LÁTTUK MÉG - április
Kikötõi hírek
Kikötõi hírek The Shipping News – amerikai, 2001. Rendezte: Lasse Hallström. Írta: E. Annie Proulx regényébõl Robert Nelson Jacobs. Kép: Oliver Stapleton. Zene: Christopher Young. Szereplõk: Kevin Spacey (Quoyle), Julianne Moore (Wavey), Judi Dench (Agnis), Cate Blanchet (Petal). Gyártó: Miramax. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 111 perc. Szedõbõl újságíró, Az özvegy apa és lánya új életet kezd, A múlt nyomában – így foglalható össze szalagcímekben Lasse Hallström legújabb filmje. A történet fõhõsének, Quoyle-nak (Kevin Spacey) is hasonlóan hangzatos címeket kell kiötlenie annál a kis helyi lapnál, ahol rábízzák a Kikötõi hírek címû rovatot. A deres homlokkal újságírói karrierbe kezdett Quoyle nagynénjét, Agnest (Judi Dench) követve jutott el a távoli New Yorkból a vadregényes Újföldre, ahol a felejtés reményében új életet szeretne kezdeni. A hûtlen asszonyt elérte a végzet – Quoyle felesége pokollá tette a család életét, amikor pedig elhagyta férjét, szeretõjével együtt tragikus autóbalesetben halt meg. A zsákutcába jutott családhoz ekkor érkezik Agnes, aki ráveszi unokaöccsét, és annak lányát, hogy térjenek vissza Újföldre, ahol egykor a Quoyle-ok éltek, és ahol még van remény az újrakezdésre. A provinciális kikötõfalu monoton, mégis új kihívásokat rejtõ világa, a család misztikumba burkolózó múltja és egy kezdõdõ, tétova szerelem kialakulása a hazatérés legmélyebb élményét váltja ki Quoyle-ban. Önmagára talál: nyomdászból, mások mondatainak szedõjébõl, az önálló szavak megalkotójává, újságíróvá lesz; gyökértelen városlakóból, múltját ismerõ, és attól szabadulni tudó férfivé, apává válik. Lasse Hallström filmjeiben a legnagyobb élményt a színészek érzékeny, puritán játéka, a képek szimbólumalkotó ereje adja. A Kikõtõi hírek képi világa sajnos a táj adta egzotikum keretbe foglalásában merül ki, a kitûnõ szereplõk pedig az olykor banálissá formált dialógusok lehetetlenségeivel küzdenek. Hallström E. Annie Proulx Kikötõi hírek címû bestsellerébõl készítette adaptációját. Érezni a romantikus szüzsé irodalmiasságát, de azt is, hogy a táj, a víz, az emlékek misztikuma miatt mindez filmre kívánkozott. A szél elragadta a házat, kiszakította a földben gyökerezõ kötelekbõl. Ilyen égi jel után ki ne hinne az újrakezdésben? Túl egyszerû képlet. Belefér egy szalagcímbe. Vidovszky György
The Pledge – amerikai, 2001. Rendezte: Sean Penn. Írta: Friedrich Dürrenmatt mûvébõl Jerzy Kromolowski és Mary Olson. Kép: Chris Menges. Zene: Hans Zimmer és Klaus Babelt. Szereplõk: Jack Nicholson (Black nyomozó), Patricia Clarkson (Margaret), Robin Wright (Lori), Aaron Eckhart (Krolak), Dale Dickey (Strom). Gyártó: Warner/Morgan Creek/Franchise. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 124 perc. Mesterségbelileg hibátlanul sikerült az átplántálás, az egyik nyomasztó Dürrenmatt-kisregény cselekményének amerikai környezetbe való áthelyezése, mûvészi értelmet annál kevésbé nyert ez az eljárás. Mentesítette csupán a szereplõket a lélek svájci nyirkaitól, semmiért. Az irodalmi alap tiszteletére Sean Penn eltért ugyan a Játsz/ma (itt õ csak színészként szerepelt) mintaszerûen hollywoodi, feszítetten normakitöltõ filmnyelvétõl, de nem épp izgalmas irányba nyitott: az eurouniós középfajú drámák íztelensége felé. A havas hegyvidéken sorozatgyilkosra lesõ, Jack Nicholson-alakította nyugdíjas zsaru jobb holmikban és jobb gépjármûveken közlekedik, mint magyar kollégája a Fehér György-féle Szürkületben (amely szintén Az ígéret nyomán készült, de nem az euroszokvány képi dialektusát használja), ezek mégis dúsgazdagok hozzá képest, a létezés sûrû nektárját isszák. Penn nyomozója körül jelentéstelen a táj, nem itatja át õt semmivel. Kulturáltan bemutatott szomorú sorsa csak tolakodó illusztrációja annak, hogy derék ember szavatartó szorgalma, társuljon bár ügyességgel és bátorsággal a jó ügy oldalán, akár a vigasztalan nyomorúság állapotáig is vezethet, ha jön a pech. Ardai Zoltán
Bandits – amerikai, 2001. Rendezte: Barry Levinson. Írta: Harley Peyton. Kép: Dante Spinotti. Zene: Christopher Young. Szereplõk: Bruce Willis (Blake), Billy Bob Thornton (Terry), Cate Blanchett (Kate), Troy Garity (Pollard). Gyártó: MGM. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 122 perc. Már egy ideje valami keserves igyekezetféle érezhetõ
Barry Levinson munkáin. Rendezõi rentabilitásának
bizonygatása egyre kínosabb mutatványokra sarkallja.
