Erdélyi falu a rendszerváltást követõ zûrzavarban. Maár Gyula filmje Csiki László novellájából készült.

Lehet vitatkozni azon, hogy érdekes történeteket filmre vinni mennyire ósdi vagy éppen hipermodern dolog. A közelmúlt erõteljes, sokatmondó, árnyalt történeteit megtalálni viszont számomra kétségbevonhatatlan érdem, hiszen nehéz túllépni a közhelyeken, a múló pillanat hõseinek gyorsan fakuló csillogásán; ami ma fontosnak tûnik, holnap már szinte érthetetlenül semmitmondó, az “örök érvényû” viszont gyakran a kortárs szemnek megláthatatlan dolgokban rejtõzik. Némileg kivétel ez alól a szabály alól a rendszerváltásnak nevezett furcsa idõszak, amikor mindenki úgy érezte, “történelmi idõket élünk”, és a kor csak úgy ontja magából a felemelõ, drámai, aztán egyre inkább tragikomikus, s a végén már bohózatba hajló történeteket. Milyen különös, hogy ennek ellenére nem születtek emlékezetes könyvek, filmek ezekrõl az évekrõl – és milyen kár, hogy ezt a közhelyet az Ennyibõl ennyi sem cáfolja: ez a film ugyanis lehetett volna szikrázó kivétel; az alapanyag, a jó történet mindenesetre megvolt hozzá.
Erdély, 1990, ahogyan azt Maár Gyula filmjének alcíme is jelzi. Csinos, ifjú hölgy olvasgatja az Olcsó Könyvtár egyik Krúdy-kötetét omladozófélben lévõ házában, fel-felnevet a Szapolyairól szóló részeken. Õ maga is Szapolyai: bárónõ, aki a kárpótlás során kaphatta vissza családja hajdani birtokát. A faluban ellentmondásos érzelmekkel fogadják: van, aki fél tõle, van, aki vagyonára tör, van, aki egyszerûen csak gyûlöli. Sanyi, a falu erõs embere, amolyan igazi helyi bunkó (foglalkozását tekintve mérnök), nemes egyszerûséggel közli vele, miközben háza kulcsait szolgáltatja vissza neki: visszajön õ még, hiszen a dolgok rendje az, hogy a környék “legizgalmasabb nõje és legfontosabb férfija” együtt éljen; méghozzá, valami különösen torz logika szerint, nem is érdekbõl, hanem szerelembõl. A falu feletti anyagi uralom megszerzésére törekszik Kisnagy is (Kovács Lajos lendületes, kovácslajosos alakítása), akinek nagyapjáé volt itt minden, a mozitól a kocsmáig, ahogyan azt kamasz fia fejébe is próbálja (a szó szoros értelmében) beleverni. A fiú azonban éjjelente inkább a bárónõt lesi, akibe nem is titkoltan szerelmes, olyannyira, hogy még a falurádióban is közhírré teszi: aki otthonában a báróéktól annak idején eltulajdonított holmit õriz, az haladéktalanul szolgáltassa vissza. S a falusiak, akik pedig semmilyen rokonszenvet nem mutatnak a bárónõ családja iránt, szó nélkül viszik vissza a széthordott bútorokat, tárgyakat, könyveket. Hiszen ahogyan a tanító mondja a kocsmában: az itteni embereknek mindig szükségük volt arra, hogy megmondják nekik, mit tegyenek. Régen a báró parancsolt itt, aztán a téeszelnök, a párttitkár; mit számít, hogy kicsoda; még az sem fontos, ha igaz, amit beszélnek, hogy a bárónõ nem is Szapolyai, hiszen ez a család évszázadokkal ezelõtt kihalt, az öreg bárónak sem ez volt a családneve. Ráadásul egy titokzatos autós egy nap egy román kislányt tesz ki a bárónõ házának udvarán; kiderül, a lánya jött meg Dobrudzsából, és egy szót sem beszél magyarul. Hogyan lehetne egy ilyen nõ igazi Szapolyai?! Úgy, hogy mi annak mondjuk, adja meg a választ a falu fontosabbik, kocsmába járó fele, Sanyi hathatós közbenjárására, mely némi üvöltözésbõl és ingyenpiából áll. S miután az intrikus Kisnagyot szerencsésen megüti a guta, valamint Sanyi rituális medveöléssel bizonyítja hatalmát és mellékesen érzelmei hevét, be is következik az általa megjósolt vég, a bárónõ és az erõs ember gyertyafényes násza. A kamasz pedig, “én leszek a legnagyobb csaló”-felkiáltással, világgá rohan.
