Menzel és Svìrák után új Oscar-esélyes rendezõ Csehországból.

– Miért forgatókönyvíró szakon végzett?
– Nagy filmrajongó voltam, de nem volt semmilyen filmes ismerõsöm, ezért nem tudtam felvételi vizsgafilmet készíteni. Jó választás volt, mert a többi bolsevik tanárral szemben a mi szakunkon viszonylagos szabadság uralkodott. Amikor megírtuk a diplomamunkánkat, felajánlották, hogy filmet forgathatunk belõle. A rendezõ szakon végzettek nemigen készítettek játékfilmet, inkább a reklámszakmában helyezkedtek el. A cseh rendezõk többsége dokumentumfilmes szakon végez, mert ez a mûfaj olcsóbb, így nincsenek kötöttségei.
– A cseh film fõvonalát mintha kizárólag az új Formanok és Menzelek uralnák.
– Bárcsak így volna. A mainstreamet a konformista filmek alkotják, ezek között azonban akadnak kísérleti filmek is, mint az Erben-balladákból készült Csokor. Persze a Forman- és Menzel-filmek nagy példaképek mindannyiunk számára, még ha õk nem is tartoztak az akkori fõsodorba. Próbálok eredeti és személyes filmeket készíteni, de elengedhetetlen számomra, hogy fogékonyak legyenek rájuk a nézõk, akik nélkül nem lenne értelme választott mûfajomnak, a tragikomédiának. 
– Hányan nézik meg a filmjeit?
– A Süvölvényéveket hatszázezren. A Kuckók eredetileg tévékomédiának készült, 16 mm-re forgattuk és több, mint egy millióan jöttek be rá. Az Élet minden áron ehhez képest bukás volt: csak 450 ezren nézték meg. Szóval nálunk nem az a mérce, mint a lengyeleknél, ahol a Pan Tadeuszra eljönnek három millióan.
– Forgatás közben gondol az Oscar-díjra is?
– Forgatás közben nem, hiszen minden a propagandán múlik. Az Élet minden áron esetén annyi pénzt sem tudtunk összeszedni, hogy egyáltalán pályázhassunk vele. A tévé sem mutatott érdeklõdést, provinciálisnak érezték a témát. Micsoda marhaság, mi lenne provinciálisabb egy Menzel- vagy Svìrák-filmnél! Mi csehek nem tudunk szuperprodukciókat rendezni, bár Svìrák most ezen igyekezett Sötétkék világ címû filmjével. A mi kis konyhai történetünk érdekesebb nemcsak a hazai nézõk, de a külföld számára is. 
– Retrói legszimpatikusabb vonása az állandó hangulatváltás. Az idõbeli távolság ironikusan mutatja be a drámai eseményeket, ugyanakkor a komikus figurák is tragikus színezetet kapnak. Nem mondták, hogy kineveti a cseh történelmet?
– Az akciófilmekkel ellentétben nekünk nincs pénzünk a látványos és hétköznapi jelenetek váltogatásához, ráadásul filmjeimnek nincs lineáris sztorija, dramaturgiai szükséglet tehát a hangulatváltás. De mindez nemcsak a figyelem fenntartásához szükséges, maga az élet is ilyen, sokan így élték meg a történelmet. Ezért inkább azok az emberek reagáltak rosszul az Élet minden áronra, akik nem élték át a háborút. 
– Hogyan képes olyan történelmi korszakokról filmet forgatni, amelyeket nem élt át?
– A történelem csak kulissza. Tarkovszkij és Menzel is történelmi filmekkel kezdték pályájukat… Sokat merítettem forgatókönyvíróm, Jarchovský szüleinek vagy Boleslav Polívka bátyjának emlékeibõl. Nem vagyok történész, nem tudom, mi történt a háború alatt. A valószínûség és a humor egyensúlyát kerestem; nem történelmet, hanem példázatot.
– Az Élet minden áron alaptörténete klasszikus szituáció, elsõ példája Zampa Békében élni címû filmje. Cseh címe: Segítenünk kell. Zampa filmje arról szól, hogy döntenünk kell, a lojális fõhõst lelövik az amerikaiak. Nem vádolták fõhõsét túlzott kompromisszum-készséggel?
– Egy profinak a nézõ élményére is gondolnia kell, nehogy megrázkódtatással kelljen kijönnie a moziból. Ha nem lenne a filmben végig irónia, minden mesterséges és giccses lett volna. A katarzis itt abban áll, hogy az emberek meghatódnak, megkönnyebbülnek és meglepõdnek a végén. Ellenkezõ meglepetéssel szolgált a Kuckók, amit végigröhögtek, majd egyszer csak arcukra fagyott a mosoly.
– Hogyan és miért készültek az Élet minden áron lassításai?
– A nyersanyag fényérzékenységét akartam megnövelni általuk, hogy az éjszakai jeleneteket világítás nélkül vehessem fel. Így további feszült vagy irreális jeleneteket is ezzel a technikával vettünk fel, hogy szervesebben illeszkedjenek a többi részhez. Abban is segített, hogy elleplezzük vele a díszlet hiányosságait. 
– A tervezett Viwiegh-film is a múltban fog játszódni?
– Viwiegh-gel végre megérkezem a jelenbe, nagyon jól írja meg a saját generációm figuráit, míg Jarchovský inkább a gyerekek és öregek írója. Jól példázza majd, hogy sosem volt szándékomban csak történelmi filmet forgatni. 
– Menzel, Forman, Jarmusch, Szabó után Önnek ajánlották föl az Õfelsége pincére voltam megfilmesítését. 
– Menzellel jó barátságban vagyok, filmjeim muszterét mindig megmutatom neki. Közös megegyezéssel adta át nekem a filmet, amit ennek ellenére nagy és félelmetes kihívásként élek át.