Mi minden a konzervativizmus?

Konzervatív szemmel '94.
Válogatott írások
Vál., utószó: Vajda Tünde
Batthyány Lajos Alapítvány - Windsor Kiadó, Budapest, 1995. 176 old., 450 Ft 

  Hogy mit értsünk - és fõleg, hogy mit értsenek honfitársai - konzervativizmuson, azt Roger Scruton 1984-ben a The Meaning of Conservatism címû mûvében kilenc fõ- és kilencvenhárom altételben kifejtette, példákkal is bõségesen illusztrálva a tételeket.
  Ha valami, akkor a lekerekített elvi állásfoglalás, a politikai tézis, az elméleti konstrukció, az absztrakció világa és a világba belevitt értelmezés idegen a konzervatívtól, aki inkább szemléletmódja, érzületei és értékkötöttségei részletezésére hajlamos, és az absztrakciók felé húzó lehetségessel szemben a konkrét adottságokban gondolkodik. A társas együttmûködés gyakorlatában feltáruló ismeret, a szokásos menet (a dolgok rendje) hallgatólagos megértést, automatikus igazodást feltételez. De azok a természetes egybefonódottságok, finom átmenetek és éles különbségek is, amelyek a konzervatív és liberális nézõpontokat, alapértékeket összetartják és különválasztják, inkább érzékeltetéssel, mint elvont fejtegetéseken keresztül világíthatók meg.
  Scruton viszont a Meaning of Conservatismban - vállaltan dogmatikusként - afféle pártcélokra is alkalmas konzervatív politikai krédót írt, s ezzel mint a tételes brit politikai konzervativizmus képviselõje tette világszerte ismertté a nevét.
  A Mi a konzervativizmus? címû kötetben nem kapott helyet az - inkább brit használatra szánt - konzervatív dogmatika egyetlen részlete sem. Scruton hangsúlyozottan Kelet-Európához, egyik írásában kifejezetten a magyarokhoz szóló kötetet állított össze 1984 és 1993 között írt munkáiból. A válogatás tematikailag kétfelé tagolódik. Nagyobbik fele konzervatív szemlélet- és gondolkodásmódot feltáró esszéket tartalmaz, a konzervatív olvasókönyvébõl vett címadó tanulmány (1991) köré rendezve a témakör részletezõ kifejtéseit: a részint folyóiratokban (Salisbury Review, The Times Literary Supplement), részint önálló kötetekben (Thinkers of the New Left - 1985., The Philosopher on Dover Beach - 1990) megjelent írásokat. A kötet kisebbik felében Scruton Kelet-Európáról, a térség szocialista rendszereinek felbomlásáról-átalakulásáról, a létezõ szocializmusok ellenzékeirõl írott elemzéseit - talán pontosabb, ha azt mondom: reflexióit és helyzetképeit - tette közzé. Mi sem idegenebb ugyanis Scrutontól, mint a száraz okfejtés. Könyve az angol értekezõ próza legjobb hagyományait követõ olvasmány, belletrista erényeket is meg-megcsillantó részletekkel: utazási élmények megjelenítésével, irodalmi parabolával, dialógussal.
  Összeállításában Scruton az érzékeltetés kedvéért, amennyire lehet, ezúttal háttérbe szorítja a tételes kifejtést. Itt az elvi konzervativizmust csak a címadó összegzés képviseli. Scruton még ebben az - ismeretterjesztést szolgáló - esszében is inkább példákból bontja ki az általános érvényû megállapításokat s nem (mint dogmatikai munkájában tette) elvi tételekhez rendeli a példákat. A bevezetõ ismeretekhez kapcsolódó esszéket - jóllehet a politikus és politizáló konzervatív ideológus olykor ezekben is engedményeket tesz az absztrakcióknak - a közelítés, a konzervatív hajlam, beállítódás és szemléletmód leírása, érzékletes közelségbe hozása uralja.
  S az esszék együtt a mindenkori "eleink világát": a szubsztantív értékek és értékkötött eljárások sokszorosan összefüggõ rendjét s a folytonosságtudat nyugodt perspektíváját jelenítik meg: az önkiteljesítõ (öntörvényû) életvitel kockázata helyett az íratlan törvények szerinti életmenet biztonságát, a borulékony önfelelõsség helyett a ránk hárult felelõsségek és kötelességek kiegyensúlyozottságát. Ez volna a "Józan ész és Lélekbe rótt Törvények" világa, a Babits Mihály mûvében, a Halálfiaiban megörökített "Rend kora", amelyben "az egyszerû, derék polgárok" mindennapjai a "Törvényszéki Palota, az Állam és a kedélyes életvitelû házak" háromszögének biztonságos mozgásterében teltek.
