Berlin, Budapest és Moszkva ünnepelt sztárja kamaszos szemtelenséggel vette semmibe a kor női szerepkliséit.

A 3. Filmemlékezet Fesztivál reklámklipje egy régi próbafelvétel volt: Gaál Franciskát látjuk háttal, cigarettával a kezében, lassan felénk fordítja tekin-tetét, leejti keppjét, majd visszafordul. – Gaál Franciska filmsztárnak szüle-tett. Külseje, mozdulatai, kisugárzása egyaránt erre teremtették. Nem tudjuk, ki készítette a próbafelvételt, s azt sem, mikor. A rá emlékező filmes pálya-társak közül tudomásom szerint csak Székely István gyanúsítható ilyesmi-vel. A Hyppolittól a Lila ákácig címen megjelent memoárjában ugyanis a következőket írja: "Franci nem volt idegen számomra. Ismertem a Vígszín-házból, régebben sikeres próbafelvételt is készítettem róla, melynek hatására német filmszerepeket kapott." Bár Gaál Franciska 1919 és 1921 között már öt magyar némafilmben játszott, nem lehetetlen, hogy ez a – talán Székely által jegyzett – próbafelvétel indította el igazi, (hangos)filmes karrierjét. 1921 és 1932 között nem készített több filmet, 1923-tól a Vígszínházban játszott, a film mintha nem nagyon érdekelte volna. Huszonévesen épp elég magasra emelkedett a színház világában ahhoz, hogy elégedett legyen sike-reivel és lehetőségeivel. Aztán készítenek róla egy próbafelvételt, és egy-szerre minden megváltozik. A harmincas évek elejétől mindent megtett azért, hogy nemzetközi filmsztár lehessen.
Először Berlinben próbálkozott 1932-ben. Könnyen beilleszkedett a magyar filmes kolónia tagjai közé, Székelyék támogatták, riválisai pedig nem na-gyon voltak. Alpár Gitta és Bársony Rózsi idejének egy részét lekötötte a színpad, ő viszont minden idejét a filmnek szentelte. Berlinben forgatott két filmjével egycsapásra meghódította a német közönséget. A filmsztárokról kiadott korabeli fényképalbumokban róla közölték a legnagyobb portrékat. Mindkét berlini filmjét az a Carl Boese rendezte, aki 1921-ben a Gólem má-sodik változatában Paul Wegener társrendezője volt. (Boese mindig biztosra ment: a húszas években kamarafilmeket készített, a harmincas évek elején a vígjáték műfajában jeleskedett, Hitler alatt pedig sikeres Heimatfilm-rendező volt). Gaál Franciska sikerének igazi titka azonban a német filmből hiányzó női szerepklisé megtestesítésében rejlett. A kritikák "természetesnek", "frissnek", "temperamentumosnak", "flottnak", "szellemesnek", "izgatónak" és "vakmerőnek" nevezték. Ilyen piaci áruvéd-jeggyel egyetlen német sztár sem dicsekedhetett ebben az időben. Nem sza-bad azonban megfeledkeznünk a mögötte álló gyártási apparátusról sem. A Laemmle-birodalom németországi helytartójának, a Deutsche Universal fő-nökének, Paul Kohnernek a támogatását élvezte azáltal, hogy a szilágysomlyói születésű Joe Pasternak lett a producere. A tehetséges szí-nésznő jól felépített, ígéretes karrierjének a náci hatalomátvétel vetett véget. A filmipart "árjásító" Göbbels támadásainak első számú célpontja éppen a Universal volt. A német film "megtisztításáért" folytatott náci mozgalom el-ső komoly sikerét még 1930-ban a Universal ellenében érte el. Göbbels irá-nyításával az egész országban utcai tüntetéseket provokáltak, és kierőszakol-ták a Nyugaton a helyzet változatlan betiltását. A Universal bizalmát élvező magyar kolónia jórészt zsidó származású tagjainak 1933-ban el kellett hagyniuk a német fővárost. Gaál Franciska és barátai – Székely, Pasternak, Szőke Szakáll, a zeneszerző Brodszky Miklós és a többiek – Bécsben és Budapesten folytatták pályájukat. Hozzájuk csatlakozott még két berlini ba-rát:  Hermann Kosterlitz rendező és Felix Joachimson forgatókönyvíró.
