A terepasztal már a múlté, a képzeletbeli hadvezérek joystickkel alakítják a történelmet.

A számítógépes hadijátékok között még mindig a második világégés nagy csatái a legnépszerûbbek. A rajongók számára nincs is nagyobb vonzerõ, mint pontosan rekonstruált helyszíneken, élethû harci jármûvekkel és katonai egységekkel összecsapni és esetleg a háború menetét is megfordítani.
Mint minden más játékkategóriának, a világháborús stratégiái játékoknak is megvannak a sztárcégei, amelyek sokkal jártasabbak a témákban és megbízható márkának számítanak. Az egyik legnevesebb cég a több mint húsz éves múlttal rendelkezõ SSI: már 1979-ben (!) készítettek grafika nélküli, pusztán karakteres stratégiai játékokat, amelyek spártai megjelenítésük ellenére hallatlan népszerûségre tettek szert. A másfél éve megjelent Panzer General 3D címû programjuk és féléves folytatása, a Scorched Earth már -- a mai igényeknek megfelelõen -- térhatású kivitelben pompázik. A látványos grafika azonban az eltelt évek alatt sem vált a világháborús stratégák elsõdleges kívánalmává – sokkal fontosabb az élethûség, és a szigorúbb felhasználók számára a játékmenet összetettsége.
A Panzer General 3D két részét éppen ezért elég sok kritika is érte: a stílus rajongóinak „kemény magja” túl könnyûnek találta a hadvezéri teendõket. A Panzer-rajongók legtöbbje viszont épp ezért kedveli a játékot: aránylag könnyen és gyorsan belemerülhetnek a nyugati vagy a keleti front hadviselésének rejtelmeibe, ugyanakkor látványos, izgalmas, vérre menõ csatákban ütközhetnek meg az ellenséggel. Bármelyik oldalról (németek, angolok, oroszok stb.) végigküzdhetjük a különféle hadjáratokat, és olyan kiélezett helyzetekben is harcolhatunk, mint a rettenetes sztálingrádi csata vagy Berlin védelme az oroszok ellen. Egyes hadjáratokat végigjátszva alternatív összecsapásokban is részt vehetünk: a németek utolsó küldetése az Egyesült Államok elfoglalása.
Furcsa módon sokan mégis jobban kedvelik a konzervatívabb, ál-3D-s, izometrikus megjelenítésû Talonsoft játékokat. Az East Front és a West Front többek között azért aratott akkora sikert, mert komplexitásában felülmúlja a Panzer sorozatot. A különféle harci egységek sokkal realisztikusabbak, a városok sem csak szimbolikus, elnagyolt házakból állnak, valósággal megelevenedik elõttünk a terepasztal. Egy hasonló Talonsoft program, a Rising Sun játékosa az amerikaiak és japánok háborús összecsapásaiban vehet részt, s ha kedve tartja, akár a felkelõ nap országának hadseregét is gyõzelemre vezetheti a jenkik ellen.
A harmadik jelentõsebb stratégiai sorozat a szintén SSI-féle Close Combat, amely már öt résszel és egyre bõvülõ rajongótáborral büszkélkedhet. Aki él-hal a Ryan közlegény megmentéséért, az talán a Close Combatba tudja leginkább beleélni magát, ugyanis csapatainkat itt testközelbõl láthatjuk, katonáink emberi tulajdonságokkal bírnak, aminek a játékmenet szempontjából is jelentõsége van. Ha tisztjeink, közlegényeink bátrak, akkor a nagyobb számú ellenség láttán is könnyebben gyõzelemre tudjuk vezetni õket, a különféle megpróbáltatások során viszont hajlamosak elveszíteni hidegvérüket, ilyenkor pedig elõfordul, hogy fejvesztve menekülnek a csatából.
A Pearl Harbor címû filmbõl három játékot is készítettek – sajnos ezek közül pont a stratégiai sikerült a legsilányabbra. Aki csak felhõtlen puffogtatásra vágyik, az inkább a Pearl Harbor: Zero Hour címû programmal tegyen próbát: amerikai anyahajókról kell vadászgépeinkkel felszállnunk és a japán Zérók vagy hadihajóik ellen a filméhez hasonlóan veszélyes küldetéseket végrehajtanunk.
A Pearl Harbor: Defend the Fleetben szintén bebizonyíthatjuk, hogy az öbölnél tulajdonképpen nem is veszítettek az amerikaiak: Cuba Gooding Jr filmbéli szerepébe beleélve magunkat pályáról-pályára verhetjük vissza a japán Zérók irreálisan nagyszámú repülõrajait.
Talán egyetlen játék sem tudja annyira visszaadni a film hollywoodi feeling-jét, mint a jó pár éve megjelent Pacific Strike. Az Origin játékának legelején Ben Affleck-stílusú fenegyerek amerikai pilótahõsökkel kell a Pearl Harbor film csúcsjelenetéhez hasonló drámai események során az öbölben épen maradt vadászgépekbe pattannunk, és azon nyomban hõsiesen szembeszállnunk a támadó Zérókkal. A mára kissé elavult grafikát leszámítva a beleélés itt a legtökéletesebb: a teljességhez már csak a divatos Aviator napszemüveg hiányzik…

Kérjük küldje el véleményét címünkre: filmvilag@filmvilag.hu