Úttorlaszok
Bazi nagy görög lagzi
Gyûrûk Ura: A két
torony
Kapj el, ha tudsz
Mostohám a zsánerem
A gödör
Novocain
Fullasztó ölelés
Rocky és Bakacsin
Úttorlaszok
Kleistoi dromoi – görög, 2000. Írta és rendezte: Stavros Ioannou. Kép: Diamandis Papadoulos. Zene: Vangelis Katsoulis. Szereplõk: Falaha Hassan (Falaha), Hussein Abdullah (Hussein), Ahmet Gulin (Ahmet) Gyártó: Filmode / Greek Film Center. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 101 perc. Országok és ellentmondó politikai érdekek
satujába szorítva él és küszködik
a túlélésért egy nem is olyan kis nép
(15-30 milliós nemzet) Ázsiában, amelyet a legnagyobb
önálló állam nélküli kisebbségként
tartanak nyilván: a kurdok. A Közel-Kelet egyik legtragikusabb
vesztese ez az önálló nyelvvel, kultúrával
rendelkezõ nép, amely Irak, Irán és Törökország
területén egyaránt jogfosztottan és üldözötten
küzd a túlélésért. Krónikások
és visszhang nélküli pusztulás ez, a kurdok csak
áttételesen vannak rajta a CNN-térképen, ügyük
nem jelenik meg foltként a világ lelkiismeretén. A
háborúk és üldözések miatt a nyolcvanas
évek közepétõl felerõsödõ
kurd exodus következtében ma Európában csaknem
egymillió kurd él.
Vaskó Péter
My Big Fat Greek Wedding – amerikai, 2002. Rendezte: Joel Zwick. Írta: Nia Vardalos. Kép: Jeffery Jur. Zene: Xandy Yanko. Szereplõk: Nia Vardalos (Toula), John Corbett (Ian), Michael Constantine (Gus), Lainie Kazan (Maria). Gyártó: Gold Circle Films/Playtone/HBO. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 96 perc. Bridget Jones óta tudjuk, a társtalan harmincas nõ
helyzete nem éppen leányálom. Hát még,
ha görögnek született, és egy egész család
liheg a nyomában férjjelöltre és trónörökösre
vadászva. Hõsnõnk, Toula is hasonló cipõben
jár. Mindennapjait beárnyékolja a tradíció,
hangos famíliája kimondta már a verdiktet: család,
gyerek, unoka, az otthon melege; mindegy, hogy õ az önmegvalósításról
ábrándozik.
Hungler Tímea
Gyûrûk Ura: A két torony Lord of the Rings: The Two Towers – amerikai, 2002. Rendezte: Peter Jackson. Írta: J. R. R. Tolkien regényébõl Francis Walsh, Philippa Boyens és Stephen Sinclair. Kép: Andrew Lesnie. Zene: Howard Shore. Szereplõk: Elijah Wood (Frodo), Viggo Mortensen (Aragorn), Ian McKellen (Gandalf), Liv Tyler (Arwen), Miranda Otto (Eowyn), Brad Dourif (Gríma). Gyártó: New Line Cinema/Saul Zentz Company. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 179 perc. Peter Jackson cirka kilenc órásra tervezett filmjének középsõ harmada pereg pontosan egy évvel az elsõ rész után és ugyanennyivel a befejezõ harmadik elõtt. Az élmény egyszerre teljes, és hiányérzetet keltõ. Mint képeskönyv, melyben a képaláírások (a Tolkien-idézetek) is kis mûremekek, Jackson munkája háromórányi tömény bravúr: A Gyûrûk Szövetségébõl ismerõs ecsetkezelés magabiztosabb (megkapjuk az idei év legélethûbb, számítógép szülte kreatúráját: Gollumot), a színvilág karakteresebb, az inferno képei már nem csak félévezredes festményekrõl, hanem, ha tetszik, a múlt század rémisztõ valóságát megörökítõ dokumentum-és propaganda-filmekbõl is ismerõsek. Továbbra is kérdéses azonban, hogy minden szépségük ellenére Jackson képei kiadnak-e egy filmet. Mert olyan nincs, hogy háromrészes, kilencórás mozi – más kérdés, hogy a végelszámolásnál egységbe rendezõdnek-e a komponensek –, az eleje-közepe-vége dramaturgiai egységet az egyes epizódokon belül is kívánatos megteremteni, máskülönben hiányérzet támad a nézõben. És sajnálatos módon a hiányérzet jogos. A Két torony három szálon futó cselekményét szétzilálja a párhuzamos történetek közti ide-oda vágás, s ahelyett, hogy egy nagy, egységes univerzum képe rajzolódna ki elõttünk, tucatnyi egzotikus, de szervesen nem kapcsolódó kisvilág térképét kapjuk. Ez a világtérkép nemcsak földrajzilag, de politikai megosztottságát és történelmét tekintve is zavaros. A regény ismerete nélkül, pusztán a filmre támaszkodva is túl sokat tudunk meg ahhoz, hogy ne sejtenénk, mennyi minden nem fért bele az adott keretekbe. Mindazonáltal Jackson szinte minden döntése indokoltnak tûnik. A nagy dilemma nem is a részleteket, hanem az egészet érinti. A kérdésre, hogy filmre való-e Tolkien munkája, nem kapunk megnyugtató választ. Köves Gábor