Levinson nem tartozik a jellegzetes kézjegyû rendezõk
közé, ami amúgy még korántsem a világ
vége, elvégre Hollywood nagy, munka akad bõven. Csak
ne lenne ez az állandó kényszer filmet rendezni! A
hiba nem a saját élményanyagból gyúrt
nosztalgia-mozikkal van (úgymint Diner, Avalon, Liberty Heights),
sokkal inkább az életmûben jóval gyakrabban
jelentkezõ mûfaji próbálkozásokkal. Levinson
ezekhez (sci-fi, thriller, gengszter-eposz) ugyanis nem ért, de
nem riasztja a kudarc, és mindig akad egy balek, aki bedõl
az egyszeri Oscar-díjasnak. A Banditák ezúttal arra
adott alkalmat, hogy a Butch Cassidy és a Sundance kölyök
átdolgozását szúrja el. Hõseink – Willis,
a sármos öklözõ és Bob Thornton, a hipochonder
slemil – bankrablók, az a nagy trükkjük, hogy az akció
elõestéjén becsöngetnek a mit sem sejtõ
bankmenedzserhez, s miután családja körében eltöltötték
az éjszakát, reggel munkába kísérik
a megszeppent családfõt és kinyittatják vele
a széfet.
Köves Gábor
Collateral Damage – amerikai, 2002. Rendezte: Andrew Davis. Írta: David és Peter Griffiths. Kép: Adam Greenberg. Zene: Graeme Revell. Szereplõk: Arnold Schwarzenegger (Brewer), Elias Koteas (Brandt), Cliff Curtis (El Lobo), John Leguziamo (Felix), Francesca Neri (Selena). Gyártó: Warner Brothers/Bel-Air Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 119 perc. Arnold Schwarzenegger két szerepben hiteles: amikor gépet játszik, illetve amikor a gép paródiáját játssza. Schwarzenegger, ez az öregedésnek indult ráncos hústorony, olyannyira abszurd jelenség, hogy nincs az a valós környezet, amibõl ne tûnne ki ormótlanságával. Ezért aztán minden arra irányuló filmes próbálkozás, amely emberi (érzõ!) lényként akarja bemutatni hõsünket, hamvában holt vállalkozás. Ugyanúgy röhejes gyerekével játszó családapaként, mint családját gyászoló hõs tûzoltóként. A példa a lehetõ legfrissebb, Az igazság nevében nyitányából való. Arnold, az akcióhõs, legfélelmetesebb ellenfelével, az érzelmek színészhez méltó kifejezésével küzd. Nagy megkönnyebbülés neki is, nekünk is, amikor végre (de nem elég hamar), a gyilkosok után eredhet. A nemzet és hõsünk ellensége egy: a terrorista. Az igazság nevében a szeptemberi eseményekre való tekintettel a tervezettnél csak hónapokkal késõbb került ki a dobozból. A film elején pokolgép robban egy amerikai nagyváros kellõs közepén, civilek tucatjainak halálát okozva. A jelenet még akkor is szíven üt, ha tudjuk, rendeltetése itt csak annyi, hogy Arnold késõbb jogos felháborodásában dönthesse romba a terroristáknak otthont adó Kolumbiát. Az igazság nevében a Jack Ryan-szériából való Végveszélyben ócska paródiájának hat. Mindkét mozi ugyanaz akar lenni: az értelmet célzó thriller, a zsigerekre apelláló akciófilm és a nemzeti érzelmeket ébren tartó hõstörténet keveréke. Ugyanaz a hõsük (a cserkészlelkû dicsõ amerikai), ugyanaz a helyszínük (a kolumbiai drogháború hadszínterei), ugyanolyan könnyedén és magasról lesajnálhatók, s ugyanúgy nem akarnak mást, mint hollywoodi módra szórakoztatni. De ez csak az egyiknek sikerült. Elek Kálmán
