Wildert talán az tartósította a változékony évszázadban, hogy változatlanul kitartott az ízlése mellett. 96 éven át.

I was a gigolo! – vallotta meg parkett-táncosi múltját a 96 évesen meghalt Billy Wilder. Az aggkorában is huncut szellemnek megmaradt rendezõ igazat mondott. 1926. október 15-én egy elõkelõ berlini hotel – feltehetõen az Adlon – leszerzõdteti a húszéves osztrák fiút az ötórai teákhoz eintänzernek, taxitáncosnak, aki megrendelhetõ a teához, kötelessége a kísérõ nélküli hölgyvendégek szórakoztatása. Parkett-táncosi múltját egy szemfüles riporter leleplezte. Az újságírót Billy Wildernek hívták. Fõúr, kérek egy táncost! címmel négy folytatásban megírta tapasztalatait (B. Z. am Mittag, 1927. január 19, 20, 21 és 24.).
Billy (eredetileg Samuel) Wilder 1906. június 22-én született. A legenda úgy tartja: Bécsben. Valójában az osztrák-magyar monarchia Galícia tartományában, Suchában. Apjának pályaudvari étteremhálózata volt. Édesanyja családja szállodások leszármazottja. Leányként New Yorkban élt. Ennek köszönhette Wilder és fivére a Billy meg a Willy becenevet. 1914-ben Bécsbe költözik a család. A reálgimnázium után Wilder beiratkozik a bécsi egyetemre (1924). Ahol jogot tanul. Három hónapig. Újságírónak áll: a Die Stunde és a Die Bühne közli sport- és bûnügyi riportjait, interjúit. (Berlini riportjai, tárcái, kritikái a húszas évekbõl zsebkönyvkiadásban: Der Prinz von Wales geht auf Urlaub. Berlin, 2000). Húsz évesen összeismerkedik az amerikai jazzkarmester Paul Whitemannal, elkíséri Berlinbe. Különbözõ újságoknak dolgozik (Berliner Börsen-Courier, B. Z. am Mittag, Tempo, Der Querschnitt). Négerkedik némafilmek forgatókönyveiben.
Virgoncan tiszteletlen maradt túl a kilencvenen is. Schlöndorff többrészes interjúfilmet forgatott hajdani honfitársával, aki bár 33 évvel korábban született nála, fiatalabbnak hatott szellemével. (Igaz: némileg elfeledett németül, de még mindig nem volt elég jó angol.) Talán az tartósította a változékony évszázadban, hogy változatlanul kitartott ízlésénél. Nem maradt változatlan. Elvhû sem. Az érdeklõdéséhez maradt hûséges. Amikor Walter Rüttmann valóságos mozgóképi forradalomként létrehozza filmfelhõkarcolóját (Berlin, egy nagyváros szimfóniája, 1927) felmutatva az Új Tárgyilagosság zászlaja alatt a köznapok ünnepiségét, feleletül Wilder (Robert Siodmak, Fred Zinnemann, Edgar Ulmer társaságában) megfogalmazza a Vasárnapi embereket (1928), fölmutatják a munkaszüneti napban a mindennapit. 
Együtt marad a Menschen am Sonntag csapata. Ernst Neubach színdarabját szabadon feldolgozza Wilder szövetkezésben Ludwig Hirschfelddel és Kurt Siodmakkal. A rendezõ Robert Siodmak, fõszereplõ Heinz Rühmann. Címe: A férfi, aki keresi gyilkosát (1931). Költött királyság kulisszatitkait leleplezõ mese az Õfelsége parancsára ugyanabban az évben. Az UFA keresett forgatókönyvírója (Bíró Lajos, B. E. Lüthge és Nóti Károly) Billy Wilder ötletébõl készített könyvet Székely István rendezõnek Félrelépés (1931) címmel. A boldog házaspár átszeret egy éjszakai lokál spanyol táncospárjába. A feleség Carlóba, a férj Lupitába. A cselekményt Wilder felhasználta Amerikában a Gloria Swansonnak átdolgozott Jerome Kern zenés darabjából hollywoodi filmdarabbá tett Music in the Air forgatókönyvénél (1934). A húszas éveiben járó forgatókönyvíró keserû bohózat bonyodalmakat termel. Ingatag erkölcsi alapelveket. Haszonlesõ, kéjsóvár, pénzéhes embereket. Ikerpár tükörszerepével operáló összetévesztéses bohózat soron következõ ujjgyakorlata, A hamis férj (1931). Erich Kästnernek nem volt kedve forgatókönyvet készíteni Emil és a detektívek regényébõl, mivel elõzõ évben már átdolgozta színpadra. Így esett a választás az ifjú forgatókönyvíró Wilderre. Sikere kezdõsebességet adott pályáján. 
