Leni Riefenstahl 1931-ben forgatta Balázs Béla forgatókönyve alapján a Kék fény címû filmet. Kettõjük kapcsolata és a forgatás története szintén vászonra kívánkozik.

I. Bevezetés

Berlin, 1931 tavasza

A Háromgarasos regény megfilmesítéséért folyó visszataszító per, a "B. B. contra B. B." borzolja a kedélyeket. Balázs Béla, a magyar marxista, filmesztéta, esszé- és forgatókönyvíró a Weltbühnében meggyanúsítja Bertold Brechtet, hogy eladta és elárulta mûvészi becsületét. Brecht valóban feladta a Háromgarasos regény megfilmesítésénél felmerült minden aggályát, miután Pabst jelentõs összeget fizetett.

Herbert Ihering azonban kiáll Brechtért és megrágalmazza Balázst, hogy az Industrie-Film ügynöke. S tényleg, érdekes módon Balázs folytatta a Háromgarasos regény forgatókönyvírását, miután Brecht felhagyott vele. A helyzet tovább mérgesedett; végül is a két B. B. õszinte baloldali meggyõzõdése volt a tét. Balázs Béla hetek óta tartó idegõrlõ összetûzések után, saját elvtársainak szemrehányásai közepette kapja a zsidó bankár és filmproducer Harry Sokal meglepõ ajánlatát: dolgozza át forgatókönyvvé Leni Riefenstahl egy történetét, melyet majd a színésznõ maga rendezne meg.

Sokal barátja és támogatója a fiatal színész- és táncosnõnek, aki addig ugyan számos hegyi filmben játszott, népszerû is volt, ám a kritikusok kevéssé értékelték. (Sokal és Leni 1923-24-ben jegyesek voltak. A kapcsolatuknak azért lett vége, mert Leni megcsalta a férfit Luis Trenkerrel. Emlékirataiban azonban beszámol arról, hogy Sokal szakításuk után üldözte még szerelmével.)

A római katolikus hitre áttért zsidó Balázs Béla ekkor 46 éves, tizenegy éve él számûzetésben, mivel bolsevik népbiztos volt az 1918/19-es a Magyar Tanácsköztársaság idején. Négy éve él feleségével Berlinben, a legsikeresebb forgatókönyvírók egyike, keresett publicista. Filmje, az Õnagysága nem akar gyereket meghozta számára a régen várt anyagi sikert is. Piscatorral, Pabsttal, Kordával dolgozik. A kommunista párt tagjaként a munkásszínházak szervezõje, népszerûsítõ elõadások egész sorát tartja marxista munkásiskolákban.

Balázs Béla agyondolgozza magát, akut szívpanaszai vannak, és lélekben már úton van Moszkva felé. Hogy egy becsvágyó fiatal színésznõ elsõ filmjével foglalkozzon, egyáltalán nem érdekli.

Köszönettel elutasítja a felkérést. De Sokal nem adja fel, rajongva ecseteli Leni elbûvölõ személyiségét, így Balázs meghallgatásra magához rendeli a reménybeli rendezõnõt.

Leni Riefenstahl 28 éves, karrierjét mindenekelõtt rendíthetetlen önbizalmának köszönheti, csak így válhatott Marlene Dietrich mellett expresszionista táncosnõbõl filmsztárrá. Az, hogy egy ilyen fiatal színésznõ mindent megtett azért, hogy maga rendezhessen, akkoriban legalább annyira különös volt mint manapság, vagy még sokkal különösebb.

Balázst meglepi a nála fél fejjel magasabb Riefenstahl vitalitása és meggyõzõereje. A nõ azonnal szimpatizál a markáns arcú korosabb férfival, drámai tagolásban elõadja történetét, a dolgozószobát filmstúdióvá alakítva, õ pedig Juntává, a hegyek lányává változik át.

Balázs Béla, a baloldali értelmiségi, fellelkesül a fiatal táncosnõ naiv filmmeséjének e hatásos bemutatása nyomán.

Leni megszállottsága, hogy filmjét megvalósítsa, a halálos komolyság és hatalmas lendület, amellyel céljára tör, lenyûgözi Balázst.

