Csak a minap került kezembe a BUKSZ 1996. ôszi száma, benne a Te recenziód: Három évszázad Budapest történetébôl. Ebben kilencsornyi megjegyzést szánsz az én szerény elôszavamnak is. Már azt is megtisztelô elismerésnek fogom fel, hogy az egésszel kapcsolatban csupán egyetlen megjegyzést teszel. Még nagyobb örömmel tölt el, és külön köszönetre késztet éles szemû és elméjû észrevételed. Te vagy ugyanis az egyetlen, aki észrevette újítási kísérletemet, hogy tudniillik a nyájasít szót ly-nal írtam. Ellentétben a felületes közolvasóval, aki ebben esetleg pusztán sajtóhibát vélne felfedezni, Te felismerted, hogy itt nyelvújítási kísérletrôl, egyféle szójátékról van szó. A megoldást jó helyen kutatod: valóban két szót akartam összevonni: az „elnyálasít” és az „elnyájasít” igéket. Hiszen igaz az, hogy a biedermeier sok szempontból elnyálasította a barokk fenséges fantáziáját és az empire elegáns egyszerûségét. Tehát a biedermeier bútorstílus esetében megállja a helyét az „elnyálasít” szó. Ámde az sem tagadható, ebben a stílusban volt valami kellemetes „nyájasság” is, tehát a nyájasított jelzô is megállja a helyét. Nos én ezt a problémát úgy gondoltam megoldhatni, hogy összevontam a két szót a nyelvtanilag nem kifogásolható ly-ban. Hadd ismételjem meg köszönetemet, hogy nem dôltél be primitívebb magyarázatoknak (sajtóhiba, elnézés), hanem felismerted a dolog velejét. Összegyûjtött recenzióid szerkesztésekor talán ezt a szempontot is megemlíthetnéd.
Köszönettel vettem február 2-án kelt baráti leveledet. Válaszul mindenekelôtt el kell ismernem, hogy a várostörténeti kiállítás katalógusában megjelent elôszavadról valóban írhattam volna többet is. Ha ezt mégsem tettem, ennek egyedüli magyarázata, hogy az elôszót nem sorolom legjobb írásaid közé. El kell viszont hárítanom azt a dicséretet, amellyel éles szememet és elmémet illeted. Én ugyanis a „nyályasított” szóba – mitagadás – nem éreztem bele a „nyálas” szótôt, az ly-os írásmódot tehát amolyan „felületes közolvasó” módjára bizony pongyolaságnak vélelmeztem. S alighanem hallgatással mentem volna el mellette, ha nem fedezek fel már korábban egy még nagyobb pongyolaságot Ragaszkodás az utópiához címû kötetedben, ahol is a 89. lapon a TDDSz nevét „Tudományos Dolgozók Szakszervezete” alakban írtad. Mert ez – nem tagadhatom – mellbe vágott.
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: buksz@c3.hu