Gaál Franciska hét filmet forgatott Ausztriában és Magyarországon. Gyártá-sukhoz és minél szélesebb körben történő nemzetközi forgalmazásukhoz a fejlődő magyar hangosfilmgyártásnak komoly anyagi érdeke fűződött. Olyannyira, hogy Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter jegyzékváltásba bonyolódott Göbbels minisztériumával: egy film, a Tavaszi parádé berlini bemutatását 1935 januárjában sikerült elérnie. A hét Németországon kívül, de német nyelven forgatott filmből hat Universal-Pasternak produkció volt, közülük hármat (Péter, 1934; Kismama, 1935 és Kati, 1936) a Kosterlitz–Joachimson páros készített. Bár az 1934-es Csibi rendezője Max Neufeld volt, ennek forgatókönyvét is Joachimson írta. A gyártó cég, a rendező, a forgatókönyvíró és a filmsztár különösen szerencsés találkozása talán azért kerülte el máig a filmtörténészek figyelmét, mert emigránsok által készített koprodukciós filmekről lévén szó, egyetlen nemzeti filmtörténet sem méltat-ta figyelemre alkotásaikat. A német és az osztrák filmtörténeti munkák leg-feljebb egy-egy mondat erejéig említik őket, nálunk pedig még az újabb filmográfiákban sem szerepelnek. Mára feledésbe merült korabeli sikerük több tényezőre vezethető vissza. Gaál Franciska szempontjából a legfonto-sabb az volt, hogy az alkotóknak sikerült szerepkliséiből egy csak rá jellem-ző, jól eladható imázst kialakítaniuk. Ehhez a "flapper"-nőtípus szolgált ki-indulópontként. Az öntudatos, konvenciók ellen lázadó gépírólányok, tele-fonos kisasszonyok és bolti eladólányok húszas-harmincas években divatba jött sztereotípiái szerencsésen ötvöződtek a színésznő személyiségjegyeivel és tehetségével. Az eredmény egy olyan szókimondó, talpraesett, humoros és agilis figura lett, aki "nőies" naivitásával és bájával képes ellensúlyozni személyiségének "férfiasan feltörekvő" szociális oldalát. Erotikus kisugárzá-sa összhangban állt hangsúlyozottan androgin alkatával. A Péter Évájaként a film egy részében fiúszerepet játszik. Csibiként is kettős szerepben láthat-juk: sikeres énekesnőként és pubertás előtti álló kislányként. (A szerepben rejlő androgin lehetőségeket majd Turay Ida fogja következetesen kibontani Gaál Franciska játékmódjához hasonló módon alakítva Janikát Keleti Már-ton 1949-ben készített filmjében.) A Kismama hősnőjeként fordítva teszi meg ugyanezt az "időutazást": a dramaturgiai csavar segítségével intézeti bakfisból hirtelen dolgozó nővé, anyává, majd boldog feleséggé válik.
A német piac számára készített, de Németországban politikai-faji okokból be nem mutatott filmek nagy sikert arattak Magyarországon, Ausztriában és nem várt módon a Szovjetunióban is. A Pétert az 1935-ös Moszkvai Nem-zetközi Filmkiállításon az év legjobb filmvígjátékáért járó aranyéremmel jutalmazták. Ettől az időtől kezdve Gaál Franciska lett az egyik legnépsze-rűbb külföldi filmsztár a Szovjetunióban.
Az Anschluss és a magyarországi zsidótörvények azonban nem tették lehe-tővé a team további európai működését. Kosterlitz és Joachimson Pasternak segítségével Hollywoodban folytatta pályafutását Henry Koster illetve Felix Jackson néven. Együttműködésük Gaál Franciskával megszakadt. A Universal nem foglalkoztatta többé. Az anyagi nehézségekkel küzdő cég  számára Pasternak felfedezte a Gaál Franciskánál legalább húsz évvel fiata-labb, hasonlóképp alacsony termetű Deanne Durbint. 1936-ban már ő játszotta a nagysikerű Három kis ördög produkcióban azt a szerepet, amellyel Pasternak, Kosterlitz és Joachimson Európában Gaál Franciska segítségével aratott sikereket.
A magyar sztár valamikor 1936-37 fordulóján érkezett Hollywoodba a Paramount és Cecil B. DeMille hívására. Ő rendezte első amerikai filmjét Kalózkisasszony címmel (1938 januárjában mutatták be), és feltételezhetően ugyancsak ő készítette el Gretchen Comes Across címmel a filmsztár ame-rikai promóciós filmjét is. A zenés történelmi kalandfilmben Gaál Francis-kának tőle idegen szerepkörben kellett bizonyítania. Amerikai bemutatkozá-sa elmaradt korábbi teljesítményeitől, nem váltotta be a személyével kapcso-latos várakozásokat. Közben a Pasternak–Koster–Jackson trió többször megismételte a Három kis ördög sikerét Deanna Durbinnel. Sőt 1940-ben az ő főszereplésével készítették el a Tavaszi parádé amerikai remake-jét is Spring Parade címmel. Gaál Franciska tehát elvesztette a Universal stúdió és barátai nyújtotta korábbi biztos hátterét. Még két amerikai filmben szere-pelt, az egyiket a Paramount (Párizsi nászút), a másikat az MGM (Vasárnap délután) készítette. A Metro-produkció is remake volt, ugyanúgy Hunyady Sándor Bakaruhában című novelláján alapult mint az 1936-os osztrák Kati. Forgatókönyvíróként Jackson neve is szerepelt a stáblistán, nyilván a korábbi európai verzióban való közreműködése miatt. Gaál Fran-ciska ekkor szerepelt utoljára filmvásznon. Még nem volt negyven éves.

Gaál Franciska filmjeit az Örökmozgó 3. Filmemlékezet Fesztiválja vetítette.