LÁTTUK MÉG - január
A Titanic szobalánya
A Titanic szobalánya La femme de chambre du Titanic – spanyol-francia, 1997. Rendezte:
Bigas Luna. Írta: Didier Decoin regényébõl
Cuca Canals és Jean-Louis Benoit.
A boldog békeidõk alkonyán egy fiatal francia vasmunkás
jutalomúton megtekinti a Titanic londoni indulását.
Elõzõ este a szállodában gyengéd kalandba
keveredik. Perfektálatlan erotikai eset, másnap pedig a sors
máris elragadja a varázspartnert, minthogy ez tagja a hajószemélyzetnek.
Az elszakadást követõen a munkásból odahaza
folklorikus elõadómester, késõbb színpadi
showman válik. Minden fellépésén élete
1912-es, rendkívüli eseményét tárja közönsége
elé, továbbszínezve, kikerekítve, idõvel
már grandiózus regévé konstruálva, segédek
és masinéria alkalmazásával. A halottnak hirdetett
kedves felnagyított arcmását a mûvész
kultikus emblémaként hordozza körbe az országban.
Így azonban az eredeti személy, aki egyike a Titanic megmenekítettjeinek,
egyszer csak elõlép és jutalékra tart igényt.
Melyik az igazi, a fellegekbe nõtt régi Benedicta vagy a
mai kokott? Amelyikért a mûvész ölni kész.
Ardai Zoltán
Huevos de oro – spanyol, 1993. Rendezte: Bigas Luna. Írta: Cuca Canals és Bigas Luna. Kép: Jose Luis Alcaine. Zene: Nicola Piovani. Szereplõk: Javier Bardem (Benito), Maria de Medeiros (Marta), Maribel Verdu (Claudia), Elisa Touati (Rita). Gyártó: Antena 3/Hugofilms/Lolafilms/Filmauro. Forgalmazó: Cirkofilm/Másképp Alapítvány. Feliratos. 95 perc. Bigas Luna „ibériai trilógiája” második
darabjának fõhõse a kor gyermeke, az afrikai katonai
szolgálata alatt építkezéseken dolgozó
Benito Gonzales (Javier Bardem) elsõsorban „arany golyóit”
veti be az „arany tojást tojó tyúk”, a gazdag családból
származó Marta (Maria de Medeiros) megszerzéséhez,
hogy építkezési vállalkozóvá
lehessen, megépítendõ a világ legmagasabb felhõkarcolóját.
Tamás Amaryllis
Reménytelen gyilkosok Lost Killers – német, 2000. Rendezte és írta: Dito Tsintsadze. Kép: Benedict Neuenfels. Zene: Dito Tsintsadze és Mirian, Udo Schöbel, Adrian Sherwood és Skip McDonald. Szereplõk: Nicole Seeling (Lan), Misel Maticevic (Branko), Lasha Bakradze (Merab), Elie James Blezes (Carlos). Gyártó: Rommel Films/Home Run Pictures. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 100 perc. Nyugat-Európa alulnézetbõl: prostituált
kis vietnami lány, nagydarab fekete haiti utcai zenész, meg
két kétes foglalkozású jóbarát,
egy horvát és egy grúz. A két utóbbi
kezdõ bérgyilkos, van egy portugál barátnõjük:
õ sem felsõbb leányiskolát végzett.
Mannheimben élnek, bár inkább vegetálnak. E
háttér-helyszín olyan, mint minden európai
iparváros hátsó kijárata: én e filmbõl
csak csúfságát látom, úgy gondolom,
a szereplõk is. Haldoklik a horvát bérgyilkos anyukája.
A grúznak kellene megölnie jópénzért valakit,
de fél, leissza magát, eltéveszti a célszemélyt,
feladja. Véletlenül italt tölt a vietnami lány
apukájának hamvait rejtõ szép kis hamvvederbe,
s fenékig issza. Saját kérésére megöli
a hosszan haldokló anyukát. Balfék bérgyilkosaink
most a böhöm haitit bíznák meg a gyilokmunka elvégzésével,
de az inkább önmagából áldoz fel valamit:
kiveteti az egyik veséjét, hogy Ausztráliába
mehessen vietnámi szerelmével. Így búcsúzunk
tõlük. Talán mégis maradnak majd, és vegetálnak
tovább; élnek, míg meg nem halnak.