A film a hegyekben játszódik, égig érõ tûsziklák, mély szakadékok és titokzatos világító barlangok között: teliholdkor Junta, a parasztlány megmássza a Monte Cristallo csúcsát, amely ilyenkor kék fényben tündököl. Aki megkísérli õt követni, hogy megtudja a kék fény titkát, szörnyû halált hal. Ezért Juntát a közeli hegyi falu parasztjai gonosz boszorkánynak tartják.

Csak a velencei festõ, Vico, találja elbûvölõnek a lányt, és hozzá költözik a kunyhójába. Le szeretné festeni a hegyeket, erdõket és völgyeket. Egy teliholdas éjszakán sikerült a lányt követnie a hegyre, hogy felfedje a kék fény titkát. A hegytetõn ugyanis kék kristályfalú barlang van, ez a drága kristály csillog sejtelmesen a holdfényben.

Amikor Vico mindezt elmeséli a faluban, bizonyítvány, hogy Junta nem boszorkány, a parasztok rögvest felkerekednek, hogy elrabolják a barlangból a kék kristályt. Másnap éjjel Junta észreveszi a lopást, s a halálos mélybe veti magát. Vico lelkiismeret-furdalástól gyötrõdve magára marad.

Más szempontból is érdekes Balázs számára a Sarn-völgyi Junta legendája. Hiszen számos filmkritikában hangsúlyozta már addig is film és mese rokon voltát.

Most lehetõsége nyílt arra, hogy maga dolgozzon át filmmé egy mesét. A marxista esztétika tárgykörében írott munkái mutatják, hogy valóban milyen mély érdeklõdéssel fordult a mese és népköltészet felé általában, ezekben az írásokban tárja fel elméletben az õt már írói karrierjének kezdeteitõl foglalkoztató problémákat, hiszen magyar népmeséket idéz elsõ publikációiban is. A zeneszerzõ és népdalgyûjtõ Bartók Béla az õ meséibõl választotta egyetlen operájának, a Kékszakállú herceg várának témáját. Lukács György révén alapos marxista tanításban részesül, s a mesék és népi legendák iránti szenvedélyes érdeklõdésébõl adódó munkái felvételt nyernek Balázs elméleti írásaiba.

Leni Riefenstahl gyakorta kritizálta a rendezõ Arnold Franckot, a hegyi film atyját, filmjei meseszerû képei és józan történetei között feszülõ ellentmondás miatt. Riefenstahl meg akarta teremteni tartalom és forma egységét: A kék fény meseszerû történetét meseszerû képekkel szerette volna elmondani. A dialektikusan gondolkodó Balázs szemmel láthatóan nem hagyta magát zavartatni e naiv megközelítéstõl, így lett közös munkájuk alapja a mese.

De Balázs lelkesedése nem magyarázható pusztán azzal, hogy Leni Riefenstahl mesefilmje közvetlenül valósítja meg mûvészfelfogását, hanem egy másik, sokkal triviálisabb, gyakorlatibb ízlésbeli egybeesésrõl is szó van. Hiszen Balázs nemcsak filmesztétaként szerzett érdemet, hírhedt szoknyavadászként csábítóan szépnek találta Leni Riefenstahlt.

Balázs Béla tehát elfogadja a megbízást. Leni Riefenstahl-lal és Carl Mayerrel (Dr. Caligari) írják a forgatókönyvet – Leni tettrekész ösztökélése közben.

A forgatókönyv végsõ formába öntésekor köszönt be a tavasz St. Antonban, Béla finoman közeledni próbál Lenihez, beszámolván a nála kilenc évvel idõsebb Annával fennálló szabados házasságáról is. Leni már nem soká védekezik Béla bizalmaskodása ellen, filmje érdekében meg fõképp nem.

Öt éve vár Riefenstahl arra, hogy õ "kényszerítse akaratát" a filmre. "Elsõként A kék fény vált kizárólagos tulajdonommá..." – ebben látta álmai megvalósulását.

"Végeredményben tény, hogy A kék fényt lehet az egyetlen, igazi, Balázs Béla szellemi tulajdonát képezõ filmnek tekinteni; nemcsak a forgatókönyvet, hanem magát a filmet is." Ez Nemeskürty István véleménye, aki sok évig volt igazgatója a Balázs Béla által 1949-ben alapított Magyar Filmtudományi Intézetnek.

