Hogyan lett az avantgárdból software? Tanulmánykötet és CD-ROM az ezredvégi média kelet-európai szerepérõl.

Ost-West Internet – rímel a Stephen Kovács szerkesztette kétnyelvû (német, angol) antológia és a mellékelt CD-ROM címe.

Milyen szerepet játszott az elektronikus média a kései nyolcvanas és a kilencvenes évek Közép- és Kelet-Európájában, például az egykori Jugoszlávia utódállamaiban? – a szerzõk többsége e problémakört vette górcsõ alá.

A McLuhan-kutató Derrick de Kerckhove a kommunista diktatúrák, a társadalmi hardware helyett tévesen software-ként alkalmazott marxizmus bukását a torontói mesterhez hû miniatûr esszésorban jeleníti meg. A bürokráciából az elektronikus áldemokráciába, a telekráciába menetelünk – summáz.

Mi jön a televízió-korszak után? – teszi fel a kérdést Peternák Miklós, majd dekonstruálja a régi idõk valóságteremtõ „félénk óriását". Konklúzió: a posztmodern kommunikációs technológiák ezt a valóságot tették illuzórikussá.

Napjaink háborúja média-háború – vélik sokan, Baudrillard után szabadon. Csakhogy az Öböl-válságot még a CNN tálalta, Koszovóról legbõvebb és leghitelesebb információinkat viszont már online gyûjtöttük be. A populáris mitológia a ’96 õszi belgrádi eseményeket Internet-forradalomként, ’99 tavaszát Internet-háborúként tartja számon. Nemcsak a NATO, de mindkét oldal láthatatlan hackerei és crackerei is szórták a bombákat – Geert Lovink a net-aktivizmusról elmélkedik.

Gary S. Schaal pedig demokráciáról és cenzúráról. A hagyományos információs struktúra piramidálisan épült fel: az egyirányú, interaktivitás-mentes folyamatban az üzenetküldõ kevesek „gondoskodtak" az üzenetvevõ többségrõl. A piramist a Hálózat állította fejtetõre. Manapság mindenki üzenetküldõ. És az adat-túladagolásban az információ minõségére nem figyelünk eléggé.

Mi határozza meg ezt a változó minõséget? Leegyszerûsítve, ki birtokolja a Hálót? David Hudson lakonikus választ ad: a profit. Eljárt az idõ a cyber-libertarianizmus felett, Negroponte és Kevin Kelly is háttérbe szorult a Wired-nél, a CNET ’99. májusi Internet-elemzõ sorozatában hiába keressük McLuhan, Sherry Turkle, R. U. Sirius, Teilhard de Chardin nevét, esetleg a cybertér kifejezést. De a Wired-rõl is megfeledkeztek! A közeljövõt a TCI, AT&T, Microsoft hármas, valamint az (idõközben a Time Warnerrel fuzionált) „lázadó", Linux-hívõ AOL (& Co.) között dúló hatalmi harc határozza meg.

Hudson pesszimizmusa a trendek egyik olvasata. A kötet legizgalmasabb tanulmányát (Az avantgárd mint software) jegyzõ Lev Manovich gyökeresen más alapokból, a húszas évek modern mûvészetébõl indult ki. Új Tipográfia (Jan Tschichold), Új Látás (Moholy-Nagy László), Új Építészet (Le Courbusier), „tiszta film", „abszolút film" (Új Film) – a tömegkommunikáció alapjai e törekvésekben fogalmazódtak meg elõször. A korai képi forradalomhoz méltó hardware-t, az Új Médiát viszont csak a kilencvenes évek számítógépes technológiája állította elõ. De ez már nem is média, hanem a régi médiát „nyersanyagként felhasználó" metamédia. Manovich párhuzamokat von: a cut and paste a kollázs, az ablakok a montázs, a grafikus felhasználói felület (graphical user interface), például a Windows 2000, vagy a MAC OS „tiszta" képi stílusa) az Új Tipográfia, a 3-D-s adat-vizualizáció az Új Látás cyberkori szinonimái. „Az avantgárdból software lett" – összegez. „Ezt az állítást kétféleképpen kell értelmezni. Egyrészt a software törvényerõre emeli és semlegesíti a régi avantgárd technikákat. Másrészt, a software új média-technikái jelentik a metamédia társadalom új avantgárdját."

A Bauhaus-kiadvány Ost-West Internet egyébként más szálakon is kapcsolódik a „régi" avantgárdhoz. Kovácsék szervezték a ’93-as, ’95-ös és ’97-es dessaui nemzetközi médiafesztivált, az Ostranenie-t. A szó jelentése elidegenítés. Az elidegenedést a mûvészetelméletben az orosz formalista Viktor Sklovszkij honosította meg 1916-ban. Közép- és Kelet-Európát a média idegenítette el a begyepesedett normáktól…

A CD-ROM-on a három fesztivál termését, harminckét ország ötszáznál több mûvészének munkáit tanulmányozhatjuk.

(Bauhaus–Campus Verlag, Frankfurt–New York, 1999)