Bikácsy Gergely
Jay and Silent Bob Strike Back – amerikai, 2001. Írta és rendezte: Kevin Smith. Kép: Jamie Anderson. Zene: James L. Venable. Szereplõk: Jason Mewes (Jay), Kevin Smith (Bob), Shannon Elizabeth (Justice), Will Ferell (Willanholly), Ben Affleck (Holden), Jason Lee (Brodie). Gyártó: Miramax/A View Askew. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 97 perc. A címben megjelölt személyek képregényhõsök.
Pontosabban olyan képregényhõsök, akiknek képregénybeli
életét Hollywood átlopni készül a film
mûvészetébe: képregényfilmet forgatnak
róluk. Persze nem velük, hanem filmszínészekkel.
S persze õk is azok: filmszínészek. Csak játsszák,
hogy nem azok, hanem képregényhõsök. Mégpedig
tökös képregényhõsök: elindulnak Hollywoodba,
hogy megakadályozzák önnön filmi metamorfózisukat,
leszámoljanak az õket megfilmesítõ rendezõvel,
az õket játszó filmszínészekkel, az
õket kisemmizni próbáló producerrõl
pedig leszedjék a nekik, életbeli mintáknak járó
lét.
Takács Ferenc
A Fekete Tigris könnyei Fah talai jone – thaiföldi, 2001. Írta és rendezte: Wisit Sasanatieng. Kép: Nattawut Kittikhun. Zene: Amornpong Methakunawut. Szereplõk: Chartchai Ngamsan (Seua Dum), Stella Malucchi (Rumpoey), Supakorn Kitsuwon (Mahesuan), Arawat Ruangvuth (Kumjorn). Gyártó: Film Bangkok. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 102 perc. Miként az olasz Cinecittának, a dél-kelet ázsiai
álomgyáraknak is megvan a maguk vadnyugati film-verziója,
sõt ezek elnevezése is a nagy elõdöt idézi:
Bollywoodban curry western, a fénykorában évi 200
mûvet bemutató bangkoki filmvilágban pedig (egy helyi
kagylólevesrõl) Tom Yum cowboyfilm néven kereshetik
a moziétlapokon. Thaiföldön Peckinpah-t Mitr Chaibanchának,
Leonét Ratana Pestonjinak hívják, a sziámi
Sam Fuller pedig Chatri Chalerm Yukol néven ismeretes, és
mellesleg a királyi ház tagja – aki pedig népszerû
honfitársai helyett a kevésbé ismert nyugati mesterektõl
ollózott össze elsõfilmet magának, az Wisit Sasanatieng,
a hazai filmgyártás nemzetközi népszerûsítését
megcélzó ifjú reklámrendezõ. Melodramatikus
elemektõl túlcsorduló western-meséje Volt egyszer
egy Vadnyugatot, Vad bandát reciklizál egy digitálisan
pasztell-tónusúra színezett sziám operettvilágban,
ahol a fõhõsöket mindig csupán egy hajszál
választja el attól, hogy szenvedélyesen dalra fakadjanak.
Varró Attila
Don’t Say a Word – amerikai, 2001. Rendezte: Gary Fleder. Írta: Andrew Klavan regényébõl Anthony Peckham. Kép: Zene: Szereplõk: Michael Douglas (Dr. Conrad), Sean Bean (Koster), Brittany Murphy (Elizabeth), Famke Janssen (Aggie). Gyártó: 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 113 perc. Bárki is állítja, nem hiszem el, hogy ugyanazt a filmvilágot látjuk ma is New Yorkból, mint AZ elõtt. Hogy Manhattan ugyanaz a hûvös acélsziget – nem szólva Hart Islandról –, ami felé az elbeszélés három irányból halad. 