Szingularitáson innen, Szingularitáson túl – jövõképek a C3 nemzetközi médiamûvészeti rendezvénysorozatán.

„Kíséreld meg felmérni korod ostobaságát oly módon, hogy a pillanatnyi általános szemléleti szinten elképzelsz valamilyen jövõt: elképzelésed úgy fog arányulni a megvalósuláshoz, mint a régi elképzelések a megvalósult jelenhez” – idézi Erdély Miklóst a rendezvénysorozat két fõszervezõje, Peternák Miklós és Mélyi József.

Utópiák (2001) és disztópiák (1984): a legizgalmasabbak a közeli jövõt vázolják fel, jelen trendekbõl indulnak ki, jelen trendek alapján tévednek, miközben tudomány és fikció szent szintézisét célozzák meg. Képlékeny terepeket járnak be, összeegyeztetik az összeegyeztethetetleneket. Alkotóik hagyományos mûvészeteket (high tech) multi- és metamédiába konvergáló mérnök-tudósok.

Jövõ-reflexiók
Hogyan képzelünk el egy szórakozóhelyet 2060-ban? Július Gyula filmes és egyéb jövõdokumentumokból, sci-fibõl és cy-fiból kiinduló, ironikus projektje (Jövõbár) e témakört járja körül – táncok, zenék, ételek, dekorációk, kommunikáció a XXI. század második felében. A mindenkori mából elõrevetítve: a „holnaplátogató honlap-látogató” menüpontok közül választ, interaktív étlapot böngész, örökös „extrapolációs gyakorlatokat” (Erdély) végez – a bár permanensen bõvül és alakul át.
Gyõrfi Gábor Elatusa különös videóinstalláció. Csúcstechnológia helyett barbarizmusból és a rákövetkezõ spirituális ébredésbõl indul ki. A holnap nem az, ami kiszúrja a szemünket, hanem sokkal inkább az alig érzékelhetõ, szemszegletbõl éppen csak érzékelt elemekbõl, „vízbõl, levegõbõl, lebegésbõl, lassan folyó idõbõl és kevés, rejtõzködõ technológiából” áll össze. Linearitás utáni körkörösségbõl, mint a Zen-mesékben.
A jövõ megismétlése (Zics Brigitta): „Az installáció egy elképzelt, örökérvényû jövõben – Dante Infernójában – való utazás, mely a gravitációs lencse-hatás tér-idõ torzulásai során idõutazássá válik.” A dantei pokol és a feketelyukak (szingularitások) alapján modellált, spirális szerkezetû virtuális térben járunk. Mozgásunk hatására változik a kép, a hang. Beljebb kerülünk, és az eleinte követhetõ társalgás zörejekké, gépi zajokká hullik szét. Torzult univerzumokat barangolunk be. De vajon mit értünk virtuális téren? Középkori látomásokat, élet-álmokat, szürreáliákat, vagy gibsoni, stephensoni cyberspace-eket? Esetleg mindezt együtt, Szingularitáson innen, Szingularitáson túl?
Milyen lények népesítik be az új univerzumot? Björn Melhus videójában (No Sunshine) piros emberkék, önszeretõ poszt-gender Narcissusok, mesterséges hajjal, testszínû dresszekben, Hollywood klón-mozijainak paródiájaként. Esetleg uploadok, azaz merevlemezre feltöltött/mentett, de a pornósztárokat még mindig nagy örömmel szemlélõ létezõk (a transzhumanista Till Attila fiktív öregkori önarcképén). Másutt láthatatlan, ám minden pillanatban érzékelhetõ megfigyelési hálók szenvedõ alanyai, irányítói, kibernetikus ûrhajós-rendszerek (Schneemeier Andrea – Szauder Dávid: Human Controlling System Projekt). A padlón videó-képek, a képeken járókelõk, rajtuk lépkedünk, kapcsolatba lépünk velük, gondolataik hangokká válnak. Újabb variáció a megfigyelésre: Magali Desbazeille és Siegfried Canto mûvében (Gondolkodsz, tehát követlek) nemcsak leskelõdünk, de közben minket is meglesnek. Visszatérünk a mába, monokróm kékbe, a televízió/képernyõ/interface bûvkörébe, kezünkben a (satuba szorult) távirányítóval (KissPál Szabolcs: Vonzalom).