  Brit konzervatív irodalmat olvasva, még ha az olyan politizáló hajlandóságú is, mint Scrutoné, önkéntelenül is felidézõdik az a hatalmas irodalom, a töretlen folytonosság vonzását tanúsító mûvek hosszú sora, ami itt, a kontinens peremén, a történeti folytonosságok traumatikus megtöretései terepén jött létre, s amelyben oly gyakran feltûnik a vágyott-irigyelt-illúziókkal övezett angol minta.
  A reformkori magyar azonosságtudat fontos eleme volt a jogérzet, törvényes alkotmányaink rendjének tisztelete s a "túlhév", "túlbízottság" és "csüggedés" végletei között a "súlyegyent" keresõ beállítódás. Az elsõ jelentõs magyarországi bölcseleti irányzat a múlt század negyvenes éveibõl való "egyezményesek" filozófiája. A Tudománytárban évfolyamról évfolyamra követhetõ Angolhon figyelése, s a törvényesség, a jogszokás, az alkotmány - mint a törvényes intézmények összességének rendje - angol-magyar párhuzamait taglaló irodalom. Egyetlen társadalompolitikai revünk, melynek folytonossága már-már angolos, a több megszakítással száznégy évfolyamot megélt Budapesti Szemle az Edinburgh Review mintájára született, s akik létrehozták: az ifjú Eötvös József és Trefort Ágoston a csodált Macaulay esszéit állították maguk elé mércének.
  A Szemle második számában Trefort nagy tanulmányban ismerteti az angol alkotmányt s ennek kapcsán "a történeti alapon" s "lassanként kiképzett" alkotmányok elsõségét az "improvizáltak" felett, s közben (mint már elõtte is annyian) felsóhajt: "De ki nem tudja, hogy az ember a történetekben csak a folyóval úszik, s hogy a nemzetek nem önmaguk, önkényesen határozzák el irányukat? Azon nemzet, mely politikai kifejlésében a történeti alapot egyszer elhagyá, valamint az, hol a nagy többség vagy legalább a felvilágosodottak s mûveltek, kik a nép természetes vezetõi, gyökeres változásokat követelnek, Anglia sorsához hasonlóban nem részesülhet." (Pillanatok az angol alkotmány kifejlésének történeteire. 1840. 2. szám)
  A magán és köz összehangoltsága, a jogosság gyakorlatias igazoltsága, az intézményesség tekintélyén és tiszteletén nyugvó személyes s a személyesség határai iránt is érzékeny kormányzás és közélet nemcsak Trefortot ragadta meg, aki még a franciákban is az anglofil Guizot-t és Tocqueville-t kedvelte igazán. A respektus eziránt szellemi életünk olyan németes képzettségû kiválóságainak munkáiban is követhetõ, mint Kautz Gyula vagy tanítványa, Concha Gyõzõ. S késõbb is, korántsem csak (és egyre kevésbé) a szakírás területén. És követhetõ a treforti sóhaj is: de mi van akkor, ha a nemzet "a történeti alapot egyszer elhagyá", s akkor, ha nem egyszer hagyá el, ha mást se csinált, ha a "mûveltek" egyre aggálytalanabbul követelék itt a "gyökeres változásokat"? S ha a sokféle - alapul is vehetõ - történetben maga a történeti dimenzió, a folytonosság tudata kezd összezavarodni?
  Ama szigeti világ akkor is elképzelhetõ. Az a világ, ahol még a pusztulás sem pánikos, hanem méltósággal teli, mint Rippl-Rónai vásznain: realitás is, nem csak a képzelet szüleménye. A minden izgágaságtól idegenkedõ gyakorlatiasság, adottságaink megbecsülése, intézményeink tisztelete, a társaslét adott állomásai, ahol csak úgy vagyunk, oldottan, moderato, szükségleteink uraként, a közértelmesség védettségében, minden agyrém iránti hevülés ellen beoltva - nos, mindez elgondolható s tételezhetõ úgy, hogy ennek a világnak valahol volt-van realitása, s mint lehetõség, sõt nyomokban élõ valóság, tõlünk sem idegen. Ugyanakkor azzal is szembesülnünk kell - s eltávolodottságunk ettõl a világtól ezen mérhetõ le igazán -, hogy a róla szóló angol beszéd magyarra átültetett szavainak egy része mára kiüresedett vagy éppen kifordult eredeti értelmébõl, esetenként a konzervatív jelentések az idõk folyamán szennyezõdtek.