Catch Me If You Can – amerikai, 2002. Rendezte: Steven Spielberg. Írta: Jeff Nathanson Kép: Janusz Kaminski. Zene: John Williams. Szereplõk: Leonardo DiCaprio (Frank Abagnale), Tom Hanks (Carl Hanratty), Christopher Walken (Frank Abagnale Sr.), Martin Sheen (Roger Strong). Gyártó: Dreamworks. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 140 perc. Bestseller írásához ideális helyszín a börtöncella: bulvár-tapasztalataink szerint az amerikai fegyházak tömve vannak kalandos életútjuk megörökítésén fáradozó bentlakókkal; a beszélõkön legalább annyi a hozzátartozó és a védõügyvéd, mint az autentikus részletekben bõvelkedõ biográfiák megfilmesítési jogairól tárgyaló ügynök. Frank Abagnale Jr. fiatal éveinek krónikája az amerikai álom egyéni hangszerelésû iskolapéldája. Szülei válásának és a rajongásig szeretett apa (Walken) bukásának traumája elõl az ifjú Abagnale (DiCaprio) 17 évesen rohanva hagyja el a szülõi házait, hogy aztán rekordidõ alatt felkerüljön az FBI legkeresettebb bûnözõinek listájára. Alig néhány év leforgása alatt csekély 3 millió dollár értékben hamisít csekkeket, másodpilótának adja ki magát, James Bondnak pózol, diplomás orvosként éjszakai ügyeletet vállal és ügyvédként is kipróbálja magát. A sztoriban benne van egy cirka 90 perces elegáns thriller lehetõsége (mondjuk a Stanley Donen rendezte Charade mintájára), benne van továbbá a mesterdetektív (Hanks) és a bûnözõzseni fifikás párharcának alapanyaga, egy kis film-noir a hatvanas évek mindig kellemes retro fílingjével, egy kis pikáns vidámság, de legfõképp a játékosság ígérete. Spielberg rá is érez minderre, ugyanakkor a világ kétségkívül leghíresebb filmrendezõjeként úgy tûnik képtelen frappáns és pontos mûfaji filmet készíteni: fölösleges rétegekkel (fõképp a családi háttér boncolgatása ilyen) és számos üresjárattal terheli meg a briliáns animációs intróval (al a Pink Panther) kezdõdõ filmet. Hiába DiCaprio sármja, Walken erõs jelenléte és Hanks rég nem tapasztalt szellemes játéka: ez a koktél, bár annak készült, nem az ínyencek itala. Elek Kálmán
Mostohám a zsánerem Tadpole – amerikai, 2002. Rendezte: Gary Winick. Írta: Heather McGowan és Niels Mueller. Kép: Hubert Taczanowski. Zene: Renaud Pion. Szereplõk: Aaron Stanford (Oscar), Sigourney Weaver (Eve), John Ritter (Stanley), Bebe Neuwirth (Diane). Gyártó: Dolly Hall Production / InDigEnt. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 74 perc Nem elég, hogy az amerikai filmesek jövedelmezõ sztorikat
nyúlnak le Európától, de féltett mozgalmait
is rendre elsajátítják, önnön képükre
formálva. A cinema direct után most itt a Dogma ’95 remake-je,
InDigEnt-nek hívják és Gary Winick tapasztalt középsúlyú
profi alapította 2000-ben. A mára tíz filmet jegyzõ
társaság inkább független stúdió,
mint alkotócsoport – dán elõdjénél jóval
rugalmasabb, kevesebbet törõdik az esztétika marketingjével,
és többet a filmek piacképességével, ráadásul
mindössze két szabály szerepel íratlan manifesztumában:
digitális videókamera és százezer dolláros
költségvetés. Az eddigi csatlakozók fõként
kipróbált filmesek a felvevõ mindkét oldaláról
(köztük Richard Linklater és Ethan Hawke) – az independent
piacon pedig máris komoly sikereket ért el a csapat: a tavalyi
Sundance legjobb filmje (Personal Velocity) és legjobb rendezése
egyaránt az InDigEnt termésébõl került
ki, utóbbi épp a lánglelkû alapító
mûve.