A gyõztes (1932) címû félreértés-komédiában felhasználja bértáncosi múltját. Lehár zenéjével Eggerth Márta fõszereplésével forgatták le Wilder forgatókönyvét: Volt egyszer egy valcer (1932). Az Egy szõke álom (1932) hasonlóan az eddigiekhez az „álmodik a nyomor” vígjátéksorozatát folytatja, ahol egy kis újságáruslány elálmodja magát Hollywoodba. A színészíró Dario Niccodemi Tökmag címû színdarabjából a pesti születésû Felix Salten és Max Kolpe társzerzésében ír nyolckezes forgatókönyvet. Ismét Eggerth Márta énekes-fõszereplésével készül el Ábrahám Pál zenéjével Az ég kékje. Az Õnagysága nem akar gyermeket (1933) Clément Vautel hason címû regényébõl fordult az UFA számára. Forgatókönyvíró társa Balázs Béla volt. Az Amirõl az asszonyok álmodnak bemutatóját 1933. április 20-án tartották. Nora Gregor játszott a nõi fõszerepet, (Molnár megfilmesített Olympia hercegnõje), aki majd Chilében lesz öngyilkos. 
A komikus Peter Lorre. Hamarosan Kaliforniában színész. A mozipremier idején a forgatókönyvíró már nincsen Berlinben. Sem Németországban. Danielle Darrieux-nek ír szerepet Párizsban. A filmet a nácik feketelistára teszik. Billy Wilder megrendezi elsõ filmjét (Rosszcsont, 1934) francia lobogó és Alexander Esway neve alatt. (Eredeti neve Ezry Sándor. A Korda-film révén angol rendezõként elhíresült. A háborúban angol tiszt. Párizsban repülõszerencsétlenség áldozata lett 1947-ben.) Legelsõ önálló munkája a harmincas évek komédiastílusában készült. Nincs semmi különös sem a forgatókönyvben, sem a rendezésben. Csak Darrieux-t dicséri a francia filmtörténet. Mexikón keresztül besunnyog az USA-ba. Anyja és többi családtagja odahaza maradt. Koncentrációs táborban pusztultak el. Pénztelenül, angol nyelvtudás híján megérkezik Hollywoodba. Ismer néhány menekültet. Így a magyar Peter Lorre-t. Forgatókönyvíróként keresi zsömléjét. Összebújnak Kaliforniában mindazok, akik Reinhardt bécsi vagy berlini színházából ismerik egymást. Ernst Lubitschnak ír forgatókönyveket: Kékszakáll nyolcadik felesége (1938), a Lengyel Menyhért filmnovellájából készült Greta Garbo-Ninocska (1939). Szerencséje összesodorja Charles Brackett forgatókönyvíróval. 1938-1950 között többnyire négykezeseket írnak. Munkamegosztásuk: Brackett a producer (a Paramountnak), Wilder rendez. 1951-ben szétválnak. Brackett a Foxhoz megy. Wilder összetársul J. A. L. Diamonddal. Diamond kivételesen nem magyar volt. Hanem román. A moldvai Unghanyban született. Eredetileg: Itek Dommnici néven. Mit jelent amerikaisított családneve elõtt a J. A. L., azt senki nem tudja, de jól van kitalálva. 
Még a régi Városi Színházban – a MOPEX hirdetési jelszava szerint „az amerikai filmek fellegvárában” – izgultam végig az Öt lépés Kairó felé címû filmjét Franchot Tone és Anne Baxter fõszereplésével, abban az afrikai kis hotelben, ahová megérkezik a német hadakat vezénylõ Rommel tábornok a bécsi Erich von Stroheim dermesztõ alakításában. Az Öt lépés Kairó feléhez Wilder ismét az osztrák-magyar monarchia kultúrájához tért vissza, lévén a film alapanyagát Bíró Lajos írta, a mese nem más, mint nagyváradi élményeket földolgozó színdarabjának, a Hotel Imperialnak megfilmesítése.
