Meseautó
Arany országút csillogó gyémántporán
Békés Pál
Az idei remake-nek nem kellett olyan múltbéli
árnnyal megküzdenie, mint tavaly a Hyppolitnak, és ez
elônyére szolgált.
Minél nyilvánvalóbb, hogy a harmincas
évek és jelenünk szembeszökôen hasonlítanak
egymásra, annál természetesebb, hogy a ma filmipara
a háború elôtti évtized emlékezetes sikereire
épít. Tavaly ilyenkor még meghökkentônek
tûnhetett, hogy elkészült a Hyppolit újraírt,
újraforgatott változata, remake-je, és a vállalkozást
kandi kíváncsiság kísérte. Idén
a Meseautó már kitaposott úton gördül.
Az új Meseautó – és e külsôdleges
szempontok egy remake esetében többet nyomnak a latba, mintha
minden ízében új filmrôl volna szó –
sokkal könnyebb helyzetben van, mint tavaly vetített “elôdje”,
az új Hippolyt. A régi Hyppolit, a magyar filmtörténet
talán legismertebb, klasszikusszámba menô vígjátéka
nagyszerû film, a korszak legemlékezetesebb mozija, mely a
feledhetetlen színészi játék emlékén
kívül szállóigékkel is megajándékozott
bennünket. Így hát az új változatnak ma
is eleven élménnyel kellett megbirkóznia. A régi
Meseautó sokkal gyengébb, a szakállas operettsémát
(herceg, fehér paripa, polgárleány) könnyû
kézzel modernizáló szüzsét (vezérigazgató,
luxusautó, eladólány) még olyan legendás
színészek, mint Törzs Jenô, Perczel Zita, Kabos
Gyula sem tették feledhetetlenné. Márkus Alfréd–Harmath
Imre címadó slágere elevenebb, mint a film, mellyel
a 66 évvel ezelôtti karácsonyon lepték meg a
mozirajongókat.
Az idei remake-nek tehát nem kellett olyan múltbéli
árnnyal megküzdenie, mint a tavalyinak, és ez elônyére
szolgált. Úgy tûnik, az alkotók levonták
a következtetéseket a Hyppolit-kísérletbôl
(a csapat részben azonos), és ezúttal jó arányérzékkel
követték a mintát, illetve szakadtak el tôle.
A Meseautó kikerülte a korábbi buktatók nagy
részét, a szakszerûen elkészített, pergô
film legjobb pillanataiban igazán
derûs.
Az operettsémán persze nem változtattak
a forgatókönyvírók, ám továbbkorszerûsítették.
Szûcs János, “a vezér” most egy bevásárlóközpontot
vezérel, valamint befektet, fejleszt, munkahelyet teremt, és
a tisztaszívû leány, akiért már-már
kiégett szíve ismét lángra lobban, a korszerû
topszupermultihipermarketplazacenter görkorcsolyás futárszolgálatánál
futárszolgál. A dúsgazdag szívtipró
és a féllumpen szüleivel ledurrant bérházban
lakó erényes Kovács Vera közötti szakadék
semmivel sem kisebb, mint 66 évvel ezelôtt.
Az eredeti történethez leginkább tapadó
elem a munkahelyi és szerelmi intrikák hálójában
botladozó kétbalkezes Halmos Aladár figurája
– pontosabban a valaha Halmost alakító Kabos Gyulát
megidézô Bajor Imre. Bajor már régóta
idézgeti a háború elôtti filmek nagy komikusát,
itt azonban szinte eggyé válik vele. Ez nem imitáció
és nem paródia, hanem már-már átlényegülés
a gesztusok és a hanghordozás szintjén is. Ez az alakítás
a legelevenebb kapocs az akkor és a most közt.
A Meseautó egyébként valóságos
sztárparádé – a nézôcsalogató
szereposztás tutira megy, amikor a legismertebb komikusokra épít,
de azért örömteli meglepetéssel is szolgál:
Ónódi Eszter játékával.
Már csak az a kérdés – ha ugyan
van még értelme ilyen ómódi problémákat
akár csak pedzeni is –, hogy mirôl szól ma a Meseautó?
És máris belátom: nincs értelme. Hiszen egyszerûen
csak ugyanarról szól, mint annak idején. A lakkozott
mesevilág diadalmáról, az operettuniverzum legyôzhetetlenségérôl.
Nincs ebben semmi különös. Hacsak éppen az nem, hogy
nem változott semmi. Mivel egyre többen egyre áthághatatlanabbnak
látják a “föntiek” és a “lentiek” közt tátongó
szakadékot, egyre hevesebben kívánnak elandalodni.
A mozicsinálók pedig ráéreznek az erôsödô
vágyra, és teszik a dolgukat: andalítanak. Nagyjából
ennyi. (És még egy korszerû adalékanyag: a film
legfontosabb küldetése, igazi, nagy szent feladata talán
mégiscsak az, hogy a produkciót támogató televíziós
társaság plakátjai minél hosszabb ideig, minél
harsányabban és gátlástalanabbul viríthassanak
a vásznon.)
Amikor a film végén felhangzik a Meseautó
címadó slágere (eredeti felvétel), a bensôségesen
búgó hang hallatán úgy érezhetjük:
íme, itt, a fülünk hallatára, a szemünk láttára
kacsint össze az ezredvég a harmincas évekkel, és
ami a kettô közt történt, szinte automatikusan zárójelbe
kerül. Nincs az a mozikép, mely oly érzékletes
volna, mint a dalba foglalt szókép, a Meseautó-esszenciát
világképpé tupírozó, talán ironikusan
túlcukrozott, édes-habos-mézes slágersor:
“Arany országút csillogó gyémántporán
repülünk a mesék kocsiján.”
Meseautó – magyar, 2000. Rendezte: Kabay Barna.
Társrendezô: Petényi Katalin. Írta: Vadnai László
eredeti forgatókönyve alapján Nógrádi
Gábor. Kép: Máthé Tibor. Zene: Gôz László.
Szereplôk: Stohl András(Szûcs János), Bajor Imre
(Halmos Aladár), Ónódi Eszter (Kovács Vera),
Kern András (Péterffy), Pogány Judit (Kovács
mama), Bezerédi Zoltán (Kovács papa), Molnár
Piroska (Kerekes Anna). Gyártó: Meseart/CinemaStar. Támogató:
RTL Klub. Forgalmazó: Budapest Film. 97 perc.
|