  Scruton esszéit olvasva, s közben "a szemantikai higiéniának" a konzervatív gondolkodás megértéséhez ajánlott alapkövetelményére (12-13. old.) is figyelve, úgy tûnik, hogy a konzervatív jelentés száz-százötven éve még meglehetõsen gazdag és pontosan értelmezhetõ volt nyelvünkben. Olyan szavak, mint a mindennapi fordulatokban, szak- és közírás terén is használt közbátorság (civil courage), a köz- és magán- változatos kapcsolódásai, a sokféle értelmû polgárisult-polgárisultság szavunk, kivesztek, megritkultak egyszerûsödtek. A latin közbeszéd közelisége miatt is a jámborság még nem az együgyûséghez, hanem a pietas méltósághordozó fogalmához állt közel, ahhoz az erényhez, melyre Scruton a sense of obligation érzületét vezeti vissza.
  A fordító - Jónás Csaba - a konzervatív "mi-tudat"-ról írt esszében a nemzettel kapcsolatban sûrûn használja a "tag" és a "tagság-élmény" szót. Igen, a reformkorban s jó ideig még azután is - elég, ha itt az ismert Vörösmarty-versre utalok - ennek még volt az eleven élethez, szerves összetartozáshoz kapcsolódó értelme. De mi jut ma eszünkbe róla? Leginkább a tagsági könyv, ha nem a káderlap. S nem a nemzet, ami konzervatív felfogásban nem egyszerûen a jelenben élõk közötti szerzõdés, hanem - Scruton szép fejtegetései szerint is - a szerves folytonosságtudat, a burke-i szövetség képzõdménye: az "õsök és utódok megidézése" is egyben. Csakhogy itt az õsök idézéséhez oly gyakran s oly tartósan a szégyen és a félelem képzete társul, s nem az elfogadottság és megbecsültség tudata. Errefelé ez is adottság lett.
  S mit idéz fel az "állampolgári hûség"? Konzervatív értelemben ez volna a "legitim kormányzást meghatározó konszenzus" alapja, kötelezettségünk, amely "...csakúgy mint az, amelyik a családhoz és tagjaihoz fûz, nem szabad vállalás, hanem egy lassú fejlõdési folyamat eredménye, és ennek során jóval hamarabb megtanuljuk ezeket a kötelezettségeket, mint hogy szabadon meg tudnánk felelni a velünk szemben támasztott elvárásuknak." (21. old.) Lehet-e azt, amit a (civil) allegiance kifejez, hûségként értelmezni, s megtanulási folyamatára gondolva is, eltekinteni mindattól, amivel jelentése totalitárius rezsimek tartós jelenléte alatt megterhelõdött? Ugyanezek a kérdések vetõdnek fel a transzcendens társas kötelékek, a szövetség (régóta Bund ez már inkább, mint alliance), a kötelesség, a felelõsség és a tisztelet jelentéskörében.
  Az autoritást - amit a fordító jó érzékkel nem magyarított tekintéllyé - számunkra nehezen megközelíthetõvé teszi a hozzá értendõ személyesség (intimacy), ami természetesen tisztelhetõvé teszi a létezõ intézményeket, privilégiumokat, eljárásokat. Csakhogy itt megint némi feszengéssel szembesülünk azzal, hogy a tiszteletnek "... az az érzés lehet a forrása, hogy a hatalom, a privilégiumok és eljárások valami olyasmit tükröznek, ami a >>miénk<<, olyan valamit, ami a helyzetünket meghatározó társadalmi kötöttségek megnyilvánulása" (126. old.). Vajha ez az érzés egyértelmûbb lehetne..., akkor simábban menne a "szokásos menetek" elsajátítása. Csakhogy itt az adottságok mások: a hallgatólagosságok nem a konszenzuális kölcsönösség közben, hanem a kijárás-kijátszás folyamatában, a normafelrúghatóságban való egyetértés közepette, paternalista féldiktatúrák szemhunyásaitól kísérten alakultak. S a "természetes egyenlõtlenség" mellõl hamar elfelejtõdik, vagy legalábbis az egyenlõség-absztrakcióban túl könnyelmûen és felületesen tételezõdik, hogy az ember mint személy ugyanakkor, természetesen, egyenlõ is.