Kizárólag Leni Riefenstahl megtakarításából és Sokal 50.000 birodalmi márkájából finanszírozzák A kék fényt. Kétségtelen, hogy ez a filmtörténet elsõ, nõ által készített, független low budget-produkciója. Takarékosan és hatékonyan dolgoznak. Balázs még a forgatókönyvön ül, de Leni Riefenstahl már hét emberbõl álló "kis stábját" toborozza, õk mennek majd az Alpokba is, a három hónapos forgatásra.

Riefenstahl és Hans Schneeberger, az operatõr és barát már júniusban elindulnak a Dolomitokba és Tessinbe motívumot keresni.

Schneeberger Arnold Franck rendezõvel forgatva ismerte meg Lenit, és nagyra becsülte a színésznõt. Viszonyuk is volt azóta. Ez nemigen tetszhetett Balázsnak, ám Leni bõven jóvátette azzal, hogy a jeleneteket, amelyekben játszott, nem Schneeberger, hanem Balázs rendezhette.

1931 õszén Balázs Béla Moszkvába készül, a Vörös Segély meghívására venne részt a Proletár Filmkonferencián, ám nem képes az úti elõkészületekre koncentrálni, gondolatai mind gyakrabban járnak Leni Riefenstahlnál, aki Schneebergerrel jár az Alpokban motívumot keresni.

II.

"Balázzsal ideális volt együtt dolgozni, kapcsolatunk csodálatos volt" – írja a rendezõnõ 1976-ban John Ralmon filmtörténésznek –, "õ rendezte azokat a jeleneteket, amelyekben játszottam". Leni Riefenstahl Bolzano közelében találja meg az érintetlen tájat, álmai motívumát meséjéhez.

Forradalmi gondolata támad; nemcsak forgatni akar eredeti helyszínen, hanem a hegyvidék lakóival akarja játszatni a filmet.

A falusiakkal már szóba elegyedni sem könnyû, kamera elé csalogatásuk pedig a csábítás magasiskolája. Alig tudják, mi is a film, járni pedig sosem jártak moziban.

Leni kitartásának és bájának köszönhetõ csak, hogy sikerül megnyernie a parasztokat. Különös szerencséje van Lucia szerepével: a "Sarn-völgy szépe", egy parasztlány, Martha Mair alakítja a figurát.

Elsõ találkozásukat Leni úgy írja le, akár egy halálos szerelem kezdetét: "Fiatal feketeruhás lány jön a templomból, fejkendõje alól leírhatatlanul szép szempár néz ránk. Igazi madonna-arc.

Mintha áramütés ért volna, követem a parasztházba, õ azonban nagyon tartózkodóan válaszol minden kérdésemre. Folyton õt kell néznem. Minden mozdulata csupa báj".

Leni lelkesen számol be Balázsnak Martha Mairról, szûzi frissességérõl, természetességérõl és hamvasságáról. Formálja Balázs forgatókönyvében ilyenre Junta alakját! Leni elkezdi Martha Mairt saját alteregójává stilizálni. Béla pedig azon fáradozik, hogy Leninek elátkozott parasztlány-szerepet írjon.

Valóban úttörõ kalandról van itt szó. Sikerül egy színésznõnek meggyõzni hét férfi (köztük olyan briliáns filmes személyiséget, mint Balázs, akinek évente négy forgatókönyvét filmesítik meg, vagy Schneebergert, aki Sternberg Kék angyalának operatõre), hogy forgassák le az elsõ filmjét, s tegyék mindezt nyomorúságos körülmények között. Rendezõnõként semmilyen tekintélye nincs még.

Személyes hatásával képes "Hófehérke" stábja "hét törpéjét" a Dolomitokba csalogatni. (Walt Disney csak hat évvel ezután filmesíti meg ezt a történetet, amely a filmtörténet egyik legnagyobb sikere lesz.)

A forgatás egyáltalán nem szokványos, de sikeres. Leni Riefenstahl nincs teljesen magára hagyva. Operatõre és bizalmasa, Schneeberger fontos támasz, persze ez nem akadálya a véleménykülönbségeknek.

