Orosz könyvespolc
Puskin, Sztálin, Tarkovszkij
Veress József
A filmhez hasonlóan az orosz filmkönyvkiadás is
átalakul.
A filmes literatúrának Moszkvában, Leningrádban
(és a legtöbb szovjet köztársaságban) hosszú
idõn át gazdag hagyományai voltak: nagyon sok kötet
látott napvilágot a mozgóképek témakörében
(történeti-esztétikai mûvek, lexikonok, monográfiák,
életrajzok, forgatókönyvek vegyesen). Az új idõszámítás
óta a piaci értékrend határozza meg a kínálat
jellegét. Megszaporodtak a bulvár-érdeklõdést
kielégítõ kiadványok (színész-életrajzok,
botránykrónikák), de még mindig elég
szép számmal jelenik meg könyv a hetedik mûvészet
múltjáról és jelenérõl. Az orosz
filmhez hasonlóan az orosz filmirodalom is új tartalmakkal
gazdagodott, indokolt tehát – ha szûkített optikával
is – szemügyre vennünk az utóbbi esztendõk termésének
néhány figyelmet érdemlõ darabját.
Több szerzõ témája az egykori szovjet-rendszer
filmpolitikája, a kommunista diktatúra gyakorlatának
vizsgálata. Két vaskos kiadvány különösen
nagy visszhangot váltott ki (Fomin: A mozi és a hatalom,
Gromov: Sztálin – hatalom és mûvészet), ami
teljességgel érthetõ, mivel a szerzõk a pártirányítás
sakkjátszmáiról, a cenzúra boszorkánykonyháiról,
a korlátlan úrnak számító Gazda (Joszif
Visszarionovics) és a mellette tevékenykedõ kis gazdák
ízlésérõl értekeznek munkáikban.
Megismerhetjük a titkos forrásokból elõbányászott
határozatokat és ukázokat, az ideológiai hadviselés
dermesztõ és mulatságos adalékait, a KGB-s
jelentéseket, a kozmetikázások és torpedótámadások
hátterét, levelek titkait, tárgyalások záradékait,
Eisenstein, Tarkovszkij, Paradzsanov, Muratova, German és mások
megaláztatásának szomorú dokumentumait. A Sztálin-filmdosszié
nyomán feltárulnak elõttünk a generalisszimusz
celluloidszalag iránti olthatatlan vonzalmának motívumai,
parancsainak és szemöldökráncolásainak indítékai.
Kedvence volt A nagy keringõ, Julien Duvivier érzelmes Strauss-parafrázisa,
szerette a westernt és a kalandos történeteket, idegesítette
a szex és a melodráma a vásznon. Rendszerint éjszaka
vetítgetett magának és csapatának, hirdette,
hogy egy jó filmet többször meg kell nézni (ebben
speciel nem tévedett), fölényegesen kioktatta a zseniket
is, ha kedve szottyant rá. A tanulságos olvasmányok
kis túlzással politikai kriminek tekinthetõk.
Andrej Tarkovszkijt hazájában anno kiátkozták,
elüldözték, agyonhallgatták, késõbbi
szentté avatásában viszont talán még
azok is részt vettek, akik megkeserítették az életét.
A kultusz változatlanul tart. A Tarkovszkij-irodalom lassan könyvtárnyira
duzzad. A filológusok bizonyára örömmel veszik
kézbe Marina Tarkovszkaja, a rendezõ nõvére
Tükörcserepek címû emlékfüzérét,
melyben fõleg a családi kötõdések szemérmesen
fölelevenített epizódjai érdekesek: anekdoták,
vallomások, panaszok, sóhajok, a szülõk és
nagyszülõk sorsának mozaikjai, de gazdagítja
ismereteinket „az utolsó fejezet” rekonstrukciója is, az
emigrációba kényszerített mûvész
pokoljárásáról, a betegség és
a halál körülményeirõl szóló
beszámoló. Juris Norstein elõszava könnyíti
meg a Tükörcserepek darabjainak összeillesztését.
Az apa, Arszenyij Tarkovszkij ugyancsak premier plánba kerül
az oldalakon. Lánya közreadja több versét, s kíméletlenül
ítélkezik fölötte. Becses fényképfelvételek
teszik teljessé a familiáris beszámolót.
A költõ születésének bicentenáriuma
alkalmából adták ki a Puskin filmszótárt,
melyben impozáns filmográfia kapott helyet – nemcsak az adaptációk
és átültetések, moziverziók és
újraértelmezések lajstroma, hanem még azon
alkotások felsorolása is, melyekben Puskin-utalások
találhatók (a Berlin elestétõl A muzulmánig).
Az animációs, dokumentum és egyéb filmek sem
maradtak ki a leltárból. Külön fejezet foglalkozik
a filmelméleti és kritikai „puskinológiával”.
Alexandr Mitta (kevesen tudják róla, hogy „civilben”
a hamburgi egyetem professzora) nagy elõdei, Romm, Jutkevics, Trauberg,
Geraszimov nyomdokaiba lépve igényes ismeretterjesztésre
adta a fejét. A mozi pokol és mennyország között
címû esszé-csevegésében sajátságos
„tanuljunk könnyen-gyorsan filmet írni, rendezni, játszani”-tanfolyam
elõadásainak anyagát nyalábolta össze,
sõt szellemes rajzokkal is illusztrálta mondanivalóját.
A Casablancára, a Cápára is hivatkozik, noha a szigorú
szelekció híveként Iszaak Babel bon mot-jával
int igényességre. Eszerint az író polcán
legfeljebb 10–15 kötetnek kell sorakoznia, ám kiválasztásukhoz
több ezer könyv elolvasása szükséges.
V. Fomin: Kino i Vlaszty, Matyerik, Moszkva, 1996; J. Gromov: Sztalin
– Vlaszty i Iszkussztvo, Reszpublika, Moszkva, 1998; Marina Tarkovszkaja:
Oszkolki Zerkala, Dazidalosz, Moszkva, 1999; Puskinszkij Kinoszlovarj,
Foszfilmofond, Moszkva, 1999; Alekszandr Mitta: Kino Mezsdu Adom i Rajem,
Podkova, Moszkva, 1999.
|