Amerikai rapszódia
Home, home…
Mátyás Péter
Az Amerikában élõ ismert vágó,
Gárdos Éva életének legszemélyesebb
élményeit meséli el elsõ játékfilmjében.
Kierkegaard egy helyen olyan beduinról beszél, aki a sivatag
közepén sátrában kuporog, nem lát maga
körül egyebet, csak homokot és nem érzi meg, hogy
az üdítõ forrás ott van a sátrában,
a homokréteg alatt. Az üdítõ forrás bennünk
van, a választásra kényszerülõ egyén
e választások során önmagából merít,
önmagát is formálja. Az Amerikai rapszódia a
meghitt emlékezés, a bensõséges vallomás,
a drámai szembenézés filmje lehetett volna. Tinédzser
hõse identitását keresi, miközben választania
kell két anya, két család, két haza között.
1950-ben Magyarországon a kommunista elnyomás idején
egy család elhatározza, hogy nyugatra szökik. A szülõk
az idõsebb gyerekkel együtt kalandos körülmények
között átjutnak a határon. Fiatalabb, néhány
hónapos lányukat egy felbérelt nõnek kellene
kicsempésznie az országból. A terv meghiúsul,
a csecsemõ itthon marad. Zsuzsa vidékre kerül nevelõszülõkhöz,
akik nagy szeretettel gondoskodnak róla, saját lányukként
nevelik. A család közben Los Angelesbe érkezik, és
beilleszkedik az amerikai életformába. Öt évvel
késõbb a nemzetközi Vörös Kereszt segítségével
a család újra egyesülhet. Zsuzsa nagymamája tulajdonképpen
ellopja unokáját a nevelõszülõktõl,
akiket igaziként szeret, és felteszi a kislányt egy
repülõre. A magyar faluból a kaliforniai kertvárosba
érkezõ Zsuzsa idegennek és otthontalannak érzi
magát, érzései Magyarországhoz, vérségi
kötelékei viszont új hazájához kötik.
Tíz évvel késõbb immár rebellis kamaszként
melegséggel és nosztalgiával emlékezik vissza
gyermekkorára. A helyét keresõ, önmagában
bizonytalan Zsuzsa visszarepül Budapestre, hogy szembesüljön
emlékeivel, megérthesse szüleit és megtalálja
önmagát.
Az íróként és rendezõként
most debütáló Gárdos Éva életének
legszemélyesebb élményeit és ellentmondásait
ruházta át hõsnõjére. A magyar gyökerekkel
rendelkezõ, de a hatvanas évek Amerikájában
élõ kamaszlány elveszettnek érzi magát.
Rockzenét hallgat, cigarettázik, csókolózik
– önállóságra vágyik és önmagát
keresi. Anyja szeretné bepótolni az elveszett korai éveket,
ezért túlzott szigorral vigyáz lánya erkölcsére,
korlátozó intézkedésekkel, „kijárási”
tilalommal bünteti õt. Az egyik meghökkentõ, pszichológiailag
megalapozatlan jelenetben a kommunista börtönök elõl
elmenekült anya bezárja „eltévelyedett” lányát
a szobájába, az ablakokra pedig lakatosokkal vasrácsot
szereltet fel. A szabadság földjén, választott
hazájában ez enyhén szólva nem tipikus. Nincs
szerencsénk a film befejezésével sem, amikor a hazatérõ
Zsuzsa rátalál önmagára és anyjára.
A két nõ egy szimbolikus kerítés két
oldalán sétálva kölcsönösen megérti
a másikat, megbocsátanak egymásnak. Az érzelmi
katarzist a múltról és az önmegvalósításról
szóló lapos és felesleges párbeszéd
megsemmisíti, a jelenet túlságosan mesterkélt
lesz.
Ennél is nagyobb problémát jelent a magyar valóság
ábrázolása. Az ötvenes évek sztálinista
típusú diktatúráját mindössze néhány
pártvezetõ falra függesztett fotója és
egy úttörõcsapat éneklõ felvonulása
jelzi. A kis Zsuzsi egy tágas és lakájos falusi házban
tölti gondtalan gyermekkorát, születésnapján
pedig csirkecomboktól, savanyúságtól és
süteményektõl roskadozik az ünnepi asztal. A rendezõnõ
a késõbbiekben sem riad vissza a gulyáskommunizmus
képi toposzainak ábrázolásától,
a fejkendõs, takaros vidéki asszonyoktól kezdve a
három cigányprímásig, akik a talpalávalót
húzva követik a Margitszigeten unokájával sétáló
nagymamát. Ezt az operettvilágot erõsíti a
film zenei anyaga is. A napfényes Kalifornia konzumkultúráját
a Beach Boys és Elvis Presley képviseli, a cigánydalokat
viszont a mai kor igényeihez hangszerelve Sebestyén Márta
tolmácsolja, az úgynevezett „világzene” címkéje
alatt.
Az Amerikai rapszódia magyar alkotói és vonatkozásai
ellenére ízig-vérig amerikai film. Gárdos saját
hagyományait áthangolva és módosítva
azonosul a nyugati kommersz kultúrával. Cselekményvezetési
technikája kiszámítható, a sajátságost
ismerõs formákban adja elõ, így semmiféle
olvasási nehézséget nem támaszt. Ez a jól
kozmetikázott, ámde hamis, valószínûtlenül
színes világ csak az ismeretterjesztõ brosúrák
hitelességével rendelkezik. Lehet, hogy a rendezõ-
és hõsnõ hazatalált, de ez a haza tõlünk
messze van.
Amerikai rapszódia (An American Rhapsody) – amerikai,
2001. Rendezte és írta: Gárdos Éva. Kép:
Ragályi Elemér. Zene: Cliff Eidelman. Szereplõk: Nastassja
Kinski (Margit), Scarlett Johansson (Zsuzsa), Tony Goldwyn (Peter), Scarlett
Johansson (Suzanne), Bánfalvy Ágnes (Helen), Galkó
Balázs (Jenõ), Seress Zolztán (George), Czinkóczi
Zsuzsa (Teri). Gyártó: Fireworks / Seven Arts. Forgalmazó:
InterCom. Szinkronizált. 103 perc.
|