Lehetetlen, eddig nem csinált dolgokat követel a rendezõnõ – és meg is kapja, mert elég makacs. Bár Leni állandóan a harmóniát és a közös munkaszellemet bizonygatja, lassan észlelhetõk a stábon a fáradság jelei, és Leni úgy érzi, további támogatásra van szüksége.

Így nem meglepõ a Balázs Bélának Berlinbe írt levél: jöjjön, mert változtatni kellene a szövegkönyvön. A szívbeteg Balázs vállalkozik a fáradságos útra, felesége elõtt gondosan titkolva afölötti örömét, hogy rövidesen viszontlátja Leni Riefenstahlt. Már terveket kovácsolt, hogyan viszi magával Lenit Moszkvába, vízumot is igényelt számára, kommunista párttagként kezességet vállalva érte a szovjet követségen.

Itáliában azonban Balázs Béla érkezése konfliktust hordoz:

Schneeberger féltékenyen reagál arra, hogy Leni kitart amellett, a forgatókönyvíró rendezze az õ jeleneteit. Leni és Béla közelebb kerülnek egymáshoz.

Balázs rendezõi tevékenységében gyökereznek elsõ vitáik is.

Balázs Béla Leni erotikus oldalát próbálja a kamera elõtt hangsúlyozni, kétségbe vonja Riefenstahl naivitását, és intellektuális pimaszsággal próbál fölényre szert tenni.

Szerelmes lett Balázs az újdonsült rendezõnõbe – mint annyian mások.

"Beteges volt, vagy démoni, nem tudom. Olyan nõéhség volt rajtam, amely teljesen esztelen volt. Minden héten jelentkezett nálam valamilyen nõ azzal, hogy belém szeretett. Hím-kurvának tûntem magam elõtt is. Csak olyankor voltam boldog, ha végre valaki nem szeretett belém. Minden idõmet a nõknek adtam..." – írta Balázs Béla a Naplójában.

Béla egyedül akarja birtokolni Lenit. Dühében nyílt veszekedést provokál, Leni tûsziklák és hasadékok iránti naiv lelkesedését pszichoanalitikus megközelítéssel "fallikus-narcisztikus" vonzalomnak minõsíti. Az értelmezés egy villámcsapás váratlanságával éri Lenit, tagadja az összefüggést. Szemére veti Balázsnak, hogy tiszta és magasztos dolgokat mocskol be. Leni demonstratív módon ismét a hûséges Schneebergerhez közeledik.

"Éjszaka soká nem tudok elaludni, azon gondolkodom, valóban csupán a természet nyûgözött-e le, vagy készülõ filmem nagyszerû mûvészi megformálása. Majd fenséges és vad tûsziklák jelennek meg álmomban, magamat látom sziklafalon függni, hordalékhalmokon futni – és jelképként ismételten feltûnik a film fõszereplõje, a tûszikla..." – írja Riefenstahl a Küzdelem jéggel és hóval címû visszaemlékezésében.

Balázs Béla nem marad soká magányos, a fiatal Martha vonzódik a korosabb berlini úrhoz. Béla kihasználja a gyermekes vonzalmat, magára akarja vonni Leni figyelmét. Balázs maga is szenved természetétõl, gátlástalanul kihasznál minden szerelmi alkalmat.

Ám Martha érintetlen naivsága ezúttal visszatartó erõ. Leni elõtt nem marad rejtve a forgatókönyvíró és a másik nõi fõszereplõ szoros kapcsolata, féltékenyen reagál – már csak azért is, mert elviselhetetlennek tartja, hogy van még egy vonzó nõ a stábban.

Martha otthon nélkülözhetetlen az aratásnál, így el kell hagynia a forgatást. Leni, kihasználva az alkalmat, Bélával "kiíratja" a lány szerepét a forgatókönyvbõl: Martha – dramaturgiailag teljesen váratlanul – erõszakos halált hal. Béla biztos abban, hogy ezzel a "gyilkossággal" Leni újra kegyeibe fogadja.

Marthában, aki már elhatározta, követni fogja Berlinbe Bélát, egy világ omlik össze. Egy tollvonás tünteti el a lányt a filmbõl és Balázs Bélát Martha életébõl.