Varró Attila
The Hole – amerikai, 2001. Rendezte: Nick Hamm. Írta: Guy Burt mûvébõl Ben Court és Caroline Ip. Kép: Denis Crosan. Zene: Clint Mansell. Szereplõk: Thora Birch (Liz), Embeth Davidtz (Dr. Philippa Harwood), Desmond Harrington (Mike), Daniel Brocklebank (Martin), Laurence Fox (Geoff), Keira Knightley (Frankie). Gyártó: Cowboy Films / Granada Film / Impact Pictures for Pathé Pictures. Forgalmazó: Flamex. Feliratos. 102 perc. Egy lány rohan kétségbeesve, mocskos, szakadt ruhában,
lábán lerongyolódott zokni. Menekül valami elõl,
zihálva megérkezik egy iskolába, ahol a telefonhoz
rohan, de beleszólni már nem tud. Csak sikítani. Valami
nagy titok lesz itt, gondolhatja a szakaavatott moziba járó.
Titok van, de nem nagy durranás; a kereskedelmi híradókon
felnövõ tini-nemzedéknek ez semmi. A poént azért
nem lövöm le. Megteszi ezt majd a fõszereplõ, Liz
Dunn (Thora Birch az Amerikai szépségbõl), persze
csak a film végén.
Nedbál Miklós
Novocain – amerikai, 2002. Írta és rendezte: David Atkins. Kép: Vilko Filac. Zene: Steve Bartek. Szereplõk: Steve Martin (Dr. Sangster), Helena Bonham-Carter (Susan), Laura Dern (Jean), Elias Koteas (Harlan). Gyártó: Artisan. Feliratos. 95 perc. David Atkins sajátos stílusú filmjének fõhõse,
Dr. Frank Sangster, sikeres fogorvos, akit tökéletesen kielégít
hivatásának gyakorlása, magánéletében
pedig asszisztense, Jean szerelme. Betegeinek idilli képsorokat
vetít videón a fájdalmas kezelések közben,
õ maga pedig saját kis idilli világában él.
Egészen addig, amíg fel nem keresi rendelését
egy beteg, Susan Ivey, aki a másnap reggelre megbeszélt kezelésig
kikönyörög öt darab, csak receptre kapható érzéstelenítõt.
Még aznap kiderül, hogy Susan egy nullával megtoldotta
az orvos által felírt mennyiséget, de Sangster gyorsan
napirendre tér a dolog fölött. Annál is inkább,
mert hazatérve drog-függõ öccse várja, aki
kissé “összemaszatolja” a szokványosnak induló
estét. Sangster azon sem lepõdik meg túlzottan, hogy
Susan nem jön el a reggeli kezelésre – megjelenik viszont este,
rendelés után, és elcsábítja a férfit.
Másnap reggel kifosztva találják a rendelõ
gyógyszerkészletét. Sangster “kétségbeesetten
keresi Susant”: feje fölött lebeg a Jean elõtti lebukás
veszélye, nyakán a Drug Enforcement Administration. Ráadásul
belép a történetbe Susan bátyja, akit kisvártatva
holtan találnak Sangster otthonában.
Somogyi Marcell
Fullasztó ölelés Swimfan – amerikai, 2002. Rendezte: John Polson. Írta: Charles F. Bohl és Phillip Schneider. Kép: Giles Nuttgens. Zene: John Debney. Szereplõk: Jesse Bradford (Ben), Erika Christensen (Madison), Shiri Appleby (Amy), Kate Burton (Carla), Jason Ritter (Randy). Gyártó: Cobalt Media Group/Forrest Films/Further Films. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 84 perc. A tinivígjátékok és a tinihorrorfilmek,
sõt tinihorror-paródiák után végre (?)
