A cseh, lengyel és szlovák filmgyártás hasonló problémákkal küszködik, mint a miénk. Összehasonlító filmtörvény-elemzés.

Év végéig talán megszületik az oly hosszú ideje várt filmtörvény. A '98-as tervezethez képest most új pénzügyi konstrukció valósul meg, amelynek legfõbb elõnye a forrásbõvítés, a filmszakmai intézményrendszer és az elosztási rendszer EU-konform korszerûsítése, valamint a szabályrendszer bevezetése. Itt volna az ideje már egy központi filmgyártó bázis létrehozásának is, hiszen mostanáig (csak 2000-ben!) mintegy 30 millió dolláros külföldi megrendelés érkezett a Mafilm felé, a munkák nagyobbik hányadát azonban a megfelelõ infrastruktúra és a szakembergárda hiánya miatt nem tudták elvállalni.

A magyar mozgóképipar támogatásáról, a filmkultúra értékeinek és a nemzeti filmvagyon védelmérõl, gyarapításáról és terjesztésérõl szóló törvénytervezet elõterjesztése fõként a Magyar Mozgókép Közalapítvány érdeme. (A magyar filmszakma legjelentõsebb állami finanszírozási szervezete, amelyet a kormány valamint a filmszakma 27 érdekképviseleti és gyártási-terjesztési szervezete az 1991 óta mûködõ Magyar Mozgókép Alapítvány jogutódjaként hozott létre, kezdettõl fogva nemcsak a pénzeket osztja el, hanem tevékenységével szakmai koordinációs és érdekképviseleti funkciót is betölt.) A törvény a nemzeti értékek védelmének figyelembe vételével kívánja meghatározni, hogy mikor magyar egy magyar film (legalább négy követelménynek kell megfelelnie). Egyik fõ célja a Nemzeti Filmalap létrehozása, amely valamennyi filmszakmába irányuló forrás gyûjtõhelye volna. Ennek igazgatóját 4 évre nevezi ki a Nemzeti Kulturális Örökség minisztere. Sõt, az elképzelés szerint mûködne egy héttagú Tanácsadó Testület is, amelynek három tagja a filmgyártást, három tagja pedig a filmterjesztést képviseli. A Testület elnökének megbízása 3 évre szólna.

A készülõ törvény erénye egyrészt a közvetlen költségvetési támogatás emelkedése. Az MMK és jogelõdje, az MMA évente 700-900 millió Ft-ot kapott az állami költségvetésbõl. Ez az összeg 1999-ben és 2000-ben 1.1 milliárd Ft-ra emelkedett (tavaly huszonöt egészestés játékfilm készült, ebbõl tizenkilenc 35 mm-es technikával), 2001-ben pedig 2 milliárd forint lesz, s ez évi tizenöt játékfilm költségvetését teszi ki. A közvetlen költségvetési támogatás inflációkövetõ. További biztató kezdeményezések a mozgóképipari hozzájárulás tényleges visszaforgatása, a televíziók reklámbevételeinek 6 %-os befizetése a Nemzeti Filmalapba (természetesen a médiatörvény elõírása szerint), s végül olyan gazdasági társaságok és magánszemélyek adó- és befektetési kedvezménye, amelyek (akik) mozgóképipari támogatóként hozzájárulnak a nemzeti filmkultúra gyarapításához.

*

A visegrádi országok között filmtörvény terén a listavezetõ minden tekintetben Lengyelország. Az 1987 július 16-án életbe lépett filmtörvény a '90-es évekre idejét múlttá vált. 1997-ben parlamenti képviselõk egy csoportja javasolta a filmpiac felszabadítását, párhuzamosan a lengyel kultúra védelmével és támogatásával. 1998 júliusában megalkották azt a filmrõl szóló tervezetet, amely törvényként 1999. január 1-jén lépett hatályba.

A törvény mindenekelõtt azzal védi a hazai filmet, hogy a nemzetközi szabályok értelmében definiálja a lengyel film fogalmát. A filmipar így a nemzetközi filmszakma partnere lehet anélkül, hogy elveszítené kulturális identitását. Egy film lengyelnek tekinthetõ, ha legalább a producerek egyike lengyel, valamint megfelel még egy, a törvény által elõírt feltételnek. (Mint említettük, a magyar szabályok alapján négy ilyen feltételnek kell megfelelnie!)

