Montázs 1896-ra: ünneppel és kivándorlókkal, díszmagyarral és millenáris földalattival.
Szoboszlay Pétert igen régóta ismerem, azonos évben
végeztünk a két különbözõ mûvészeti
fõiskolán, mindketten grafikáztunk popartosan, és
még közös munkánk is volt a Mûcsarnokban
rendezett valamikori „10 éves az önálló magyar
rajzfilm” kiállítás kapcsán. Örömmel
néztem végig tehát mostani 13 ötperces opuszát,
amelyeket a Duna Televíziónak készített 100
éve történt címen Magyarország, de fõként
Budapest elõzõ századfordulójáról.
Valamennyi igen pontos, ökonomikus, ízléses és
igen finom színállású, méltóan
a tárgyalt korszakhoz, kisebb vitámat vele lásd e
kritika végén. Digitálisan megmozisított korabeli
fotók, továbbá régi filmhíradók,
most rajzolt animációk ügyes elegye, montázsa
mind, ezek aránya különbözõ csupán.
Nagyon tetszik, hogy e filmek nélkülöznek minden dagályosan
és büszkén ünnepélyes pátoszt, fanyarok,
önironikusak, az idõszak, az akkori Millennium minden nagyszerûsége
mellett rámutatnak a „másrészt”-re is, vicces vagy
akár pikáns tények felvillantásával
sem fukarkodnak. A fõcím maga is szép és jó,
talán a tipó, a betûtípus lehetne valamivel
izgalmasabb a legelején. Ha osztályoznom kell címenként
az ötperceseket, az elsõ, az Utcakövek csillagos 5-ös:
fergeteges villám-összefoglaló a századforduló
robbanásszerû, mindent átfogó változásairól
Budapesten és vidéken, öt perc alatt végignézhetjük
európaizálódásunk képes történetét,
ez egy szuper klip. Nem sorrendben megyek, nekem 5-ös az Úr
ír! is, remek iskolai csoportképek és érettségi
tablók sora, ahol a kommentár is fontos kiegészítõ,
megmosolyogtató, ugyanakkor érdekes és fontos kultúr-
vagy talán helyesebben sulitörténeti információk
birtokába jutunk általa. Szintén a csillagos 5-öst
súrolja az Isten veled, haza!, amelyik talán a sorozat legmarkánsabb
grafikai hangján beszéli el a szegény tömegek
Amerikába „tántorgását”, vándorlását
a hatalmas, amerikai újságok tengerén (szó
szerint) bukdácsoló óceánjáró
hajók legalsó fedélzetén. A grafikák
és a fotódokumentumok aránya, egymásba simulása,
együttes kifejezõereje itt a legfegyelmezettebb, legpontosabb.
A családi kivándorlókosarak hányódása
a nagy hullámokon pedig számomra a sorozat legnagyobb asszociációs
telitalálata, továbbá legegyénibb, ha van ilyen,
legjobb mozgó képe. A téma adta kicsit sok hajó
az egyetlen kifogásom ebben a részben. 5-ös felé
hajlik a Rabló-pandúr a börtönfotók, bûnözõk
arcképcsarnoka, detektívek, kéjnõk és
letartóztatásuk kitûnõ, mai hangvételû
képsorával, még Andy Warhol is eszembe jutott ezen
opusz láttán. Hogy azért rosszabb jegyet is adjak,
az Újjé, a ligetben! számomra csak 3 alá. Itt,
úgy látszik, kevés korabeli dokumentum maradt, és
nagyon kevésnek tartom az elõzõleg ugyan megmozgatott,
de végül kimerevített erõmûvész
hasizmaira most rajzolt/animált mutatványos produkciók
sorát a kardnyelõtõl a kígyóbûvölõnõig.
Ez a téma, a többihez hasonlóan, sokkal gazdagabb, szélesebb
spektrumú feldolgozást érdemelt volna, amit látunk,
az bármikor és bárhol lehetne. A többi, itt nem
részletezett fejezet valahol a 4-es körül mozog, persze
sok érdekességgel, többek között a hajléktalanok
már akkori „feltalálásával”, a néhány
száz dúsgazdag arisztokrata család és a 4 és
fél millió nincstelen higgadt szembeállításával,
a „Maggi” ily régi megjelenésével, a díszmagyar
és a földalatti ellentmondásos, és mégis
egyszerre történt megjelenésével, és még
mi mindennel: összeverekedõ honatyákkal, telefonközpontos
kisasszonyokkal, Mohai Ágnes vízzel, plakátokkal,
az elsõ pornó hirdetésekkel, Singer varrógéppel,
utcai vécével (színe miatt finomkodva csak „zöld
ház”-nak nevezték), gramofonnal, futballal, a röntgen
„misztikus show”-jával, Országházzal, villamossal,
gõzsiklóval, fogaskerekûvel, biciklivel és autóval,
filmmel és utcai világítással, aminek elviselésére
éjszakai napszemüveget ajánlott egy élelmes cég.
Mindösszesen kellemesen szórakoztató, hiánypótló
animációs filmcsokrot láttam nagyapáink még
mindig ferencjóskás koráról, az én igényeim
szerinti rajzfilmes-stílusbeli, grafikai újítás
ezúttal elmaradt. Nem vagyok azonban biztos benne, hogy ugyanezt
a témakört ne lehetett volna akár egészen friss,
mai, korszerû animációs nyelven is elmondani. Túl
sok fotó-montázst és ezek megmozgatását
láttam már életem során Max Ernsttõl
Bálint Endréig ahhoz, hogy a 100 éve történt
montázs-gondolkodása megrendített volna, mint képzõmûvész
nézõt. Ezen kifogásom ellenére a kulturált,
szép, jó (4-es végbizonyítvány), 13-szor
ötperces Szoboszlay-munka még a millenniumi produkciók
sokaságától kissé elgyötört nézõknek
is bátran ajánlható.
100 éve történt – magyar, 2000. Írta, tervezte és rendezte: Szoboszlay Péter. Vágó, rendezõasszisztens: Moldoványi Judit. Hang: Komonyi Dezsõ. Producer: Lakatos Iván, Mikulás Ferenc. Gyártó: Krónika Alkotóközösség és Filmalapítvány/Kecskemétfilm Kft. Forgalmazó: Krónika Alkotóközösség és Filmalapítvány, Duna TV, Kecskemétfilm Kft. Támogató: ORTT, MMKA, Duna TV. 13x5 perc. |
Kérjük küldje el véleményét címünkre: filmvilag@filmvilag.hu