újabb almûfaj született. Ezúttal a tinithriller
zsánerével próbálják meg a mozikba csalogatni
a közönség legnagyobb részét kitevõ
kamaszokat. A – rendezõként – a Fullasztó öleléssel
debütáló John Polson biztosra ment. Filmje egy már
klasszikussá vált erotikus thriller, a hasonlóan semmitmondó
címû Végzetes vonzerõ remake-je, melynek két
fõbb szerepét a Reese Witherspoon (Erika Christensen)- és
a Freddie Prinze Jr. (Jesse Bradford)-hasonmásverseny gyõztese
játssza. A hatás érdekében pedig mindent bevetett,
amit a rendezõiskolában tanult: vágás amúgy
Eisenstein módjára, a temetõi jelenetekhez komor fények,
lendületes aláfestõ zene. A várakozások
ellenére azonban a bevillanó, gyors montázsnak, a
megismételt mozdulatoknak, az idõnként extrém
szögekbõl vett beállításokank mindig van
funkciójuk. Polson jól beszéli a filmnyelvet, kis
túlzással még mintha a shocking és a suspense
eszközeit is Hitchcocktól tanulta volna. Néha talán
visszafogottabb is lehetne, mivel a sok mûvészkedés
helyenként kezd didaktikussá válni. Fõleg,
hogy maga a történet is enyhén tanmeseszerû: a
rossz útra tévedt, barátnõjét megcsaló
férfi elnyeri méltó büntetését
az életveszélyessé váló csábító
személyében (így legalább a feministák
is örülhetnek).
Vajda Judit
Rocky és Bakacsin The Adventures of Rocky & Bullwinkle – amerikai, 2000. Rendezte: Des McAnuff. Írta: Kenneth Lonergan. Kép: Thomas Ackerman. Zene: Mark Mothersbaugh. Szereplõk: Robert De Niro (Rettenetes Vezér), Rene Russo (Natasa), Jason Alexander (Borisz), Piper Perabo (Szimpati Kati), Randy Quaid (Cappy). Gyártó: Capella Inernational. Forgalmazó: InterCom Video. Szinkronizált. 88 perc. Rocky, a repülõ mókus, és Bakacsin, a rénszarvas
az ötvenes-hatvanas évek meghatározó rajzfilmhõsei
voltak, mígnem 1964-ben véget ért karrierjük.
Most, az ezredforduló elején – a film ugyanis 2000-ben készült,
csupán a hazai bemutató tolódott át erre az
esztendõre – újra szükség van rájuk, mivel
rajzfilmbeli ellenségeik, a Rettenetes Vezér, Borisz és
Natasa igyekeznek uralmuk alá hajtani Amerikát. Bár
a történet figurái talán kevésbé
ismertek a magyar nézõ számára – nem úgy,
mint Tapsi Hapsi, aki jó néhány évvel ezelõtt
a Roger nyúl a pácban címû filmben igyekezett
rajzfilmalakban megküzdeni ellenfeleivel –, a Rettenetes Vezér
világuralmi módszere viszont ismerõs lehet valahonnan.
A fõgonosz ugyanis létrehoz egy televíziós
csatornát, a Pocsék TV-t, amelynek segítségével
szuggerálni tudja az embereket: ezáltal zombivá változnak,
és feltétel nélkül engedelmeskednek vezérüknek.
Ám míg hõseink megmaradnak rajzfilmalakban – a legmodernebb
számítógépes animáció felhasználásával
–, addig ellenségeik igazi, hús-vér emberként
élednek újra. Bár ne tennék, hiszen egyikük
sem nyújt maradandót. A film készítõi
mindent megtettek a siker érdekében, ám hiába
„igazolták le” Robert De Nirót a Rettenetes Vezér
szerepére, neki ez csupán könnyed ujjgyakorlat, megerõltetés
nélkül ismétli egykori, taxisofõri önmagát.
Mûködnek a szokásos klisék: rajzolt hõseinknek
segítõje is akad, Szimpati Kati, az igyekvõ FBI-ügynök,
aki beleszeret egy botcsinálta fegyõrbe. Õ lesz a
már megszokott „szõke nõ” férfi megfelelõje,
ragyogó kék szemével és csillogó fogával.
Baross Gábor
http://www.filmvilag.hu
|