Milyen is az orosz bosszúvágy-film? – Szovjet.

A Nagy Kriminális Forradalom – így nevezi hideglelõs iróniával a szülõhazájában végbement változásokat jeles orosz kollégánk, Alekszandr Trosin. A Filmvilágban megjelent beszámolójában arról ír, hogy az orosz film elsõ számú mûfajává a maffia- és gengszterfilm lett, talán azért – s ezt már mi tesszük hozzá –, mert ez a mai orosz élet vezetõ mûfaja is. Azzal a nem jelentéktelen különbséggel, hogy a filmvászonra besétál a magányos hõs, és rendet teremt. Ebbe a sorozatba illeszkedik a Vorosilov mesterlövésze, mely a mûfaj egyik népszerû alfajához sorolható: bosszúfilm, pontosabban a mûnem talán legnépszerûbb darabjainak, Charles Bronson rendcsináló opusainak címét idézve: bosszúvágy-film. E szimpla történetek lényege, hogy a hõs valamelyik családtagja bûncselekmény áldozata lesz, a hatóság töketlenkedik, a paragrafusok mögé bújik, mígnem hõsünk maga veszi kezébe az igazságszolgáltatást: lassú, aprólékos nyomozással fölkutatja, majd ugyanilyen kíméletlen, célratörõ precizitással lemészárolja – „megbünteti” – az elkövetõket. Mindegyik bosszúvágy-film ugyanerre a rugóra jár, apró, lényegtelen eltérésekkel.
A törvénytelenségekbe, maffiauralomba belefáradt orosz polgár másra sem vágyik, mint rendre. Sokkal inkább, mint az amerikai, akinek hazájában egyrészt mégiscsak nagyobb a rend, másrészt van némi elképzelése a rend áráról, amit a szabadság korlátozásával szoktak megfizetni. Az orosz polgárt más történelem nevelte: még emlékszik rá, hogy hajdan, amikor – mint minden – a bûn is állami monopólium volt, nem létezett maffia, bûnözés. Mit ér a szabadság, ha a városban szabadcsapatok dúlnak, övék a pénz és a hatalom? (Válasz: sokat, de errõl nehéz a veszteseket meggyõzni.)
Milyen hát egy orosz bosszúvágy-film? Röviden: szovjet; a dolgok logikájából következõen nem lehet más. Aki arrafelé rendrõl álmodik, az a Szovjetunióról álmodik. Feltûnnek a vásznon a bûnözõk, rockzenét hallgató, napot lopó papa gyermekei, éppen olyanok, amilyeneknek az ifjúkorunknak oly kedves szovjet filmekben a guligánokat ábrázolták. Pezsgõznek és túráztatják a turbóbéemvéjük motorját. Csapdájukba besétál az áldozat, ártatlan szemû tizenéves nagylány, aki az elsõ hívásra naivul fölmegy a rosszéletûek lakására, aztán megjárja, mindhárommal, egymás után. Hõseinket felmentik, elvégre az ilyesfajta tett teljes bizonyossággal nemigen bizonyítható, meg nem is nagyon akarják a szervek, lévén az egyik ifjú erõszaktévõ apja nagyhatalmú rendõrezredes.
Már csak a magányos hõs hiányzik, aki kezébe veszi az igazságszolgáltatás lángpallosát és lesújt vele. Charles Bronsonhoz képest kicsit idõsecske, de ennek így kell lennie, elvégre ez egy ízig-vérig szovjet bosszúvágy-történet. Hõsünk a megejtett lány nagyapja, háborús veterán, valahai mesterlövész, aki még ma is úgy kezeli a messzehordó távcsöves puskát, akár a barázdált arcú Bronson. Az egyik fiút pontos célzással tökön lövi, a másikat az autójával együtt robbantja fel, a harmadikkal lelöveti az apját, õt pedig tébolydába küldi. Aztán hazamegy, s hallgatja tovább megesett unokája éteri énekét.
A bácsi, mielõtt megkezdené igazságtevõ ámokfutását, magára ölti az összes háborús kitüntetését. Vietnami háborús veterán volt Rambo és a rosszemlékû Halálfejesek hõse is. Ugyanazt szajkózta mindegyik: jó iskola a hadsereg, a harctér, ott rend van, aki onnan kikerül, abban lehet bízni, az majd leszámol a huligánokkal. Ám a Vorosilov mesterlövésze nem csak ezt sugallja. Kitüntetésekkel teleaggatott rendteremtõ hõse – Jurij Uljanov erõteljes alakításában – nem egyszerûen a háborúból érkezett, hanem az antivilágból: szovjet veterán (mi más is lehetne?). Olyan idõszak hérosza, amelyben még rend volt. Most fejébe csapja az örök micisapkát, visszatér, reaktiválja magát, s visszaforgatja a történelem kerekét: helyreállítja a törvényt és a rendet.
Ha visszaemlékszünk az orosz tévé utóbbi tíz évben közvetített november hetediki tudósításaira, azokban ugyanilyen micisapkás öregurak tízezreit láthattuk a Vörös téren, büszkén vonulva kitüntetéseikkel a sarló-kalapácsos zászlók alatt. Mellettük az életbe belefáradt fejkendõs nénikék népes csapata tüntetett. A Nagy Kriminális Forradalom vesztesei õk, akik a szabadság tíz éve után a mauzóleum elõtt toporogva perlik vissza a gyõztes csaták veterán-hõseit, s velük az eltûnt idõt.
A Vorosilov mesterlövésze az õ filmjük.

Vorosilov mesterlövésze (Vorosilovszkij sztrelok) – orosz, 1999. Rendezte: Sztanyiszlav Govorucsin. Írta: Alekszandr Borogyanszkij, Sztanyiszlav Govorucsin, Jurij Poljakov. Kép: Gennagyij Engsztrem. Zene: Vlagyimir Daskevics. Szereplõk: Jurij Uljanov, Anna Sinjakina, Ilja Drevnov, Alekszej Makarov. Gyártó: NTV-Profit. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 100 perc.