Mata Hari és társnői
Boldogtalan vég
Molnár Gál Péter
A kémnőkről szóló mozi-darabok számára a legnagyobb
gondot a befejezés jelenti: mi legyen a happy enddel a kivégzőosztagra
várva.
|
Két kettős ügynök az első világháború leghíresebb kémnője. Mata Hari
és Mademoiselle Docteur. Egymás ellentétei. Érzékiség és intellektualitás.
Táncosnő és orvosnő. Kalandor és érzelmi áldozat. Mindkettő alkalmas melodráma
hősnőnek. Mindkettejük meséjére rávetette magát a mozigyártás. Kilométereket
daráltak mozi-kolbásszá belőlük. Mata Harit alighogy kivégezték, máris
megfilmesítették (Mata Hari, a vörös táncosnő, 1919). A következő évben
Asta Nielsen vállalta magára. Parádés szerepe volt Greta Garbónak (1931),
Jeanne Moreau-nak (1964), a balerina Ludmilla Tchérinának (1954), a nem
színészetéről elhíresült Sylvia Kristelnek (1985).
A kettős ügynök Dr. Anne-Marie Lesser történetét többen is megfilmesítették.
A sort a német George Wilhelm Pabst és amerikai filmet készítő francia
Edmond T. Gréville nyitotta. Az előbbi Mademoiselle Docteur (1936) címmel
forgatott spionázs-melodrámát. Under Secret Orders (1937) cím alatt készítette
el az utóbbi. Filmtörténeti furcsaságként mindkét filmben Dita Parlo játszotta
a doktorkisasszonyt. 1936-ban és 1937-ben is. Pabstnál Charles Dullin testesítette
meg Mlle Docteur német felső kapcsolatát, Mathesius ezredest. Ugyanezt
a történelmi személyt a könyörtelenség-specialista Erich von Stroheim játszotta
az utóbb forgatott kémfilmben.
A nádszál Dita Parlo a film végén a kivégző osztag elé került. Tabutörően
modernnek érződött annakidején a boldogtalan vég. Puskacső elé állítsanak
egy főszereplőt, egy mozicsillagot, kivégezzék azt a szerelmes színésznőt,
akiért jegyet vált a közönség? A mozi-nézők annak biztonságában tehették
ki képzeletüket odaadóan valamennyi veszélynek, hogy mielőtt széthúzzák
a bejárati függönyöket és kilépnek a napfényes utcára: megérkezik a királynő
lovas hírnöke, váratlan kegyelmi leiratot hoznak, kiszabadítják a szép
főszereplőnőt a fogságból, hatálytalanítják a kirótt halálos ítéletet.
Isten a vetítőgépből nem engedi, hogy rossz véget érjen a történet. A boldog
vég nem a mozigépészek leleménye. A nyilvánosan előadott mese megnyugtató
befejezése nem elvetemülten pénzsóvár álomgyárosok patentje. Már a régi
görögök is… A világ egyensúlyáról van szó. Arról a hitről, hogy a végén
úgyis minden jóra fordul. (Vagy a vége után.)
A cselekményük középpontjában kémnőket állító mozi-daraboknak ezzel
az obligát optimista véggel kellett megküzdeni.
Greta Garbo Mata Harija kivétel. Garbo baljós személyisége tragikus
félárbocra eresztett szemhéjával, ajka körül a fáradt félmosollyal azt
sugallta: nem lesz ennek jó a vége. Ramon Novarróval a szerelmi beteljesülést
megakadályozza a fátum. Hiába odaadó lángolás, beköszönt a rossz vég.
A Mata Hari-mese sokadik magyar leöntéseként Karády Katalinra méretezték
a titkos ügynök Machitát (1943). Machita nevében is ügyesen megpendítette
Mata Hari visszhangját. Egzotikus lokáltáncosnő lett a napközben angol
kiskosztümben ipari kémkedéssel mellékállást vállaló műtermi mulató érzéki
csillaga. Sok forgatókönyvírói fejgyötrés kellett a filmvégi autós üldözés
kieszeléséhez, hogy Karády mérnök-kedvese karjai között haljon meg golyótól
eltaláltan. Miközben megbánta bűnös cselekedetét, erkölcsös útra terelte
a szerelem, az országúton mégis kilehelte lelkét, hogy a happy end is jóllakjék,
a magasabb erkölcs is megmaradjon.
A kettős követelményt eminensen teljesítette Eizenstein egykori rendezőtársa
és forgatókönyvírója, Grigorij Alekszandrov, amikor a Találkozás az Elbánál
(1949) című békeharcos filmet forgatta. Szerepel benne Janet Sherwood néven
egy költött kémnő. A csupa férfiak játszotta cselekményben az egyetlen
női szereplő. A szerepet a rendező felesége, Ljubov Orlova játszotta. Amikor
még nem kergették szovjet filmekhez a gyerekeket, hanem reklámokkal édesgették:
a mozgatható kivágású mesekönyv-illusztrációk mintájára készült rácsos
nyomtatványt terjesztettek. Papírrácsok mögött egyenruhában-egyensapkában,
vagy kibontott hajjal látszott Orlova. A reklám szövege azt kérdezte: Barát
vagy ellenség? Orlova megkapta soros tükörszerepét, mert valamennyi Alekszandrov-vígjátékban
kétarcú attrakciót nyújthatott. A rendező a szereppel sikeresen megkerülte
a kérdést: nem szerencsés csattanóul kivégezni a főszereplőnőt.
Más kérdés, mennyire sikerült a Találkozás az Elbánál.
François Truffaut könnyen boldogult a Jeanne Moreau-nak írt Mata Hari
forgatókönyvével. Nem kellett bajlódnia már a happy endlizéssel. Amikor
filmkritikusok vették kezükbe a filmkészítést, nézőpukkasztó módon akkor
következett be a happy end eltörlésének programja. Godard Kifulladásig-jának
befejezése kihívóan kilátástalan. A reménytelenség került mozi-trónra.
Gyöngyözött az értelmiségi borúlátás. Amíg ugyanolyan klisévé kopott a
kötelező pesszimizmus, mint az obligát optimizmus.
|