III.

A kék fény legnagyobb szabású jelenetét egy enyhe augusztusi éjszakán Runkelstein várában forgatják. A környékbeli szegény-parasztok néhány líra és egy pohár bor reményében állnak Leni rendelkezésére.

A "kulisszák" mögött Balázs Béla és Leni Riefenstahl feszült vitában tisztázzák kapcsolatukat. A férfi megesketi Lenit, hogy követni fogja Moszkvába, hiszen a nõ tehetségének kibontakoztatására ez a legalkalmasabb hely. Balázs élénk színekkel ecseteli a rájuk váró fényes jövõt. Moszkvában Leni anyagi gondok nélkül, akadálytalanul dolgozhatna filmjein, s olyan nagyszerû mûvészekkel érintkezhetne mint Eisenstein vagy Pudovkin. Házassága pedig ne okozzon neki gondot – jelenti ki Balázs. Riefenstahl gondolkodóba esik, szakmailag bizonytalan helyzetben van, ki tudja, hogyan fogadja a közönség és a maró kritika Berlinben A kék fényt. Végül beleegyezik abba, hogy követi Balázs Bélát Moszkvába.

Riefenstahl visszatér a stábhoz, a 16 órás szünet után tovább rendezi a monumentális jelenetet, ezalatt Balázs a pályaudvarra kíséri a szomorú Marthát, hogy hazatérjen falujába. Béla szép szavakkal búcsúzik az úton, mennyire örül, hogy kapcsolatuk "tiszta" maradt. Martha válasza egy hatalmas pofon.

Másnap reggel tudja meg Leni Riefenstahl, hogy a pofon nem maradt következmények nélkül, Martha nem is utazott el. Dühösen szidja Balázst, visszavonja ígéretét, mégsem kíséri el Moszkvába. Balázsnak nem sikerül megváltoztatnia Leni elhatározását, nem marad más hátra, egyedül megy Keletre.

"Ha Németországban 1933-ban a kommunisták kerültek volna hatalomra, némi esélyük volt erre, akkor Leni Riefenstahl biztos nekik készítette volna filmjeit" – állítja Heinz v. Jaworsky, a "kis stáb" Leni mellett egyetlen túlélõje.

IV. Epilógus

A kék fényt nagy sikerrel mutatják be 1932-ben. A Velencei Filmfesztiválon (a világ elsõ filmfesztiválján) Arany Oroszlánnal jutalmazzák. Douglas Fairbanks és Charlie Chaplin gratulálnak.

Leni Riefenstahl csodálat tárgya, Adolf Hitler kedvenc rendezõje, a háború után megvetés sújtja – máig elbûvölõ és taszító egyszerre. Filmes karrierje megszakad, Afrikába megy "alámerülni", ott szeretne zavartalanul fényképezni. Mindez azonban nem sikerül.

A 95 éves rendezõnõ a Starnbergi-tó mellett él.

Ez a film Leni Riefenstahl számára egy olyan ember története, aki csak a szépnek él, s a közönséges nép irigysége és értetlensége ûzi a halálba. Elsõ filmjében Riefenstahl késõbbi életének visszavetítését látja. Akár Juntát a filmben, úgy üldözi õt az irigység és a rosszakarat, csak mert õ is a szépséget szereti.

Így játssza tovább szerepét Leni Riefenstahl 66 évvel A kék fény forgatásának befejezése után is rendületlenül – üldöztetve irigységtõl és rosszakarattól.

Balázs Bélára monumentális megbízások várnak Moszkvában. De a világtörténelem közbeszól: a Szovjetunióban 1936-tól sztálini terror uralkodik, majd a háború nyomorúsága következik. Balázs 1945-ben tér vissza Budapestre 25 évi számûzetés után. Négy év múlva meghal. Jóllehet, utcák, terek, filmdíjak, filmstúdió viseli nevét, fõmûve Magyarországon csak 100. születésnapjára jelenik meg, 60 évvel a német elsõ kiadás után.

Martha Mair a film után nem találja többé helyét a Sarn-völgyben, Páduába megy szolgálónak. Ott hal meg negyvenévesen. Pensben, szülõfalujában sírkereszt õrzi emlékét.