Az intézményi rendszerben nincs sok különbség a lengyel törvény által létrehozott és a magyar törvénytervezetben javasoltak között. A lengyeleknél a Filmhivatal a kulturális miniszter hatáskörébe tartozó kormányzati adminisztráció. Javaslat tétellel és felügyeleti jogkörrel a Tanácsadó Testület rendelkezik. A testületnek az elnökkel együtt 7 tagja van és három évre választják õket. Legkevesebb két-két embernek kell képviselnie a filmgyártókat és a filmterjesztõket. A pénzalap, ugyanúgy mint Magyarországon, fõként az állami költségvetésre számít, de bevételhez jut a mozijegyek eladásából származó fix 5%-os elvonásból (nálunk ez 15% lesz), a nyilvános filmterjesztéssel foglalkozó filmterjesztõ szervezetek tevékenységének bevételébõl származó fix 1%-os elvonásból, a filmek bármilyen hordozón (videoszalag, CD ROM, DVD) történõ eladásából befolyó összeg 3%-ának elvonásából, a kizárólag állami alapokból gyártott filmek eladásának bevételébõl, ajándékokból, adományokból, hozzájárulásokból és az Alap lekötött pénzeinek kamatából is.

*

A csehszlovák filmgyártás 1990-ig Beneš elnök 1945-ös filmtörvénye szerint mûködött. Ekkor szüntették meg a Csehszlovák filmigazgatóság központját. 1990-ig évente 30–35 film készült. (A tavalyi filmtermés 17, az idei pedig 14, de decemberig még 4 film bemutatása várható.)

1990 után, a magánfilmes cégek alakulásával szétforgácsolódott az addig egységes cseh filmipar. 1991 áprilisában a cseh állam még adott 100 millió koronát a cseh filmmûvészet fejlesztésére, aminek elosztására egy 7 tagú döntõbizottságot állított fel, de ez sem javított a helyzeten. A Barrandov filmstúdiót 1993-ban privatizálták és AB Barrandov lett belõle, a Zlíni Filmstúdió pedig már 1992 óta Zlíni Mûtermek néven szerepel. A napokban eldõl az is, hogy vajon a Barrandov Stúdió kanadai kézre kerül-e.

Csehországban már 1992. július 1-én hatályba lépett a jelenleg is érvényes cseh filmmûvészet támogatására és fejlesztésére létrehozott állami alapról szóló törvény. (Készült ugyan egy módosítási javaslat, ezt azonban elvetették.) Az érvényben lévõ törvény 11 bevételi forrást említ, de realitása csak egynek van: a belépõkhöz felszámított 1 cseh korona pótdíjnak.

A törvény létrehozta az Állami Filmalapot, amelynek élén a Cseh Köztársaság kulturális minisztere áll. A Tanácsadó Testület hároméves idõszakra választott 13 taggal és egy elnökkel mûködik. (A magyar törvénytervezet szerint ez a létszám 7, miközben 3 tag a filmgyártás, 3 tag a filmterjesztés területérõl érkezik.) A cseh törvény érdekessége, hogy kiköti: a Tanácsadó Testület tagja nem lehet politikai párt képviselõje, és nem adható támogatás testületi tagnak! (A magyar törvénytervezet a testületbe történõ jelölés módját szabályozza, de nem tartalmaz olyan jellegû megkötést, hogy politikai párt tagja nem lehet a testület tagja.) Érdekes momentum az is, hogy minden pályázó pályázati anyagával együtt köteles a Filmalapnak játékfilmgyártás és a cseh filmmûvészet fejlesztésének esetében 10.000 cseh korona, más kérelem elbírálásakor 5.000 cseh korona pályázati díjat fizetni. (A magyar törvénytervezet ilyen részletekkel nem foglalkozik.)