Talán ebbõl a vázlatos tartalmi kivonatból is kiderül, Maár Gyula kiváló nyersanyagból dolgozhatott: Csiki László története tökéletes helyzet- és emberismeretrõl tanúskodik, és minden keserûsége ellenére a tipikusan kelet-európai groteszk elemeket sem nélkülözi. Remek például, amikor két csaló érkezik a bárónõhöz, mondván, õk is Szapolyaiak, a ceglédi ágból. A kisasszonynak a szeme sem rebben a nyilvánvaló hazugságra: nemes egyszerûséggel közli velük, ez lehetetlen, hiszen a Szapolyaiaknak már akkor sem volt ceglédi ága, amikor még létezett a család, így meg pláne nem, hogy réges-rég kihaltak… S mikor legfõbb rosszakarója, a házában lakó, s éppen ezért általa létében fenyegetett öregasszony megkérdezi, hát az meg hogyan lehet, hogy a lánya egy szót sem hajlandó mondani magyarul, nevetve feleli: úgy, hogy az apja egy dobrudzsai villanyszerelõ, mert miért ne lehetne manapság egy Szapolyai éppen dobrudzsai villanyszerelõ... A lehetõség tehát megvolt arra, hogy végre a közelmúltról is egy érdekes, értékes film szülessék; ami létrejött, abból viszont hiányzik a filmteremtõ képzelet, az alkotó lendület, fantázia, látásmód – fáradt egyhangúsággal peregnek az érdektelen beállítások, az üresen kongó mondatok, a semmibe szálló monológok. Van azért egy nyúlfarknyi jelenet, mely hirtelen élettel telik meg: Sanyi, amolyan falusi bika módjára, egy éppen csak nõvé serdült kamaszlányt egy Edda-lemez (meg egy pesti út) ígéretével gyûr maga alá, jóformán az árokparton, hogy aztán csalódottan állapítsa meg, a friss hús bizony már ugyancsak másodlagos frissességû. A lány, miután kinevette naiv feltételezéséért, hogy még szûz volna, közli vele, gondolta, hogy nem kapja meg az Edda-lemezt, és Budapestre sem mennek el. A kérdésre pedig, hogy akkor miért is hagyta magát az erdõbe csalni, azt válaszolja, ki tudja, mennyire õszintén: hiszen itt úgyis az történik, amit maga akar. Sajnos, ez a ravaszul ellentmondásos, pimaszul hiteles jelenet eléggé társtalan a filmben. A nézõ végül csak úgy jár, ahogy a lány is: film helyett csak annak ígéretét kapja, és még csak nem is élvezi.
 

Ennyibõl ennyi (Erdély, 1990) – magyar, 2000. Rendezte: Maár Gyula. Írta: Csiki László Mámá Klárá címû mûvébõl Csiki László és Maár Gyula. Kép: B. Marton Frigyes. Zene: Aldobói Nagy György és Szenes Iván. Díszlet: Mátyási péter Félix. Vágó: P. Kovács Gyula. Hang: Blaskó György. Producer: Berta László. Szereplõk: Varga Zoltán (Sanyi), Fazakas Júlia (Klára). Kovács Lajos (Kisnagy), Lázár Kati, Gyõry Emil, Laczkó Vass Róbert, Martin Márta. Gyártó: Panoráma Film/Duna TV. Támogató: NKÖM, ORTT, MMKA, MTFA. Forgalmazó: Mokép. 86 perc.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: filmvilag@filmvilag.hu