A hollywoodi western sírfeliratát az a rendezõ véste márványba, aki a mûfaj megszületésénél is bábáskodott: John Ford.

A hatvanas évek elejére Hollywood egyik legnépszerûbb zsánerének, a klasszikus westernnek bealkonyult: alig maradt meghódítandó terület a mûfaj számára, hiszen a vad és ismeretlen nyugat valamennyi fehér foltját feltérképezték már. A Vadnyugat legendáinak pionírjai, akárcsak a történeteiket megéneklõ direktorok, kezdtek kiöregedni a mozikból, ezért vették a kalapjukat, hogy átadják helyüket a mítoszok utáni hajszában új régiók, a psziché sötét oldala vagy a világûr felkutatására szövetkezett hõsöknek és alkotóknak.
A klasszikus hollywoodi western sírfeliratát az a rendezõ véste márványba, aki a mûfaj megszületésénél is bábáskodott. Az Aki megölte Liberty Valance-t nosztalgikusra hangolt nyitányában az idõs és nagy hírû Ransom Stoddard szenátor egy nyugati kisvárosba érkezik, hogy részt vegyen a környékbeliek elõtt ismeretlen férfi temetésén. Mikor a helyi napilap szerkesztõjének kérésére Stoddard beszélni kezd az elhunythoz fûzõdõ kapcsolatáról, újra életre kel egy rég eltemetett legenda, melynek centrumában Tom Doniphon, a városka nagy tekintélyû telepese és a környék rettegett haramiája, Liberty Valance áll. Stoddard annak köszönheti népszerûségét és karrierjét, hogy annak idején megteremtette a maga mítoszát Liberty Valance likvidálásával. Legendája évtizedek múltán is eleven, még ha hadban is áll a történelmi igazsággal.
John Ford a westernmûfaj lényegét képezõ bináris oppozíciók (múlt–jövõ, barbárság–kultúra, hazugság–igazság, Kelet–Nyugat) határainak folyékonnyá tételén dolgozott már a Hatosfogattól kezdve, de soha nem jutott annyira közel ehhez, mint itt. A filmben nemcsak a sztenderd westernszerepek értékelõdnek át – az ököljog hidegvérû hívének (Doniphon) és törvény forrófejû õrének (Stoddard) szembeállítása merész húzás –, hanem a hagyományosan pozitív minõségként kezelt értékek – civilizáltság, kulturáltság stb. – is relatívvá lesznek. A Ford által annyira favorizált – és filmjeiben gyakran vázolt – határhelyzetekbõl ezúttal kivétel nélkül a barbár Nyugat képviselõi jönnek ki jól.
A film a vizualitás szintjén dekonstruálja legszemléletesebben a westernmítoszt. Már az is meglepõ, hogy a rendezõ fekete-fehérben forgatta mûvét. Noha Ford a negyvenes évek végéig ilyen nyersanyagra dolgozott, az ötvenes években született munkáiban – A csendes férfiben, a Tûz a napban, Az üldözõkben – színes filmre váltott. Visszatérése a fekete-fehérhez önmagában véve még nem jelentene sokat, de mivel a színredukció a képi világ általános lecsupaszításával jár párban, a gesztusnak üzenetértéke van. Hogy milyen mértékû is a vizualitás redukciója, azt jól illusztrálja, hogy az a rendezõ, aki szinte betege volt Utah és Arizona festõi tájainak, és aki Az üldözõk vagy a Lovaskatonák széles nagytotáljaival szívbõl jövõ vallomások sorát intézte az egykori Vadnyugat miliõjéhez, az Aki megölte Liberty Valance-t történetének elmesélésekor közelikben és félközelikben fogalmazva szûk belsõkbe húzódott vissza, és még a kikerülhetetlen külsõk javát is stúdiódíszletek között rögzítette. A DVD kristálytiszta képen plasztikusan érzékelhetõ a mûtermi felvételek keresettsége, emellett a lemez – noha extrákban szegényes, lévén csupán a film elõzetesét tartalmazza – érdekessége, hogy az eredeti, felújított mono hang mellett 5.1.-es verzió is található rajta.
„Nyugaton vagyunk. Ha a legendából valóság lesz, akkor is a legendáról kell írni” – mondja a hosszúra nyúlt elõadás végén a szerkesztõ a szenátornak. Ford szerint mítosz és történelem nem egymást kizáró fogalmak, már csak azért sem, mert lehetetlen eldönteni, hol húzódik a határ köztük. A rendezõ azzal, hogy bemutatja a mítosz születésének folyamatát, a történelem formálódásának egyik lényegi momentumára mutat rá. A történelemnek szüksége van a mítoszra, hiszen az hajtja-taszítja elõre, az segíti önmozgásában, ellenben a mítosznak nincs szüksége a történelmi igazságra, hiszen éppen annak hiánya táplálja õt. A mítosz – már puszta jelenlétével – folyamatosan kompromittálja a történelmet, a történelem viszont sohasem képes teljes mértékben kompromittálni a mítoszt, hiszen – részben – abból él.

Aki megölte Liberty Valance-t (The Man Who Shot Liberty Valance) – amerikai, 1962. Rendezte: John Ford. Írta: James Warner Bellah, Willis Goldbeck. Kép: William H. Clothier. Zene: Cyryl J. Mockridge. Szereplõk: John Wayne (Tom Doniphon), James Stewart (Ransom Stoddard), Vera Miles (Hallie), Lee Marvin (Liberty Valance). Gyártó: Paramount. Kiadó: UIP-Duna Film. Feliratos. 118 perc.