1993. június 30-án és október 15-én lépett életbe a szintén jelenleg is érvényben lévõ audiovizuális alkotásokról szóló törvény, amely meghatározza mikor számít egy alkotás cseh audiovizuális mûnek: ha az alkotás gyártója a Cseh Köztársaság területén állandó lakhellyel vagy telephellyel rendelkezik, illetve rendelkezett az elsõ vetítéskor. (Született egy törvénytervezet, amely már sokkal pontosabban meghatározza, hasonlóan a magyar törvénytervezethez, mikor minõsül csehnek egy produkció. Eltérés abban tapasztalható, hogy a magyar szabály szigorúbb, hiszen négy pontnak kell teljes egészében megfelelni, míg cseh esetben a követelmények liberálisabbak. Ha mondjuk a gyártó, aki cseh állampolgár, a költségek 20%-át fedezte, akkor a film csehnek minõsül.) Szintén ebben a törvényben szerepel a cseheknél a Nemzeti Filmarchívum is, amely nagyjából a mi Archívumunk tevékenységi körét tölti be.

A törvénytervezet elsõdleges célja azonban az 1990-ben megszûnt Csehszlovák Filmigazgatóság jogutódjának megteremtése. A tervezet magyarázatában a Magyar Mozgókép Közalapítványt is megemlítik példaként, mint államilag finanszírozott szervezetet, amely határozataiban az államtól független. A csehek egy cseh audiovizuális centrum létrehozását szeretnék, amely kézben tartaná az egész filmszakmát. A centrum létrehozása természetesen megnövelni az állami költségvetést. A tervekben összesen 7 alkalmazottról van szó, ami 2001-ben 6.220.000 cseh korona többletkiadást jelentene. A törvénytervezet azonban folyamatosan visszakerül a kulturális bizottságtól.

*

Szlovákia helyzete különleges, hiszen egészen 1993-ig, Csehszlovákia megszûnéséig és az önálló Szlovák Köztársaság megalakulásáig, az 1945-ös Beneš dekrétumok voltak náluk is mérvadóak. 1995. december 14-én lépett hatályba az Audiovizuális törvény, amelyet a Meèiar-kormány terjesztett elõ. A törvényrõl a szakma megkérdezése nélkül döntöttek. A Koliba filmstúdiót, amely az egyetlen szlovák filmmûhely volt, Meèiar privatizálta: manapság saját lánya a többségi tulajdonos. A filmesek ugyanúgy, mint Szlovákiában vagy akár Magyarországon, kis mûhelyeket hoztak létre. Legfõbb támogatójuk a televízió. A Csehszlovák Filmigazgatóság központjának szerepét a Szlovák Filmintézet látja el. Mindezek ellenére Szlovákiában évrõl évre kevesebb filmet forgatnak. Tavaly összesen egy bemutató volt, Dušan Rapoš Zsuzsa szökõkútja) címû alkotása.

Szlovákiában mindmáig nem született önálló filmtörvény, a film ügyét csak az audiovizuális törvényen belül tárgyalt kérdéskörként kezelik. (Ez a törvény tartalmazza azt az ominózus cikkelyt, amely szerint a terjesztõ köteles minden olyan audiovizuális alkotást, amely 12 év alatti gyermekeknek szól, szlovák szinkronnal ellátni.) Márciusban viszont született egy törvénytervezet (Koncepciós változtatások a filmmûvészet fejlesztésének támogatására és finanszírozására), amely kritikusan bírálja a törvény hiányosságait. A filmmûvészetet ugyanis mindmáig az 1991 óta mûködõ, a kulturális miniszter hatáskörébe tartozó Pro Slovakia Alap finanszírozza. Az alapot valamennyi kulturális tevékenység támogatására hozták létre, így csak azokon a területeken sikeres, amelyek nem igényelnek akkora pénzösszegeket, mint a filmgyártás.

A törvénytervezet elsõdleges célja a kimondottan a szlovák filmmûvészet támogatására létrehozott, az állam által finanszírozott pénzalap, valamint a filmes ügyekben döntõ független szakmai testület megteremtése. Hogy mikor tárgyalják majd a filmtörvény kérdését, senki sem tudja.