A fehér léggömb és A kör rendezõje Kiarostami mellett a perzsa film legismertebb mestere.
-- Második filmje, a Tükör keretét egy futballmérkõzés
adja, amely Irán és Dél-Korea között zajlik.
Lát-e Ön valamilyen összefüggést a Khatami-rendszer
idején világhírûvé vált iráni
film és a friss távol-keleti hullámok, fõként
a tajvani és koreai alkotások népszerûsége
között?
-- Ez a siker nem csak a két említett országra
vonatkozik, hiszen Kínában is beszélhetünk egy
új filmmûvészet létrejöttérõl.
Európa megtelt már a szexszel és agresszióval
és az emberi érzelmek, emberi témák felé
fordulva így fedezték fel a közel- és távol-keleti
országok mûveit. Szemben a Hollywoodból kikerülõ
filmekkel, amelyek egyértelmû olvasatot kínálnak
a közönségnek, a mi munkáink bátrabban hagyatkoznak
a nézõ önálló döntéseire,
nagyobb szabadságot adnak az értelmezéshez.
-- Ön az utóbbi években bekerült a függetlennek
nevezhetõ iráni filmkészítõk kis létszámú
gárdájába, tekintve, hogy legfrissebb mûve,
A kör elkészítéséhez sem az államtól,
sem a piac-orientált hazai magáncégektõl nem
kapott anyagi támogatást. Bár ez a státusz
mindenképp megkönnyíti a személyes, szerzõi
filmek létrejöttét, nem akadályozza-e azt, hogy
a film nagyobb hazai közönség elé kerüljön?
-- Amikor a rendezõ és a producer egy személy,
megvan az a szabadsága, hogy döntsön az egész film
menetérõl, a szereplõk sorsáról és
a végkifejletrõl. Amikor elkészítek egy filmet,
sohasem foglalkoztat késõbbi sorsa, kizárólag
az számít, hogy a végeredmény megfeleljen saját
egyszemélyes közönségem igényeinek. Természetesen
fontos, hogy egy film bemutatásával visszatérüljön
a belefektetett pénz, de elsõsorban azért, hogy abból
egy következõ film készülhessen. A Tükör
esetében többek között épp bizonyos szerzõi
jogi problémák miatt tartottam vissza két évig
a film hivatalos bemutatását, azután, hogy egy fesztiválon
az engedélyem nélkül vetítették le egy
kópiáját.
-- A Körben Ön egyszerre szakít két korábbi
munkája gyermekhõseivel és a - többek közt
-- Kiarostami nevével is fémjelzett költõi, önreflektív
elemeket is felvonultató stílussal: új filmje közvetlenül,
radikális módon országa társadalmi problémáival
foglalkozik. Míg A fehér léggömb Teheránja
nosztalgikus hangulatú kisváros, ahol a különféle
nációk segítik egymást, A kör klausztrofób
metropoliszának lakói inkább gátolják
egymás mozgásterét. Ez a szemléletváltás
egyfajta személyes átalakulást tükröz, vagy
a független helyzetbõl és az enyhülõ állami
nyomásból fakadó nagyobb szabadság eredménye?
-- Mindenkor a téma határozza meg, hogy milyen legyen
a forma: amikor a gyerek közvetítõként jelenik
meg a filmben, nyilvánvalóan az õ szemén keresztül
szemléljük az eseményeket -- ugyanakkor A fehér
léggömb elején az anya szemszögébõl
indul a történet, ekkor elsõsorban a nehézségeket
látjuk. A felnõtt-filmeknél természetesen sokkal
tisztábban, csupaszabban lehet a valóságot megmutatni.
A gyermekfilmek sikere épp annak köszönhetõ, látszólag
olyan problémákat tárgyalnak, amelyek a gyerekkort
érintik -- ezzel szemben a felnõttekrõl készült
filmeknél a közönség a saját hétköznapi
gondjaival kell, hogy szembesüljön. Minden államban, ahol
mûködik a cenzúra, függetlenül attól,
hogy enyhül-e a nyomás, vagy nem, az elgondolkodtató
filmek ugyanazokkal a nehézségekkel néznek szembe.
