
részvényeinek 75 %-t a Kirch Media nevű német befektetőcég készül felvásárolni.
Ha ehhez hozzátesszük, hogy a svéd Modern Times Group (MTG) nemrég megszerezte
a „Darja-TV” szórakoztató csatornát (eddig egy bizonyos Natalja Darjalova,
az Oroszországban népszerű krimi író, Arkagyij Vajner lánya birtokolta),
az NTV részvényeinek egy részét pedig a beruházók konzorciuma szándékozik
megszerezni, élén a CNN alapítójával, az amerikai Ted Turnerrel, akkor
azt mondhatjuk, hogy az orosz televíziós piac átalakítása új fázisba érkezett:
három erős külföldi beruházó egyidejűleg vetette rá magát. Következésképpen
fokozott konkurenciaharc várható, ami csak jót hoz az orosz tévénézőknek:
lesz választék, mégpedig nem csak mennyiségben, hanem – legalábbis reméljük
– minőségben is.
A hat országos hullámhosszon sugárzó orosz csatorna közül formálisan
csak egy – az RTR / Orosz Televízió–Rádió – G. A. és „leányvállalata”,
a „Kultúra” (ezek sugároznak valójában a kettes és az ötös „nyomógombon”)
– mondható államinak, ám még itt is vannak titokkal övezett pénzügyi források,
hiszen az állami hivatalnokok nem győzik ismételgetni: a büdzsé szűkössége
nem teszi lehetővé, hogy teljes egészében eltartsanak akár csak egy nemzeti
tévécsatornát. Akárhogy is van, az országban és a világban folyó eseményekkel
kapcsolatosan ma csak az RTR képviseli a hivatalos szempontot, aminek következtében
ez az egyetlen csatorna, amelyik különböző kedvezményeket élvez. Annakidején,
szakítva Guszinszkijjel és Kiszeljovval, ideszegődött az NTV egyik alapítója,
híradásainak szervezője, a tehetséges újságíró, Oleg Dobrogyejev is. Vele
azonnal megnőtt az Orosz Televízió információs–politikai műsorainak népszerűségi
rátája. Ám az NTV-körüli, a tévés újságírók törzsgárdáját erősen demoralizáló
múlt évi hercehurca hatására az állami csatorna információs műsora észrevehetően
elhalványult. Elhalványultak az újságíró-„szökevények” is. Egyébként maguk
a csatornák is kezdtek egyre inkább egymásra hasonlítani – lényegtelen
különbségekkel. Az NTV, aztán a TV6 drámája és következményei – a maga
nemében nem más, mint az orosz televíziós ipar tízéves fejlődésének fináléja;
búcsú az elmúlt romantikus periódus számos illúziójától és sztereotípiájától.
Az információs és politikai-elemzőműsorok mellett a programháló főleg
filmekből és mindenféle játékból áll (Legyen ön is milliomos!, Szerencsekerék
stb.). Minden csatornának van legalább egy saját kvízműsora, óriási pénzekkel.
Ezek a játékok, miként a filmek, vándorolnak egyik csatornáról a másikra.
Az újságírók és a kvízműsorok elvándorlása – jellegzetes vonása a káosznak,
amely manapság megfigyelhető az orosz televíziós világban. Alighogy az
ember megszokott egy szimpatikus műsorvezetőt az egyik csatornán, hirtelen
egy másikon találja. Ugyanez látható a hazai sorozatoknál is, amelyeket
nagy számban „tálalnak fel” az orosz csatornák. Leginkább, természetesen,
detektív-sorozatokat.
Oroszországban a stabil sorozat-gyártás alig két-három éve kezdődött.
Még az út elején tartunk; a gyártás méretei egyelőre csak arról tanúskodnak,
hogy egyáltalán létezik. Még nem térülnek meg a költségek, még, ne adj
Isten, minden összeomolhat, miként összeomlott 1998-ban is. Bár úgy gondolom,
igen hamar, néhány éven belül már jogosan fogunk beszélni a hazai tévéfilm-sorozatok
gyártási szisztémájáról, a színészek, rendezők és csatornák közötti konkurenciáról…
Addig azonban az orosz sorozatok, csakúgy, mint a filmek, vándorolnak csatornáról
csatornára.
