A gyorsfilmek kora
Tarts Keletnek!
Gaál István
A nyugati filmet a technológia uralja, a keleti filmmûvészetben
még érzõdik az emberi lépték.
A korszak, amiben élünk a hinduk szerint a „Kálijuga”,
a bûn korszaka. Bõrünkön érezhetjük
az iszonyatos feszültséget, ami bénító
nyomással nehezedik ránk. Rettegünk egymástól.
D. W. Griffith 1916-ban készült filmje, a Türelmetlenség
ma is aktuális: a vallási türelmetlenség poklában
dagonyázunk; a világ tudósainak és technikusainak
fele – közvetve vagy közvetlenül – a hadiiparnak dolgozik.
S a mûvészek fele – sõt több, mint a fele – pedig
olcsó bóvlit gyárt pénzért, hogy kiszolgálja
a nézõt, aki szorongását enyhítendõ
kikapcsolódni menekül. Ezek a filmek olyan receptre készülnek,
mint a fast food. S ennek majszolása révén a polgár
kis idõre elfeledkezik arról, hogy talpa alatt tûzhányó
morog.
Nemrégiben láttam egy dokumentumfilmet, amiben beavatták
a nézõt az akciófilmek látványkészítésének
„titkaiba”: a távirányítható robbanótöltetet,
az embert helyettesítõ bábut, majd magát a
robbantást, elõtérben az azt fotografáló
kamerával, az elégedett robbantótechnikus boldog vigyorát,
végül a moziban látható jelenetet mint végeredményt.
Elõször csak eltûnõdtem: mi pénzbe kerülhet
egy ilyen akciófilm? Egy Schwarzenegger-film egyetlen jelenetének
árából hány magyar film teljes költségvetését
lehetne finanszírozni? S aztán megdermedtem arra gondolva,
hogy a komputerek világában ezek az akciók klónozhatók.
Az amerikai sztárvadászrepülõ az F 16-os csereszabatos
alkatrészekbõl áll, mintegy félezer kisebb-nagyobb
darabból. Ezek felét más repülõkbe is
be lehet építeni. Mintegy száz szerelési egységet
pedig korábbi gépekbõl emeltek át. Ezen túl
sok bal, illetve jobb oldali alkatrész is cserélhetõ
egymással.
Hát, tessék. Itt a példa.
Az itáliai és indiai tanítványaimnak mindig
elmesélem, hogy amikor az Arriflex felvevõgépben kazettát
töltöttünk, a filmtekercsek kerületének mértéke
az öklünk volt. Emberi mértékegység. Mint
a hüvelyk, a könyök vagy láb. Egy ököl.
S a kaput, amely a filmkockát a keretre szorította, hogy
a kép az optikán keresztül élesen képzõdhessék,
mielõtt a filmszalag perforációját továbbító
„greifer” csapjába illesztettük volna, megkentük, a zsírt
pedig orrnyergünk völgyébõl termeltük a mutatóujjunk
bögyével. Emberi kenõanyagot.
Az említett veszély Indiára is érvényes.
Ott is van Hollywood. Hogy mit kellene cselekedni a veszély ellen,
nem tudom. Azt sem, ki lehetne-e védeni azt a jelenséget,
hogy a filmek vetítésekor a vászon alsó csíkján
jobbról balra fusson a mangán, a nikkel, a króm árfolyama,
miközben a hordozó jelenet a kibombázott, zokogó
család kétségbeesett kutatását mutatja:
találnának talán néhány használható
holmit a romok között. Ahogy az amerikai tévében
szokás.
Fuldoklunk a haszontalan részletek tömegében. A
nyugati szubatomkutató tudósok mennél mélyebbre
merülnek az anyagban a Természet titkát kutatva, annál
inkább vélnek fölfedezni izgalmas párhuzamokat
a keleti természetmagyarázatok között, melyeknek
világképe az egység és a jelenségek
kölcsönös összefüggése, valamint a világegyetemben
rejlõ belsõ dinamika.
Lehet, hogy kérdésem szónoki: nem volna-e szükség
hasonló összevetésre a mûvészetben is?
Egy nyugati elméleti fizikust idézek: „Valószínûleg
általános igazság, hogy az emberi gondolkodás
ott fejlõdik a leglátványosabban, ahol két
eltérõ gondolkodásmód kerül egymással
kapcsolatba, amelyeknek gyökerei talán egészen különbözõ
kultúrákból esetleg teljesen eltérõ
vallási hagyományok között keletkeztek. Ennélfogva
ha e gondolkodásmódok találkoznak, azaz, ha legalább
annyi közük van egymáshoz, hogy egy igazi kölcsönhatás
jöhet létre közöttük, akkor reménykedhetünk,
hogy annak új és érdeklõdésre számot
tartó fejlõdés lesz az eredménye.”
Ez a tudós Heisenberg volt.
Az Európán végigsöprõ népvándorlások
kora kezdetektõl keletrõl nyugatra tartottak.
Egy kivételrõl van tudomásunk. A legenda szerint
Nagy Sándor Bukefalosz nevû lova nem tûrte maga elõtt
a saját árnyékát. Ezért ment gazdájával
a nappal szembe, keletre.
Nem kellene kerítenünk egy ilyen lovat?
Elhangzott az Örökmozgó Indiai Filmhetének
megnyitóján.
|