10 millió dollár a tét, a cirka 10 robotrepülõgépet magába záró drágakõ, egy 10 évvel korábbi fegyveres rablás tárgya. Hálaadás Napján térítik el Michael Douglas „200 dollár/óra pszichiáter” és családja pályáját a gyöngéd hétköznapoktól. Kislányát tetovált férfiak ragadják el, lábtörött, ám harcos felesége is életveszélyben kerül, miközben bûnözõk szabják az idõt. Az áruló, néhai rablótárs kamasz lányának tudatalja rejti a célhoz segítõ hat számjegyet, ezt kell kikanalaznia a doktornak. A bevilágított emlékezet utódot érhet. Reméljük hát, hogy a kettõs apaképet teljesítõ orvos igyekezete a feszítõ vágópontokon túl is egymáshoz illeszti a két gyermeket. Kérdéses, hogy az óramutatók szorításába került terapeuta abszolválhat-e ebédidõnyi rapiditással életet érõ mély merülést a tini lélek omladékaiban? Miután hamar kifogy a sokkba hatolás finom manõvereibõl, a gyógyász önkényes akarat érvényesítése következik: száguldás, visszasokkosítás a tetthelyen, küzdés kerti lapáttal a temetõben. Intenzíven zúdulnak a képek, klipritmusra dolgozik az adrenalin pumpa, míg a szirénák, helyszínelõk, életmentõk oltalmába nem jutunk. Az epilógus piros-kék csóvái azonban így, hogy a New York-i alkonyat sziluettjébõl hiányzik az ikertorony, már nem nyugtatnak. A sírgödör szélén meg is szólal a fõ rossz: életét se bánja, mivel visszabirtokolta a fontos követ, küldetése eredményes. Mi, akik maradunk, hogy vetünk véget erõszakos, pusztító meggyõzõdéseinknek? Ki vezeti le a vászonról a kriminalizált, globális amerikai önagressziót? Ki indítja el a szeretet stopperóráját? Zsidai Péter
Human Nature – amerikai, 2001. Rendezte: Michel Gondry. Írta: Charlie Kaufman. Kép: Russell Icke. Zene: NC. Szereplõk: Tim Robbins (Nathan), Patricia Arquette (Lila), Rhys Ifans (Puff), Miranda Otto (Gabrielle). Gyártó: Good Machine. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 96 perc. Egy újabb kliprendezõ, aki a nagyjátékfilmeknél
köt ki. A francia Michel Gondry elsõsorban Björkkel kialakított
munkakapcsolata révén került a köztudatba (eddig
hat klipet készítettek közösen), de olyan egyéb
zseniális videókat is rendezett, mint a Cibo Mattónak
a Sugar Water, a Daft Punknak az Around The World, a Foo Fightersnek az
Everlong, a Chemical Brothersnek a Let Forever Be vagy legutóbb
a Radioheadnek a Knives Out. Klipjeivel, reklám- és rövidfilmjeivel
az 1999-es Titanic Fesztiválon is szerepelt, és ennek apropóján
Gondry interjút is adott, amelyben készülõ elsõ
nagyjátékfilmjére is kitért: „A film egy szakállas
nõrõl szól, egy szõrös nõrõl,
aki beleszeret egy tudósba, aki jó modort tanít az
egereknek. Õk ketten találnak egy vad gyereket, elkezdik
tanítani, és filozófus lesz belõle.” Nem meglepõ,
hogy a forgatókönyv ugyannak az embernek a munkája,
aki az utóbbi évek egyik legjobb játékfilmes
bemutatkozásának, a szintén kliprendezõ Spike
Jonze John Malkovich menet címû filmjének szürreális
sztoriját is jegyzi: Charlie Kaufmanról van szó (aki
Jonze mellett Gondry filmjének producere is). A fõszerepben
pedig olyan színészek komédiáznak, mint Patricia
Arquette, Tim Robbins és a vidám walesi vadember, Rhys Ifans.
Déri Zsolt
Banditák Bandits – amerikai, 2001. Rendezte: Barry Levinson. Írta: Harley Peyton. Kép: Dante Spinotti. Zene: Christopher Young. Szereplõk: Bruce Willis (Blake), Billy Bob Thornton (Terry), Cate Blanchett (Kate), Troy Garity (Pollard). Gyártó: MGM. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 122 perc. Már egy ideje valami keserves igyekezetféle érezhetõ
Barry Levinson munkáin. Rendezõi rentabilitásának
bizonygatása egyre kínosabb mutatványokra sarkallja.