Hangképek
A jelen egyik arca: elektronikus zajok, zajzenék, partikultúra. Knut Gerwers hálózati projektje (D> Elektro /> Hi/Stories / Sounds + Concepts of Modern Electronic Music in Germany) az úttörõk (Stockhausen, Kraftwerk, Can, Schulze, Neu) elõtt tiszteleg.
Atau Tanaka és Kasper Toeplitz interaktív installációja (Globális húr) több helyszínen (ezúttal Budapesten és Linzben), szimultán alakuló hálózati hangszobor. Egy tizenkét milliméter átmérõjû, tizenöt méter hosszú húr az Internetre kapcsolódik, rezgései hangszintetizáló rendszer segítségével, digitális jelekként jutnak el a virtuális térbe. Vizualizálódik a zene.
Ez történik Masaki Fujihata, Kiyoshi Furukawa és Wolfgang Münch Kis Haljával is. A számítógépes játék-installáció a formák mozgása és a hozzájuk kapcsolódó hangok interakciója. Mókásan, humorral, beleéléssel és távolságtartással, absztraktat és konkrétat arányosan vegyítve, randomszerûen, de nem a végtelenig ismételve. Egyszerre Schönberg, Kandinszkij, anime, szemiotika és ambient.
Ravasz András – tudományos kutatásokra támaszkodó, fikciós jellegüket hangsúlyozó – Színes zenéje és a kapcsolódó 3D-animáció a zajok konkrét szín-jegyeit (fehér, fekete, barna, rózsaszín), és az így keletkezett hangokat vizsgálja. Fordított alkotási folyamat megy végbe: már nem a szonikus, hanem a vizuális elemé az aláfestõ funkció.
Sokadik variáció a konvergenciára – Sebastian Lütgert rolux.org / twenfm-je hacktivistákat, elektronikus terroristákat idéz, pedig tárgyát kellõ távolságból és iróniával szemléli. Web TV, DJ live, kalózrádió; ki tudja, még mi (és mi nem) kapcsolódik egymáshoz a média-bacchanáliában.
Bezárul a kör: a médiamûvészet tárgya a média.

Média-meditációk
A Goethe Intézet és a karlsruhei ZKM közös Update 2.0-ja az 1997 és 2000 közötti német (CD-ROM, DVD, videó, hálózati mû, installáció stb. formátumú) médiamunkákból ad ízelítõt. És visszatekint – a Media Art Action gyûjtemény az 1960 és 1980 közötti periódusra, a Media Art Interaction a nyolcvanas és a kilencvenes évekre, míg a készülõ Media Art Net a jelenre és a közeljövõre fókuszál.
Médiatörténeti adalékként: Gróf Ferenc a televízió õskorába kalauzol, historikus gyûjteményében a „félénk óriás” magyar vonatkozású dokumentumait lajstromozza (Telehor), miközben – az Internet térhódításával párhuzamban – csökken a televízió-mûsorok nézettsége. Új hálózat-stratégiákat dolgozunk ki. Rigoletti F. és Lotio M. úgy elemzik a nemlineáris narratívát, hogy ezerötszáz ablakot rendelnek egymáshoz. Hol a kezdet, és hol a vég? – tehetnénk fel a bugyuta kérdést.
Nincs vég, nincs kezdet. A 2001: tudomány és fikció viszont bizonyította, hogy a multimédia/intermédia bõven nagykorúvá érett, mint ahogy azt is, hogy a honi médiamûvészetben errefelé keresendõ a jövõ.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: filmvilag@filmvilag.hu