Egyszer a legmerészebb álmok is valóra válhatnak - vesztünkre. KVB-mese a szerencsérõl.

Ki nem álmodozik közülünk arról, hogy megüti a fõnyereményt, az igazit? Ki nem képzelgett a helyes szelvény kitöltésérõl, a sok-sok pénzrõl, mely elérhetõvé teszi mindazt, ami eddig megközelíthetetlen volt? Ferinek, az egykori esztergályosnak, a gyárban már csak õrzõ és védõ szakinak és családjának beüt a tuti: hogyan tud élni vele? A Feri és az édes élet a beteljesült vágy megélésének bemutatását tûzi ki céljául: nem egy pillanat felvillantása, hanem egy folyamat ábrázolása áll a középpontban. A lottómilliók elnyerésének kézenfekvõ állomása, a nyeremény átvétele hiányzik a filmbõl, vagyis dehogy hiányzik: a hétköznapok számítanak. Akár szegényen, akár már a teljes materiális biztonság tudatában. A mindennapok hiteles megjelenítéséhez aprólékos munka, jól megírt dialógusok, ismerõs, mégis egyéníthetõ helyzetek, rettentõ alázat és megannyi élettapasztalat szükséges.
A Közgáz Vizuális Brigád korábbi alkotásai a kezdettõl ilyesfélére törekednek: a KVBTV rövid helyzetképei és az Országalma groteszk, csenyétei legendáriuma a biztos helyzetismeret miatt mûködõképesek és élõek. A Feri... elsõ része, a nyeremény átvétele elõtti szakasz néhány precíz és alapos képsorában tetten érhetõ a bemutatott világ, a hetvenes években felnõtté váló, lakótelepi házban élõ és gyakorlatilag húsz éve vegetáló generáció iránti szeretet. Feri mintha Almási Tamás valamelyik Ózd-filmjébõl lépne elénk, természetesen és szerencsére nem kevés iróniával megidézve. Megannyi apróság: tárgyak, gesztusok, szóhasználat és a szokások pontos megjelenítése melengeti a szívet, miközben rezegteti a rekeszizmokat. Az eltûnõben lévõ, a felszíni tömegmédiákból kikopó kispolgári és/vagy munkásvilág, a bõ tíz éve talaját vesztettek élete: házi disznótoros, lerobbant keleti autó, kopott alsóing, olcsó likõrök, ízléstelen mütyürök és szobrocskák, agyoncukrozott kávé, pecázás. Meg az öthetes lottó. Mindehhez fáradt tekintetek, fásultság, reménytelenség. Ez nem csupán kesernyés nosztalgiázásra ad alkalmat, de együttérzõ, elnézõ humorral párosul.
Czabán György filmje visszafogottan, nyugodt tempóban épül: a történet hátterének, a miliõnek felvázolása precíz és ígéretes. Otthon vagyunk. Komfortosan szemlélõdhetünk a Feri... kevéssé kényelmes kisvilágában, ahol az elnyert, mesebeli összeg elképzelt felhasználása is komikusan földhözragadt.
A Feri és az édes élet azonban nem csak aprólékosságban, hiteles ábrázolásban akar túllépni a „szegény ember gazdaggá lett” lerágott bulvártémáján. A lottógyõzelem némileg ürügy: általában rögzíti a Kádár-korban szocializálódott kisember elmúlt évtizedbeli helyzetét, esetünkben torzítóan extrém kiindulóponttal. Az általánosítás mellett az alkotók megpróbálnak egyéni arcokat, egyedített sorsokat állítani a sztereotip viselkedésminták mögé. Elfojtott családi gondok, évtizedes migrén. Az élet lehetõségével birkózó fõhõs nyomon követése, vagy egy, a szerencse által kiválasztott család bemutatása: a Feri legnehezebben megválaszolható, nem csak befogadói szinten eldöntetlen kérdése.
