A frivol múzsa angolszász elemzõi egy kötetben.

Tömegfilm a nyolcvanas években – igazít el a (Nagy Zsolt által szerkesztett) kötet alcíme. Pontosítsunk: az elsõ kötet alcíme, mivel jelen tanulmánygyûjtemény egy kétrészes munka kezdõ opusa. Az angolszász szerzõk fõként mûfajelméleti kérdéseket vetnek fel, illetve az oly közeli, de mégis oly távoli évtized meghatározó zsánereinek (akció, horror, sci-fi, pornó) általános vizsgálatára vállalkoznak. Kortársként: a válogatás 1979 és 1991 közötti írásokból ad ízelítõt. (A filmelemzéseket, a korszak emblematikus mozijainak ismertetését, a posztmodern bemutatását a második kötet tartalmazza majd.)
Különös érzés tíz-tizenöt év távlatából visszatekinteni, s észlelni, hogy az értékek mennyire átrendezõdtek. Hiszen az akkoriban tömegszórakoztatásnak minõsített alkotások jelentõs részét (Szárnyas fejvadász, A légy, Emlékmás) a jelen esztétái az úgynevezett mûvészfilmek közé sorolják. Más kérdés, hogy a felettébb mesterséges megkülönböztetés – többek között Quentin Tarantinónak köszönhetõen – szép lassan érvényét veszti…
Megújulás helyett azonban “kimerülés”, “kifáradás” következett. A mai állapotok érzékeltetésére Nagy Zsolt (találóan) Faustot idézi: “Csak csirizelgess, / Kotyvassz ragút más resztlibõl.” Azaz, a film válsága az ezredfordulóra teljesedett ki.
Mennyiben elõlegezte mindezt a nyolcvanas évek populáris mozija? Mely trendek erõteljesebb érvényesülése akadályozhatta volna meg a lebutulást / lebutítást? A szerzõk e bonyolult kérdések “elõtörténetét” ábrázolják. Több aspektusból, általában olvasmányosan, szórakoztatva. Dicséretes tény, már csak azért is, mert olyan – máskülönben kényes, a dögunalommal, esetleg belterjes, szakmai szõrszálhasogatással “kecsegtetõ” – témákat elemeznek, mint például a mûfajelmélet, történeti aspektusban. A bõséges filmidézetek élõvé teszik az élettelennek hitt matériát.
A három mûfajelméleti tanulmányt követõ második részben akció-mozira, horrorra és sci-fire szûkül a kör. “Minden jól mûködõ horrorfilm egyik legjellemzõbb vonása annak a félelemnek az ábrázolása, ami a normális és abnormális, az ismert és az ismeretlen közötti határ áthágásából ered” – állítja Douglas L. Rathgeb. Tételét, “Meseország” és “Szörnyföld” tudatalattinkban játszódó háborúját, tökéletesen illusztrálja a Halloween, illetve a Rémálom az Elm utcában.
Az emlékmást elemezve, Fred Glass az “Új Rossz Jövõ” darabok társadalomkritikai aspektusait hangsúlyozza: a lepusztult urbánus létet, mérhetetlen erõszakot, amnéziás médiát, a hatalom korrupt és kíméletlen alaptermészetét. Ebben a (cyberpunk) közegben már nem a húsvér homo sapiens, hanem a gépember a pozitívabb szereplõ.
Edward Guerrero két klasszikus (A lény, A légy) remake-jében az AIDS-metaforára hívja fel a figyelmet. Noha Cronenberg másképp látja, a megfeleltetés nem alaptalan. A két mozi más szempontból is tanulságos: elõre vetítették a kilencvenes években eluralkodó újrafeldolgozási lázat.
A trend alól a lesajnált, kiátkozott pornó se kivétel. A harmadik részben olvasható esszék e filmtípust elemzik – objektíven, szenvedélyektõl mentesen, helyenként kvantitatív módszerekkel, s rendkívül tanulságosan. Hogyan különül el egymástól puha és kemény szex? Miként fogadja be, éli át a közönség a nem imitált nemi aktus látványát? Miért hamis azon közkeletû tétel, mely szerint a pornó-mozi a nõt szenvedõ alanyként, a macho-fantázia kiszolgáltatott tárgyaként jeleníti meg? A kötet csúcspontját jelentõ, magyar nyelven unikumnak (és merész vállalkozásnak) számító három tanulmány e kérdésekre (is) keresi a választ. Azóta viszont az XXX kiszorult a mozivászonról – manapság a videó-iparban, és fõként a számítógép képernyõjén hódít. Nem kevés sikerrel…
Remélhetõleg a gondosan, szakmai hozzáértéssel válogatott (két) kötetre szintén szép siker vár. Hiányt pótolnak.

Új Mandátum Könyvkiadó, 2000

Kérjük küldje el véleményét címünkre: filmvilag@filmvilag.hu