Dr. Jack és Mr. Hyde
London megöl engem
Hungler Tímea
A viktoriánus kor békebeli históriájához
egy sorozatgyilkos írta az epilógust.
1888 augusztusa és novembere között a bûn melegágyát,
a ködös Albion vigalmi negyedét, Whitechapel kerületet
a történelem egyik legelhíresültebb sorozatgyilkosa,
Hasfelmetszõ Jack tartotta rettegésben. A viktoriánus
pszichót a messzeség mára megszépítette,
kedélyes, békebeli bûnözõt faragott belõle,
kinek kultusza (utalva Alfred Hitchcock Õrjöngés címû
filmjének egyik jelenetére) a Londonba tévedõ
turista számára kötelezõvé teszi, hogy
a Big Ben és a Buckingham Palace mellett, fõ látványosságként
a baljós negyedbe is elzarándokoljon, és kinek személye
és ámokfutása filmek, irodalmi alkotások, festmények,
musicalek, videójátékok megszületését
inspirálta.
Jack az évszázadok alatt folklorizálódott,
az ügyében nyomozást folytató, a Scotland Yard
elõdjének tekinthetõ Metropolitan Police aktái
azonban nyilvánvalóvá teszik, módszereiben,
és kegyetlenségében néhány huszadik
századi pszichopatával is nyugodt szívvel versenyre
kelhetne. Ragadványneve igazán expresszív: áldozatai
testén bonctani mutatványokat hajtott végre, legtöbbjüket
kibelezte, méhüket összekaszabolta, arcukat a felismerhetetlenségig
elcsúfította, egyiknek-másiknak a melleit is amputálta,
emlékbe pedig hol egy vesét, hol pedig a megboldogult szívét
vitte magával. Ténykedései alatt a sajtót is
kitüntetett figyelemben részesítette, legmorbidabb üzeneteinek
egyikét az Erkölcsrendészet fejének egyenesen
a Pokolból (“From Hell”) küldte el a jobblétre szenderült
Catherine Eddowes veséjének kíséretében.
Az eltelt idõ sem Jack személyazonosságát,
sem áldozatainak pontos számát (a kutatások
szerint legalább négy, legfeljebb nyolc örömlányt
mészárolt le), sem leveleinek hitelességét
nem tudta megnyugtatóan tisztázni. Arról, hogy ki
a titokzatos „Bõrkötényes” („Leather Apron”) mindmáig
teóriák százai keringenek tovább fényezve
a szigetországi skizo nimbuszát.
A feltételezett gyanúsítottak listája a
lehetõ legdemokratikusabb. Felbukkan rajta a sanyarú életét
elmegyógyintézetben végzõ paranoid skizofrén,
a meseíró, Lewis Carrol, a nyomozást vezetõ
Abberline detektív kedvence, a feleséggyilkos George Chapman,
a Szabadkõmûvesek, a Hitchcock mozijából ismertté
vált titokzatos lakó, sõt maga Viktória királynõ
is, aki állítólag, a királyi család
orvosát, Gull doktort bujtotta fel arra, hogy a família jó
hírének megóvása érdekében végezze
ki azokat az utcalányokat, akik az unoka, Albert herceg rangjához
méltatlan, egy bolti eladólánnyal kötött
házasságához asszisztáltak.
A legújabb teória a kortárs krimi papnõjének,
Patricia Cornwellnek a tollából mostanában látott
napvilágot, mely szerint Jack az impresszionista festõ, Walter
Sickert, aki 1908-09 között festette meg Camden Town-i gyilkosságok
címû sorozatát, melynek meztelen, halott prostituáltakat
ábrázó képei megrázó hiteleséggel
emlékeztetnek az évtizedekkel elõbbi helyszínekre,
valamint a legyilkolt lányokra.
Hasfelmetszõ Jack foghíjas története igazi
urbánus mítosszá nõtte ki magát az idõk
folyamán, homályos személyazonossága bárki
számára lehetõvé teszi önálló
teóriák felállítását, nem véletlen
hát, hogy a filmesek az összes variációt elkészítették
a témára.