Míg a kommersz filmek egyszerûen kihasználják
a kedvezõ szeleket, és a látványosságra
összpontosítanak, az én munkáim mindig ugyanolyan
ellenállással találkoznak. Amikor annak idején
A fehér léggömböt készítettem a televízió
számára, az elsõ csatorna kereken visszautasította
a tervet; majd amikor a kész mû nemzetközi fesztiválokra
került, sokan támadták az iráni sajtóban.
Egy kritikus egyenesen keresztény propagandának nevezte,
azt állítva, hogy azért népszerû a filmem
Európában, mert a benne szereplõ jólelkû
öregasszony keresztény vallású. Arról
azonban megfeledkezett, hogy a szereplõ vallási hovatartozására
egyedül az akcentusából lehetett következtetni,
az pedig nem derül ki az idegen nyelvû feliratokból.
Zárt gondolkodású emberek mindig voltak és
lesznek, akik mindent csak politikai-ideológiai szempontok szerint
kívánnak értelmezni. Három-négy lépéssel
mindig a mûvészet mögött járnak, ezért
is kérik számon például egy alkotótól,
hogy miért nem folytatja a korábban megkezdett utat.
-- Az iráni cenzúra alapját szolgáló
korlátozások az Ön esetében inkább csak
gátolják az alkotói szabadságot, vagy segítik,
serkentik valamilyen módon a kreativitását?
-- Elsõsorban a filmkészítõ kezdeményezõkészségén,
ügyességén múlik, hogyan használja ki
a cenzúra korlátait. Amikor Satyajit Ray az Apu világát
forgatta, Indiában semmilyen módon nem lehetett szexjelenetet
ábrázolni, ezért a nászéjszakán
történt eseményeket a rendezõ a párnán
talált hajcsat képével fejezte ki. Ebben az esetben
a szabályok hozzásegítették az alkotót,
hogy egy nagyon tömör, nagyon érdekes filmet hozzon létre,
ám hiba volna azt állítani, hogy a cenzúra
jó dolog. Az iszlám elõírások értelmében,
hogyha lefilmeznek egy házaspárt, az asszonynak még
az otthonában is fejkendõt kell viselnie, ez viszont nem
így történik a valóságban, a felvett anyag
tehát hazugság lenne. Amikor filmezek, elutasítom
az ilyen hazugságokat: mivel nem tudom bemutatni a vásznon,
hogyan viselkedik bizalmas kettesben egy pár, inkább nyilvános
területeken, sikátorokban, tereken, középületekben
forgatok. Ebbõl fakad többek között a szoros idõkeretekhez
való vonzódásom is: ha kint filmezek az utcákon,
nyilván nem tudok hónapokig dolgozni a felvételeken,
kénytelen vagyok másfél-két órás
intervallumon belül elmondani a történetemet, hogy az
a közönség számára hihetõ legyen.
-- A kör esetében már a szereplõválasztás
is egyfajta kihívást jelent a cenzúra szempontjából,
hiszen míg az iszlám korlátozásai kevésbé
vonatkoznak a gyermekhõsökre, addig felnõtt -- sõt
börtönviselt -- nõkrõl filmet forgatni mindenképp
problematikusabb. Ugyanakkor apróbb kihágások, mint
a cigarettára gyújtó nõ ábrázolása,
vagy a rádióból hallható magányos nõi
énekes ellen nem emeltek kifogást. Tágíthatóak-e
ezek a körök apránként, vagy nincs belõlük
kitörési lehetõség?
-- A cenzúrának nagyobb bajai voltak a történetemmel,
az egész mû mondanivalóját támadták.
Az elkészült film bemutatását az utolsó
18 perc rendõröket ábrázoló jeleneteinek
megvágásához kötik a hatóságok,
amelyet én kategorikusan megtagadtam. A kör 15 díjat
kapott a világ különbözõ fesztiváljain,
de hazájában máig nem került a közönség
elé: pillanatnyilag nem tehetek mást, csak várok rá,
hogy megváltozzon a helyzet. Addig mindenesetre nem fogok új
filmet készíteni, amíg nem lesz új mondanivalóm.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: filmvilag@filmvilag.hu