Shallow Hal – amerikai, 2001. Rendezte: Bobby Farrelly, Peter Farrelly. Írta: Sean Moynihan, Bobby Farrelly, Peter Farrelly. Kép: Russell Carpenter. Zene: Ivy. Szereplõk: Gwyneth Paltrow (Rosemary), Jack Black (Hal), Jason Alexander (Mauricio), Joe Vitarelli (Steve). Gyártó: 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 113 perc. A Farrelly fivérek az altáji humor programadóiként
híresültek el nyolc évvel ezelõtt Dumb és
Dumber címû, finoman fogalmazva ellentmondásos filmjükkel,
és ezt követõ munkáikban tovább erõsítették
pozíciójukat az alpári vígjátékok
sztahanovistái közt. Ám várható volt,
hogy idõvel ráunnak az egészre: legfrissebb opusukban
a kurafiak szakítottak mindeddig makacsul következetesnek látszó
szemléletmódjukkal, mely szinte kizárólag a
testnedvek tengerében feredõzõ és a politikai
korrektség hínárjában vergõdõ
figurák számára biztosított terepet filmjeikben.
Tosoki Gyula
40 Days and 40 Nights – amerikai, 2001. Rendezte: Michael Lehmann. Írta: Rob Perez. Kép: Elliot Davis. Zene: Rolfe Kent. Szereplõk: Josh Hartnett (Matt Sullivan), Shannyn Sossamon (Erica), Keegan Connor Tracy (Mandy), Vinessa Shaw (Nicole). Gyártó: Universal. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 105 perc. Az amerikai tinivígjátékok egy évtizede
tartó sikerszériája mintha megszakadt volna az elmúlt
évben. A tavalyi termés azt jelezte, hogy az alpári
és vaskos gegekkel dolgozó filmek már alig képesek
valami újat hozni (a Már megint egy dilis amcsi film címû
paródia elkészülése beszédes tény),
ezért a rendezõk a hagyományosabb szubzsánerekhez
fordultak, hogy azokkal oltsák be a halódásnak indult
mûfajt. A romantikus vígjáték tálcán
kínálta magát: az olyan „szemérmesebb” produkciók,
mint A tíz dolog, amit utálok benned vagy A csaj nem jár
egyedül már e mûfaj részbeni ihletésére
készültek.
Pápai Zsolt
Serendipity – amerikai, 2001. Rendezte: Peter Chelsom. Írta: Marc Klein. Kép: John de Borman. Zene: Alan Silvestri. Szereplõk: John Cusack (Jonathan), Kate Beckinsale (Sara), Jeremy Piven (Dean), Molly Shannon (Eve). Gyártó: Miramax/Tapestry Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 107 perc. Hát igen. Kensingtonban (és környékén)
már suttogták. Mindnyájan sejtettük valahol.
Holmi kósza sejtések helyett mostantól itt a bizonyosság:
a Végzetet, a könyörtelen és megvesztegethetetlen
Fátumot az amerikai forgatókönyvírók irányítják.
Kézai Krisztina
Kiss Kiss (Bang Bang) – angol, 2000. Írta és rendezte: Stewart Sugg. Kép: Tony Pierce-Roberts. Szereplõk: Stellan Skarsgard (Felix), Chris Penn (Bubba), Paul Bettany (Jimmy), Allan Corduner (Bob). Gyártó: Pagoda Films/Sky Pictures/TPC. Forgalmazó: Cirkogejzír – Másképp. Feliratos. 90 perc. Stewart Sugg thriller-komédiaként reklámozott alkotásának
igazi meglepetését nem a fergeteges rendezés, hanem
a Chris Penn által hozott Bubba-remeklés jelenti. A Kiss
Kiss (Bang Bang) tõle válik felejthetetlenné. Pedig
Stellan Skarsgardot felülmúlni, önmagában sem kis
színészi teljesítmény.
Tamás Amaryllis
|
http://www.filmvilag.hu
|