Magánbûnök, közerkölcsök
A filmgyártás máig leghíresebb Hasfelmetszõi
között Alfred Hitchcock titokzatos Lakóját, és
Jesus Franco 1976-os horrorjának fõszereplõjét,
Klaus Kinskit tarthatjuk számon, jóllehet Jack a vásznon
a Német Birodalom színeiben Paul Leni 1923-as Panoptikumában
(Das Wachsenfigurenkabinett) egy lidércnyomásos álom
szereplõjeként debütált.
Az 1926-os A lakó egy magazin cikkét vette alapul, mely
arról számolt be, hogy egy fiatal párocska magának
a Hasfelmetszõnek adta bérbe a lakását; az
1932-es hangosfilm változat, illetve ennek 1944-es remake-je, az
1954-ben bemutatott Férfi a padlásszobában (Man in
the Attic), valamint a Hammer Studio horrorfilmje, a Szoba kiadó
(A Room to Let) Jacket a korabeli rendõrségi aktákból
kiindulva egy medikusi képzettséggel bíró személlyel
azonosította (a módszeres mészárlások
kivitelezéséhez a halottkémek ugyanis elengedhetetlennek
tartották, hogy az elkövetõ anatómiai és
a bonctani ismeretek birtokában legyen).
A whitechapeli eseményeket feldolgozó filmek többsége
elõszeretettel vonta be a nyomozásba Jack kortársát,
Sherlock Holmes mesterdetektívet, lehetséges gyanúsítottként
pedig azt a Dr. Jekyllt nevezte meg, aki éjszakánként
Mr. Hyde-ként garázdálkodott London utcáin,
és akit Luis Stevenson 1886-ban keltett életre. A Rémület
tanulmánya (Study in Terror) és a Gyilkosság rendelésre
(Murder by Decree) címû mozikban Sherlock Holmes liheg a Bõrkötényes
nyomában, akit a Hammer Films horrorja, a Dr. Jekyll és Sister
Hyde Stevenson kettõs személyiségû fõhõsével
azonosít, akárcsak az Õrület peremén (Edge
of Sanity) címû film, melyben egy korábbi pszicho,
Anthony Perkins formálja meg Jacket).
A filmek érdeklõdésének középpontjában
a titokzatos sorozatgyilkos kiléte áll, a rejtélyes
East End-i halálesetek felgöngyölítése,
jóllehet a Hasfelmetszõ felbukkanása 1888-ban magáról
a viktoriánus éráról állított
ki látleletet, festett koránt sem hízelgõ korrajzot.
Jack személyében a virágkorát élõ
birodalom, mely Viktória királynõ 64 éves uralkodása
alatt sikert sikerre halmozott, jelentést kapott a Pokolból,
az elõkelõ West Enddel határos East End legnyugatibb
csücskébõl, ahol a nõk számára
megélhetésként csupán a prostitúció
maradt, ahol a városban a legnagyobb volt a gyermekhalandóság,
ahol mindennaposak voltak a faji zavargások, és ahol Hasfelmetszõ
Jack egy éjszaka akár két prostituáltat is
kivégezhetett úgy, hogy közben a rendõrség
a közvetlen közelben helyszínelt. A Bõrkötényes
1888-ban bepillantást engedett a Birodalom forrongó tudattalanjába,
ahol Mr. Hyde kitörésre várt.
Filmográfia:
Paul Leni: Panoptikum (1923)
Alfred Hitchcock: A lakó (1926)
Maurice Elvey: The Lodger (1932)
John Brahm: The Lodger (1944)
Hugo Fregonese: Man in the Attic (1954)
Godfrey Grayson: A Room to Let (1950)
Robert S. Baker-Monty Berman: Jack, The Ripper (1959)
James Hill: Study in Terror (1965)
Roy Ward Baker: Dr. Jekyll and Sister Hyde (1971)
Peter Sasdy: The Hands of the Ripper (1971)
José Luis Madrid: Jack El Destripador De Londres (1971)
Jesus Franco: Jack, the Ripper (1976)
Bob Clark: Gyilkosság rendelésre (1979)
Nicholas Meyer: Idõrõl idõre (1979)
Rowdy Herrington: Jack’s Back (1988)
David Wickes: Jack, The Ripper (1988)
Gérard Kiko¿ne: Edge of Sanity (1989)
Phil Sears: A hasfelmetszõ (1994)
Janet Meyers: A hasfelmetszõ (1997)
Albert Hughes-Allen Hughes: From Hell (2001)
|