Fred F. Sears inváziós katasztrófafilmjének igazi fõszereplõje a zseniális látványtervezõ, Ray Harryhausen.

Azzal, hogy közvetlenül a második világégés befejezõdésekor az Egyesült Államokban útjára indult A Bíborszín szörny lecsap címû seriels, mely rosszindulatú földönkívüliek planétánk gyarmatosítását célzó akciósorozatáról mesélt, a tudományos-fantasztikus filmek egyik jelentõs szubzsánerének õse született meg. Az inváziós katasztrófafilm az ötvenes évek patologizálódott hidegháborús légkörének a sci-fi virágkorát hozó idõszakában kitüntetett szerepû almûfaj lett. A zsánert kodifikáló, H. G. Wells regényébõl készült, Byron Haskin rendezõ és George Pal producer neve fémjelezte Világok háborúja (1953) címû moziban a Földet kíméletlen módszerességgel és minimális hibaszázalék nélkül dolgozó idegenek özönlik el, akik már a kezdetektõl egyértelmûvé teszik, hogy semmiféle kommunikációra nem hajlandóak a helyiekkel, és a bolygó teljes alávetése a szándékuk. Az emberiség a végórait éli, hiszen a csodafegyvernek hitt atombomba sem képes megálljt parancsolni a hódítóknak.
A Világok háborúja árnyékában született, és némi jóindulattal a legendás mû kistestvéreként említhetõ A repülõ csészealjak támadása (1956) Haskin munkájának nyomvonalán halad, és meséjében csupán egyetlen ponton tér el a mintájául szolgáló klasszikustól. A film alienjei csillagrendszerük széthullása után hazátlanul bolyongva találnak rá a Földre, ahol a letelepedés érdekében kezdetben megegyezésre törekszenek az Egyesült Államok kormányával. A repülõ csészealjak… idegenjei azonban a párbeszédre irányuló szándékaik ellenére vajmi kevéssé különböznek a Világok háborúja szófukar és pusztításra programozott támadóitól: hasonló célok vezérlik õket is, mint amazokat, csak rafináltabban próbálják becserkészni az ellent. A kommunikáció elmaradása vagy felvétele – állítja burkoltan a film – semmiben sem változtat a támadók és a megtámadottak közötti szembenállás jellegén, mely leglényege szerint feloldhatatlan és örök.
Az egyébiránt westernspecialista kismester, Fred F. Sears jegyezte film máig ható varázsa azonban nem csupán ebbõl, hanem a bevetett trükkök színvonalából ered. Noha a megasztárokat nélkülözõ fõcím, a puritán díszletezés és történetvezetés kedves barkácsmegoldásai hamisítatlan B-mozit ígérnek, az opus a speciális effektusok terén semmiben sem marad el a korabeli élvonalbeli filmektõl. Nem véletlenül, hiszen a különleges – és fõként az apokaliptikus záróharmadban lenyûgözõ hatású – látványelemeket a mozgókép történetének egyik legnagyobb mágusa, a stoptrükk animáció terén korszakos jelentõségû munkák egész sorát terítõ Ray Harryhausen készítette. A fotógalériát és elõzetest is tartalmazó DVD-lemez extráinak ékköve a Harryhausennel A repülõ csészealjak… kapcsán készült tízperces beszélgetés és a mester mûvészetét a teljes pályakép tükrében elemzõ egyórás dokumentumfilm. Utóbbi kalauzul szolgálhat A repülõ csészealjak támadásának mostani magyarországi õsbemutatójával párhuzamosan ugyancsak DVD-n megjelenõ – de korábban videón már kijött –Gulliver utazásai (1960), az Ûrszörny (1957), Az aranygyapjú legendája (1963) és az Emberek a Holdban (1964) címû mûvekhez is. A zseni kézjegye Harryhausen valamennyi munkáján ott díszeleg: a kézmûves aprólékosság és a különbözõ trükktechnikák (elsõsorban a többszörös expozíció, más néven dynamation technika) ötvözése nyomán mozivásznon korábban soha nem látott mesebeli tájak és mitológiai helyszínek születnek meg a semmibõl. Óriások és törpék népesítik be ezt az univerzumot, kénkövet lehelõ sárkányok másznak elõ barlangjaikból, kaján szkeletonok bújnak ki sírjaikból, és szemöldökükkel a Napot tologató istenek emelkednek ki a tengerbõl egy olyan világ szereplõiként, melyrõl Harryhausenig mindenki úgy tudta, hogy csak az álmokban és fantáziában létezik.

A repülõ csészealjak támadása (Earth vs. the Flying Saucers) – amerikai, 1956. Rendezte: Fred F. Sears. Írta: Donald E. Keyhoe, Curt Siodmak, George Worthing Yates, Bernard Gordon. Kép: Fred Jackman, Jr. Zene: Mario Castelnuovo-Tedesco. Szereplõk: Hugh Marlowe (Dr. Russell A. Marvin), Joan Taylor (Carol Marvin), Donald Curtis (Huglin), Morris Ankrum (Hanley tábornok). Gyártó: Columbia. Kiadó: Warner Home Video. Feliratos. 83 perc.