A kultúrának hősök kellenek - énekli feLugossy Laca, ami kétségkívül igaz, gondoljunk csak éppen az Albert Einstein Bizottság működésére, noha talán helyesebb volna ezzel kapcsolatban inkább sztárokról beszélni, mintsem hősökről. A nyolcvanas évek elején az alternatív zene és a játékfilm összekapcsolódása az Eszkimó asszony fázikban, a Kutya éji dalában és a Bizottság Jégkrémbalettjében megteremtette a kor kultúrhéroszait, akik nem pajzzsal és lándzsával indultak harcba az akadémizmus ellen, hanem korcsolyával lábukon tapostak a művészet szentélyébe. A mozi és a zene csinált szubkulturális sztárokat a Bizottság tagjaiból, akik ennek köszönhetően rövid ideig valószínűleg a legismertebb kortárs képzőművészekké váltak. Ehhez a régi, bevált recepthez nyúlt vissza a Tiszta lappal feLugossy, aki a Jégkrémbalettet követő két évtizedben sem hagyott fel a játékfilm ellen elkövetett avantgarde merényletekkel. A hossza miatt az egészestés mozifilm kategóriájába beszuszakolható mozgókép létrejöttének célja, hogy a kortárs magyar képzőművészet iránt érdeklődő szűk rétegnél szélesebb kör láthassa, élvezhesse feLugossy és Szirtes János közösen, illetve külön-külön megejtett, hangulatos performance-ait. Az efféle gesztusok iránti fogékonyság azonban az elmúlt két évtizedben igencsak lecsökkent. S bár nem látom reménytelennek, hogy a Jégkrémbaletthoz hasonló kultuszfilm szülessen mostanság képzőművészek erőfeszítése nyomán, ám az valószínűleg inkább a populáris mítoszok földjén és a technokultúra talajában, s nem a két évtizeddel ezelőtt még ütős, mára már erősen megkopott bájú, metafizikus szójátékokkal és idétlen szertartásokkal fűszerezett, végtelenül személyes művészet virágcserepében fog gyökerezni. 
A kultuszfilmmé szentelődés volna ugyanakkor a Tiszta lap egyetlen esélye arra, hogy ne tűnjön el nyomtalanul az ultra low budget munkák temetőjében. Szirtes és feLugossy korábbi performance-ainak videódokumentációja köré ugyanis nem egy követhető sztori, hanem önálló performance-nak is beillő jelenetek sorozata kerítődik, ami manapság még a művészfilmes körökben mozogva sem tartozik a közönségcsalogató szórakozások közé. Már a vak Sanyi bácsi hadonászása a permetezőgéppel olyan belépő, amivel könnyedén ki lehet üldözni a gyengébb idegzetű nézőket a vetítőteremből, ám Szirtes és feLugossy ezt követő orosz rulettje sem oszlatja el azt az érzést, hogy a gimnáziumi videószakkör amatőr felvételeit látjuk. Elhiszem, hogy a képző- és iparművész szereplők számára vicces lehet arról beszélgetni, hogy ki a világbajnok távkapcsolásban és mobiltelefon-elhajításban, ezek a párbeszédek azonban egy kívülállónak kevéssé mulatságosak. A tréfálkozásból a kitartó nézők előtt azért lassanként kibontakozik a látás különböző formáiról szóló diskurzus, aminek egyik oldalán Sanyi bácsi áll a mikroszkópjával, amelyen át a speciális preparátum egyhétnyi kitartó figyelése után meg lehet látni Istent, a másik oldalán pedig a távkapcsolóbajnokok a televíziókészülékkel, amelynek csatornái között gyors váltogatva művészi értékű montázs készíthető. A meditatív és a hektikus képélmény különbségét (is) taglaló filmben azonban a többé-kevésbé szellemes műsorparódiáikon, valamint a szerzők és női alteregóik stoptrükkös felcserélésén kívül nem sok szerep jut a vizualitásnak. A bohóckodásokat rögzítő videófelvételekről igazán nem lehetne megmondani, hogy az a Klöpfler Tibor készítette, aki a kirívóan low budget, invenciózus elbeszélésmódjával mégis kultuszfilmmé kinövő Rám csaj… jellegzetes képi világát megteremtette. A film szövetébe egyáltalán nem illeszkedő performance-ok egyike-másika is sokkal igényesebben fényképezett, mint a frissiben forgatott jelenetek. S míg a Jégkrémbalett esetében a zene csodákra volt képes, feLugossy comebackjében a videóképek jellegtelenségét a Bizottság egykori hangzás- és szövegvilágát ismétlő muzsika sem tudta feldobni. Hiába no, tiszta lapot nyitni lejárt lemezzel - fából vaskarika.

Tiszta lap - magyar, 2000-2001. Rendezte és írta: Szirtes János és feLugossy László. Kép: Klöpfler Tibor. Zene: Szemző Tibor, Vahorn András és az Inas. Vágó: Rutkai Borbála. Jelmez: Szűcs Edit. Hang: ifj. Perger István. Szereplők: Szirtes János, feLugossy László, Gryllus Dorka, Kedves Lili. Producer: Kántor László, Csáky Attila. Gyártó: Új Budapest Filmstúdió. Támogató: MMK, tv2, Iparművészeti Egyetem. Forgalmazó: Budapest Film. 100 perc.