Ha egy yakuza külhonba látogat, megszûnik kitaszított gengszter lenni – egész Japán jelképévé válik. Akárcsak Kitano.

Kitano Takeshi kilencedik rendezése elsõ a pályáján, amelyet nemzetközi piacra szánt: amerikai helyszíneken és angol nyelven forgatta, nyugati filmcégekkel összefogva. Míg ez az egyszerû tény frissen emigrált kínai kollégáinál elsõ pillanattól messzirõl árulkodó stigma, amely a piaci akklimatizáció szomorú szükségszerûségét bizonyítja (Tökéletes célpont, Értelem és érzelem), a Fivér szinkronizált kópiáját nézve kifejezett hírértékkel bír. Kitano régóta várt vendégjátéka az angolszász mezõnyben ugyanis rezzenéstelen következetességgel õrzi nemzeti jellegét, sõt, a távoli egzotikum kínálta ziccer-lehetõségeket sem próbálja kihasználni. A látványos Kelet-Nyugat rangadó – bár valamennyi kellék kéznél van, etnikai konfliktusoktól a multikulturális helyzetkomikumig – ez alkalommal elmarad.
A Los Angelesbe számûzött tokiói gengszter-alvezér kérészéltû alvilági pályafutását megörökítõ történet a szenvtelen japán felszín alatt ugyanúgy a távol-keleti sikerfilmesek hollywoodi integrációját szemlélteti, mint Woo vadászmeséje kiszolgáltatott (ám kemény) célpontjáról, aki primér adottságaival kerekedik felül a technikai fölényben lévõ nyugati ellenfeleken – csupán másfajta hozzáállást tükröz. Törvényen kívülre szorult fõhõse, mint már annyiszor, ezúttal is rendezõ-alteregó, sõt a Tûzvirágokban alkalmazott kétarcúság is tetten érhetõ. Yamamoto egyfelõl hatalmi érdekeknek kiszolgáltatott katona, aki jobb híján nekilát, hogy meghódítsa Amerikát, bár elõre érzi az elkerülhetetlen végzetet (nevét a Császári Hadsereg legendás tábornokáról kapta, aki több mint egy évvel Pearl Harbour orvtámadása elõtt tisztában volt az Egyesült Államok verhetetlenségével). Mégis folytatja a lehetetlen küldetést, szamurájhoz illõen: érdekszövetséget köt néhány kishallal, szûk körben eredményesnek bizonyul, majd hõsi halált hal az igazi nagypályán. Kitano fesztiváldíjai, nemzetközi kultusza ellenére aligha lesz álomgyáros Hollywoodban: a giri, a becsület és kötelességtudat keveréke mégsem engedi, hogy meghátráljon.
Yamamoto azonban nem magányos ronin: hû emberei Anikinek (bátynak) szólítják, családfõi szerepének megfelelõen – a rendezõ-fenegyerek hasonló funkciót tölt be Kitano-gumi (-klán) gúnynéven ismert filmcégében, amelynek tagjai fanatikus lojalitással követik. Ez a Nagy Testvér nem háttérbõl irányít: a yakuza-kódexhez híven tevékeny felelõsséget vállal katonáiért, akkor is, ha ideiglenes tagok, kyakubunok, mint a színesbõrû Denny. Amikor elsõ találkozásuk során egy üvegcsonkkal megsebzi késõbbi katonája jobb szemét, Kitano-aniki – egyfajta beavatási gesztusként – önmagához teszi hasonlóvá. A klánjel azonban nem bõrbe égetett tetoválás, csupán alkalmi seb, amely a történet végére nyomtalanul begyógyul: a fináléban a gumi fekete báránya egyetlen túlélõként távozik a profittal, ironikus utalásként a produkció nyugati csendestársaira.
A Fivér cselekményét, felépítését tekintve klasszikus japán gengszterdráma, elsõként az életmûben: míg a Sonatine, Kitano egyetlen korábbi yakuza-filmje játékos szonáta-szerkezetével, (ön)ironikus szemléletmódjával a kordivatnak megfelelõen inkább felülírta, átértelmezte a fél évszázad alatt tövig koptatott kliséket, az új opusz merészen visszatér az 50-es évek ninkyo-eiga normáihoz. A rituálékból felépülõ, szigorúan zárt mûfaji textus kevés variánsra nyújt lehetõséget: a korai darabok szinte kötelezõen az öreg oyabun temetésével kezdõdnek és a fõszereplõ hõsi halálával érnek véget. Kitano nemcsak a keretet tartja meg, de a legalapvetõbb szertartásokat is: a befogadási ceremónia, a hûség-szeppuku, a tetoválás felfedése, valamint a hírhedt yubitsume (ujjlevágás) mind méltó helyet kap a sztoriban. A Fivér nem igazítja keleti hõsét a nyugati díszletekhez (lásd Új csapás), épp ellenkezõleg: hagyományos rítusai az amerikai kontextusban is érvényesek maradnak – Los Angeles Tokió külvárosává alakul, a megszokott világ mágikus kiterjesztésévé. Kitano gengszter-Disneylandje sematikus külsõ felvételeivel, karikatúra-jellegû etnikai bandáival egyfajta álomvilág, akárcsak a Forráspont Okinawája, ahol megvalósulnak a yakuza-ábrándok: fényes karrier, bátor csaták és dicsõ halál. Yamamoto pályafutása táguló spirálszerkezetet követ: a fúzió-likvidáció szekvencia ismétlõdõ elemei egyre nagyobb rivális körhöz kapcsolódnak (chicanók, amerikás japánok, olasz maffiózók), mígnem az elszabadult tornádó elpusztítja kamikaze-hõsét. Kitano-san és a Smaragdváros végeztek egymással -- a szivárványon túl megfilmesítésre vár Chikamatsu, a japán Shakespeare egyik kabuki-darabja.

Fivér (Brother) - japán, 2000. Írta és rendezte: Kitano Takeshi. Kép: Yanagijima Katsumi. Zene: Hisaishi Jo. Szereplõk: Beat Takeshi (Yamamoto), Omar Epps (Denny), Claude Maki (Ken). Gyártó: Office Kitano/BAC/Film4. Forgalmazó: InterCom Video. Szinkronizált. 113 perc.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: filmvilag@filmvilag.hu