Az alkotók által egyértelmûen jelzett második rész, a gazdagság idõszaka egyszerre tanmese arról, amit röviden „a pénz nem boldogít” közhelyével szokás kifejezni, miközben fejlõdéstörténet is egyben: a közhely igazságának megélése a fõhõs szemszögébõl. A tanmese látszólag könnyedén megjeleníthetõ: csupán be kell mutatni mindazon attribútumokat, azokat az élethelyzeteket, viselkedésmintákat, melyek az anyagi javakkal járnak, finoman érzékeltetve milyen szánalmas, groteszk és hiábavaló mindez. Nagy ház, csinos bejárónõ, mobiltelefon és természetgyógyászat: erre korlátozódik hõseink gazdagsága. Csupa sztereotípia. Az elsõ rész színes kavalkádja a múlté, a részletgazdagság vész el: nem áll rendelkezésre elegendõ tapasztalat a „másik” világ megjelenítésére. Maradnak az ismerõs gegek -- a bejárónõ elcsábítása, a rendõr lefizetése --, ami önmagában még úgy is kevés, ha a múltbeli reflexekre, gondolkodásmódra való tudatos vagy öntudatlan visszautalás furcsán és egyértelmûen torzítja, árnyalja az egydimenziós helyzeteket. Czabán György és alkotótársai tudatában vannak, hogy a nyelvi frissesség, a jól megválasztott pillanatok száma csökken. A helyzet bája, az ábrázolt világ szeretete tûnõben, mindinkább elõtérbe kerül az önmagával lassan meghasonló fõhõs, míg felesége kezdeti színeit vesztve válik a természetgyógyászatba menekülõk prototípusává, peremhelyzetbe szorult lányukról, Ágikáról szót sem említve: õ mintha teljesen kimaradna a családot ért változásból. Feri meghasonlásának stációi viszont nem elég erõsek ahhoz, hogy elhitesse velünk: egyéni döntéseken alapuló egyéni történetet látunk, nem pedig egy társadalmi szatíra tipizált jeleneteit. A Feri... vonalvezetése megtörik: vagy társadalmi helyzetkép, vagy a múlt elhallgatott, frusztrációt okozó drámája áll az elõtérben. Nem hangsúlyos, melyik a fontosabb. Elõbbit szolgálnák az „életbõl” kiragadott, tipizálható, általánosítható jelenetek, melyek egymás mellé helyezve teljesen függetlenek a történet drámájától: sem a motiváltságot, sem a cselekmény elõrehaladását nem szolgálják. Mozaikként válik el egymástól például a természetgyógyász gyakori megjelenése, vagy a régi munkatársak felkarolása. A rengeteg szempont, a sokféle helyzet a felszínen ragad. Jelzéseket kapunk csupán arról, hogy milyen égetõ témák is állhatnának a történet középpontjában. Mindez persze megfogalmazható emígy is: legalább jelzéseket kapunk. Ha csak érintve is, a film fontos kérdései között szerepel az idõ, mely az egyetlen valóban megvásárolható tényezõnek tûnik, értelmes felhasználásának minden kínjával. Nagyszerû az elhatalmasodó magány ábrázolása is: a saját addigi életébõl kilépõ fõhõs már nem tartozik oda, ahova eddig és már sosem fogja azok közt feltalálni magát, ahova vágyott.
A Feri... utolsó negyedórájában már egyértelmûen az egykori vétek, a fiúgyermek távozásának okai kerülnek elõtérbe, ám semmilyen választ sem kapunk arra, hogy valóban a szülõk konkrét tettei elõl menekült-e el Gézuka, akinek a felkutatásáért kezdett nyomozás nem jár egyéb eredménnyel, mint a film dramaturgiájának csõdjével. A megírt, elküldött, megérkezett levelek, fényképek kavalkádjában erõsen elhalványodik Feri elhatározásának és útjának valódi oka, a széthulló család összetartásának utolsó esélye. A nagy kanadai bolyongás lezáratlansága pedig leginkább azt segíti, hogy az alkotók feladták  a harcot az egyre inkább szétterülõ történettel.
Nem a mûfajok filmen belüli keverésével van gond; mûködik az ilyen sok helyen. A váltások következetlensége töri meg a figyelmet egyfelõl, másfelõl furcsa módon éppen a Feri... legnagyobb erénye: az aprólékosan felépített, néhány szóval, néhány gesztussal hitelesített, ironikus, finoman távolságtartó jelenetek. Ezek a szekvenciák, melyek pozitívuma még a fentiek mellett a puritánság és az egyszerûség, képtelenek élettel megtelni a drámai helyzetekben. Amennyire a helyén van Feri és barátainak céllövöldei jelenete, ahol minden kimondott mondat mögött hosszú évek munkásbölcsessége húzódik, annyira kimódolt az öregedõ táncdalénekes lábainak árnyjátéka. A Közgáz Vizuális Brigád korábbi alkotásainak happening-jellege is csak néhol, rövid jelenetek erejéig érezteti hatását – ennek legkézenfekvõbb nyoma a barátok és alkotótársak rövid filmbéli szerepeltetése, a bennfentesek örömére és néhol a történetet követni kívánók bosszúságára.
A Feri és az édes élet lehetett volna harsányabb szatíra: szerencsére nem lett; ám lehetett volna egy generáció elmúlt tíz évének hiteles tolmácsolója: ez sajnos nem jött össze.

Feri és az édes élet – magyar, 2000. Rendezte: Czabán György: Írta: Czabán György, Para-Kovács Imre, Buglya Sándor, Gyõri Csilla, Pálos György. Kép: Pálos György. Zene: Végsõ Zoltán. Vágó: Czabán György, Juhász Kati, Pálos György. Díszlet: Kozári Zita. Jelmez: Kozári Rita és Bayer Fruzsina. Hang: Kõporosy János. Producer: Gyõri Csilla, Pálos György. Szereplõk: Hollósi Frigyes (Feri), Dózsa Erzsébet (Juli), Csákányi Eszter (Icu), Éles Eszter (Ági), Vizy György (Béla), Varga Tamás (Lajos), Ficzere Béla (Misi), Pálfai Péter (Ede), Bojtár B. Endre (Alex). Gyártó: KVB. Támogató: MMKA, ORTT, MTV, MAFSZ, Peugeot Gablini. Forgalmazó: Budapest Film. 90 perc.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: filmvilag@filmvilag.hu