Elsõ – Oscar-díjas – nagy sikere a Férfiszenvedély (1945). Nem a huncut Lubitsch-utód jól szerkesztett vígjátékainak egyike. Az alkoholizmus mindaddig csak komikus földolgozást kapott, Wilder vette elõször komolyan a betegséget. Don Birman iszákos író lepusztulásának aprólékos rajza Ray Milland megkapó színészi alakításával.
Wilder életmûvében látszólag nincs a komoran tragikus Férfiszenvedélynek párja. Az Alkony sugárút komor kaliforniai környezete, a kivénhedt némafilmcsillagokat körülölelõ árnyékok rokonságot mutatnak azonban a Férfiszenvedéllyel. Gloria Swanson olyan mohón kapaszkodik elfakult hajdani sikereibe, mint Ray Milland a szeszes üvegbe. Huszonhét évvel a Sunset Boulvard után Korfu szigetén megpróbálta elrepetálni a sikert: a Fedora (1977) hõsnõje egykori mozicsillag, rettegve az öregedéstõl és elfelejtéstõl a halálba menekül.
Wilder érdeklõdésének központjában tragikus, tragikomikus, melodramatikus, bûnügyi vagy bohózati hangszerelésben az a kérdés áll: megõrizheti az ember saját arcát, vagy szükségszerûen elveszíti. A Legénylakás (1960) alávetett tisztviselõi kivetkõznek énjükbõl a szolgálati elõmenetel érdekében, a Van aki forrón szereti (1959) két állástalan muzsikusa gengszterektõl menekül, s álláshoz akar jutni: nekibuzdulásukban nemükrõl is lemondanak. Szükségszerûnek látszik, hogy Wilder rátalált Molnár Ferenc én-föladó egyfelvonásosának cselekményére (Egy, kettõ, három, 1961). Egy Coca Cola-csúcsember leánya beleszeret egy kelet-berlini sofõrbe. A nyugat-berlini Coca Cola menedzser aggódik a megérkezendõ szülõk szemrehányásai miatt: egyetlen óra alatt a kommunista fiúból makulátlan kapitalistát farag a berlini fal fölállítása idején. Az Irma, te édes (1963) párizsi prostituáltjának szerelmét álruhában, énjét levetkezve nyeri el a félénk Oscar.
Wilderre erõsen rávall a Csókolj meg, tökfej! – rémületes magyar – címmel vetített Kiss Me Stupid (1964). A gyilkos humorú bohózat hõse egy nevadai kisváros orgonistája (rendszeres véradó) sikertelen amatõr slágerszerzõ. Betéved egy híres énekes csillag (Dean Martin), öregedõben lévõ bájgúnár. A féltékeny orgonista felajánlja neki feleségét, helyette azonban a városka prostituáltjával helyettesíti. Nem bohózati patentek hajtják a cselekményt. A jellemekbõl következik, hogy ki-ki feledve erkölcsöt, ízlést, neveltetést: nekikeseredetten igyekszik megfelelni kínos helyzetnek is. 
Az elbûvölõen mesélõ Billy Wilder nem fáradt bele kajánul elragadtatottan gyönyörködni abban, hogy embertársaiban mennyi a kapzsiság, haszonlesés, kéjsóvárság, törtetés. 
 

Billy Wilder filmjei 1942 Csitri 1943 Öt lépés Kairó felé 1944 Gyilkos vagyok 1945 Férfiszenvedély 1948 Császárkeringõ 1948 Egy külügyi eset 1950 Alkony sugárút 1951 A nagy karnevál 1953 Stalag 17 1954 Sabrina 1955 Hét év vágyódás 1956 Spirit of St. Louis – Lindbergh 1957 A vád tanúja 1957 Délutáni szerelem – Ariane 1959 Van, aki forrón szereti 1959 Legénylakás 1961 Egy, kettõ, három 1962 Irma, te édes! 1964 Csókolj meg, tökfej! 1966 Sógorom a zugügyvéd 1970 Sherlock Holmes magánélete 1972 Avanti! 1974 Címlapsztori 1978 Fedora 1980 Haver, haver