Levinson nem tartozik a jellegzetes kézjegyû rendezõk
közé, ami amúgy még korántsem a világ
vége, elvégre Hollywood nagy, munka akad bõven. Csak
ne lenne ez az állandó kényszer filmet rendezni! A
hiba nem a saját élményanyagból gyúrt
nosztalgia-mozikkal van (úgymint Diner, Avalon, Liberty Heights),
sokkal inkább az életmûben jóval gyakrabban
jelentkezõ mûfaji-próbálkozásokkal. Levinson
ezekhez (sci-fi, thriller, gengszter-eposz) ugyanis nem ért, de
nem riasztja a kudarc, és mindig akad egy balek, aki bedõl
az egyszeri Oscar-díjasnak. A Banditák ezúttal arra
adott alkalmat Levinsonnak, hogy a Butch Cassidy és a Sundance kölyök
átdolgozását szúrja el. Hõseink – Willis,
a sármos öklözõ és Bob Thornton, a hipochonder
slemil – bankrablók, az a nagy trükkjük, hogy az akció
elõestéjén becsöngetnek a mit sem sejtõ
bankmenedzserhez, s miután családja körében eltöltötték
az éjszakát, reggel munkába kísérik
a megszeppent családfõt és kinyittatják vele
a széfet.
Köves Gábor
Aranybánya The Claim – angol-kanadai-francia, 2000. Rendezte: Michael Winterbottom. Írta: Thomas Hardy A Weydoni asszonyvásár címû regényébõl Frank Cotrell Boyce. Kép: Alwin Küchler. Zene: Michael Nyman. Szereplõk: Peter Mulan (Daniel Dillon), Milla Jovovich (Lucia), Nastassja Kinski (Elelena), Wes Bentley (Dalgish). Gyártó: Revolution Films / DB Entertainment / Grosvenor Park. Forgalmazó: InterCom Video. Szinkronizált. 121 perc. A Lidércfény után újra Thomas Hardy egyik
nagyregénye szolgáltatta az ihletet az angol filmgyártás
reménységének, Michael Winterbottomnak. Winterbottom
a BBC-re jellemzõ, hírhedten prezíc és távolságtartó,
mondhatni szenvtelen stílusban rendez. Az eddigiekben sokféle
mûfajjal és technikával kísérletezett,
bátran felvállalható, de hiányérzetet
keltõ filmográfiát épített. A Weydoni
asszonyvásár átdolgozása jól illik ebbe
a sorba: jólfésült, higgadtan átgondolt, igényes
film, amelyben jellemrajz, tempó, hangulat és látvány
hibátlan egységet alkot. Bátran elõvehetõ
filmes kurzusokon, kiváló szemléltetõ eszköz,
nagyszerûen lehet példálózni vele, de mit várhat
a nézõ, akinek egy jelesre értékelt szakdolgozattól
aligha esik le az álla.
Elek Kálmán
Atlantisz – Az elveszett birodalom Atlantis – amerikai, 2001. Rendezte: Gary Trousdale, Kirk Wise. Írta: Tab Murphy. Zene: James Newton Howard. Gyártó: Walt Disney Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 95 perc. Újabb Walt Disney produkció, újabb látványos tündérmese, ideális családi program szünidei matinénak, például vasárnap délelõtt. A szokásokhoz híven, ezúttal is tobzódunk a technikai trükkökben, mind a háromszázhatvankettõ digitális effektusban, melyekrõl a Disney-história legnagyobb rajzfilmes stábja gondoskodott. Ilyenkor nemcsak felesleges, de mérhetetlenül sznob attitûd lenne azon merengenünk, hogy mennyire bugyuta a forgatókönyv, mennyire kiszámítható a végkifejlet, a karakterek mennyire kidolgozatlanok, és így tovább. Egyébként, amennyire kidolgozatlanok, annyira szórakoztatóak, néha olyan érzésünk támad, hogy egyikük-másikuk valamelyik Rejtõ-regény lapjairól ugrott át egy haknira a Disney-hez. Legalábbis az Atlantiszra induló, kutatónak álcázott, valójában kincsrabló expedíció személyzete. Közéjük csöppen okostojás hõsünk, Milo James Thatch, foglalkozását tekintve térképész és nyelvész, máskülönben az elsüllyedt kontinens szakértõje. A történet 1914-ben játszódik, az akkori New York geográfiai múzeumából siklunk alá tengeralattjárónkon, Szküllák és Karübdiszek között, izgalmas hangeffektusokkal fûszerezve, a régmúlt mesebirodalmába, egy rontatlan Édenbe. Atlantiszba, atlantiszi nyelven, melyet a film kedvéért hozott létre Mark Okrand, a Star Trek vulkánjának és klingonjának hajdani kiötlõje. Szerelem és ármány szövõdik, színpompás és ózondús díszletek között. Furamód, nem érzékeljük a XX. századi nagyváros és az õsidõk közötti törést. Kömlõdi Ferenc
|
http://www.filmvilag.hu
|