Filmeket viszont meglehetősen ritkán vásárolnak. És ha valamelyik csatorna
komoly összeget szán egy-egy zajos sikerű filmre, akkor azt a pénzt be
is akarja hozni, percenként megszakítva a sugárzást reklámokkal.
Apropó, reklámok – égető probléma a televízióinknál. Nemrég tárgyalta
a reklám-kérdést az Állami Duma, ahol első olvasatban elfogadták a törvényt,
amely szigorítja a reklám körüli jogszabályokat. Hogy ez miképpen fog hatni
a tévécsatornákra, ma még nehezen megmondható. Nem titok, hogy a csatornák
a reklámokból élnek. A tévéreklám orosz piaci részesedése 270 millió dollár
körül van, amelynek egyötödét a filmekben elhelyezett klipek teszik ki.
Ez ad egyben lehetőséget új filmek megvásárlására és gyártására is. Hiszen
a leghatásosabb reklámhordozók a filmek, különösen a hazai sorozatok. Az
új törvény kezdeményezői azt javasolják, hogy tiltsák be a reklámokat a
vallásos és a katonai–hazafias témájú filmeknél. De ki fogja ezt figyelni?
És ki fogja meghatározni, mi egy filmnek a témája?
Másfél évvel ezelőtt Moszkvában az Európai Tanács, a televízió- és
rádióadók nemzeti szövetsége, valamint a Külügyminisztérium támogatásával
konferencia zajlott tévés, rádiós szakemberek részvételével, amely elemezte
azokat a lehetőségeket, feltételeket, amelyekkel Oroszország aláírhatja
a határon túli sugárzásról szóló Európai Konvenciót. Az állami szervek,
mint például a Sajtóügyi Minisztérium, a több minisztériumot is érintő
informatikai–biztonsági Bizottság, a Goszduma (Parlament) Informatikapolitikai
Bizottsága és más szervek képviselőinek felszólalásából kicsengett a nyilvánvalóan
indokolatlan felhívás arra, hogy ne írják alá ezt az európai rádió- és
tévéadásokat koordináló fontos dokumentumot. Helyette az érdekelt szervek
folytassák le a soron következő hosszadalmas tanácskozást a konvenció aláírásának
várható következményeiről a tévés reklámpiacra, sőt, országunk biztonságára
nézve. S mindezt akkor, amikor már hét éve folyt a szakértői munka – szoros
kapcsolatban a Konvencióval –, és mindenki egyetértett a határon túli sugárzás
Európai Konvenciójához való csatlakozásunk szükségességében.
A volt Szovjetunió területén létrejött államok többsége (beleértve
Ukrajnát is) már aláírta ezt a konvenciót, és semmilyen negatív következményét
nem tapasztalta ennek a lépésnek. Oroszországban a mai napig nincs szilárd
jogi szabályozása az orosz tévéprogramok sugárzásának a FÁK tagállamai
felé és a szomszédos országokba. Ezért időről időre, hol az egyik volt
köztársaságban, hol egy másikban kikapcsolják egyik vagy másik orosz adót,
és mindannyiszor a politikusoknak kell megállapodniuk a megoldásban.
Mégis, napjaink káosza ellenére, az orosz televízió fejlődésben van.
Július 1-én egy új csatorna, az RTR-Planéta kezdett sugározni az európai
országrészen és Közel-Keleten, őszre pedig a műsorszórást ki akarják terjeszteni
az Egyesült Államokra is. A cél a külföldi orosz nyelvű nézőközönség elérése.
Reggelente az Euronews információs blokkját, A kultúra hírei és a Híradó
adásait egyenesben fogják közvetíteni. Ezen kívül a nézők követhetik az
olyan népszerű programokat, mint a Kisváros, a Zenei ring vagy a Kulturális
forradalom című talk-show, amelyet valódi ceremóniamesterként maga a kultuszminiszter,
Mihail Svidkoj vezet. Az RTR-Planéta nem kereskedelmi projekt, ezért reklámok
egyelőre nem lesznek benne.
Geréb Anna fordítása
|