  Itt abba is hagynám a konzervatív világkép kelet-európai olvasata közben tett széljegyzetek további sorolását: ezek a szubsztantív értékrend konzervatív világának érvényességét úgysem érintik. Inkább arról szólnak, hogy a konzervatív beszéd mint a hallgatólagosságok és közelítések kevéssé politikus beszédmódja, mennyire alkalmas (talán ebben a térségben különösen alkalmas) arra, hogy értelmétõl idegen jelentésekkel töltõdjék fel, mennyire védtelen a hatalommániás (politikai) diskurzusokkal szemben.
  Scruton szuggesztív érvelése - s itt a Filozófus a doveri öbölben címû esszét emelném ki - arra figyelmeztet, hogy néhány megszokott séma újragondolása éppen Kelet-Európa átmeneti s anómiásan bomló társadalmaiban lenne (lesz majd?) különösen aktuális.
  Talán éppen ebben a térségben lesz a legkevésbé tartható a nyugati civilizációnak az a redukcionista felfogása, amely szinte természetesnek veszi - nemcsak a konzervatív gondolkodást uralják a hallgatólagosságok -, hogy a kezdetek a XVII-XVIII. századra, de legalábbis a tridenti zsinat utáni idõkre tehetõk. Scruton - nemcsak "doveri" esszéjében - élesen szemben áll ezzel a felfogással, vagy inkább egyszerûen nem ebben gondolkodik. Ezt mi, ha itt Eötvös József, Concha Gyõzõ, Hajnal István, Szekfû Gyula gondolatvilága élõ szellemi hagyaték lenne, akár természetesnek is vehetnénk. Így viszont itt is, másutt is jobbára az magától értetõdõ, hogy ennek a civilizációnak (sõt magának a civilizációnak, merthogy ez uralog leginkább a világban) a transzcendenciák trónfosztása, a racionalitás, az individualizálódás, az evilági üdvözülés és öntökéletesedés dinamizmusa az alapja. Másként fogalmazva: a szekularizáció, a varázstalanodás, a személytelenedés, a deszakralizálódás. Már csak a fosztóképzõkre figyelve is látszik, hogy ez a folyamat nem egyértelmû diadalmenet. Ebben veszteségek és leegyszerûsödések: a varázs, a szakralitás, a spontaneitás, a személyesség, eltûnése-elsikkadása, a világ kiüresedése, az abszolút értékekre hagyatkozó rend biztonságának megrendülése is követhetõ.
  Scruton "doveri" esszéje ennek a folyamatnak - s abban is kiemelten a spontán rend és a személyesség eltûnésének - következményeivel foglalkozik. S ezek között a legaggasztóbbal is: az ölés likvidálássá, megoldássá változásával, amiben komoly része volt és van a személyesség, személyes felelõsség eltûnésének, a kinyilatkoztatásokba - parancsokba - foglalt normák könnyelmû feladásának, napi szükségleteinkhez igazított relativizálásának és a szentségétõl megfosztott élet devalválódásának. A "minden lehetséges" állapotának - sajnos elég meggyõzõ - víziója térségünkben különösen nyomasztó, s az (elõbbiekben illusztrált) értelmébõl kiforgatódott, vagy a fikciók mitikus világába veszõ konzervatív értékrend átgondolására, ezzel együtt a valóban konzervatív magyarországi szellemi örökség felfrissítésének felelõsségére is figyelmeztet.
  A Robert Nisbet könyvéhez (A haladás eszméjének története) írt jegyzet ("A haladás eszméje") és a Hegel-esszé ("Hegel mint konzervatív gondolkodó") összefüggõ munkák. Az elõbbiben Scruton elutasítja a modern - öntörvényûségét önhitten vállaló - ember haladáshitét és -kultuszát, az utóbbiban a modern konzervativizmus számára rehabilitálja Hegelt. Ez a konzervativizmus ugyanis mégiscsak mai politikai ideológia (ettõl modern), ahhoz pedig nagy elméletek kellenek. És ezt-azt, például a haladás vízióját, leszámítva, Hegel hozama óriási: a történetbe, a kultúrába, a Sittlichkeit kötöttségeibe - a társadalom szövetébe - ágyazódott egyén és egyéni szabadság, amelyet társadalmi-történeti kötöttségei meggátolnak abban, hogy veszélyes (absztrakt) formában jelenjen meg.
  A konzervatív legitimitásfelfogásba bevezetõ esszé ("Hogyan lehetünk nem-liberális antiszocialista konzervatívok?") Max Weber racionalisztikus legitimitáskoncepcióját elvetve, az angol konkrét jog s az azt megtestesítõ szokásjog szellemének és gyakorlatának érzékletes bemutatásával olyan - számunkra meglehetõsen problematikus - konzervatív beállítódások jelentését értelmezi, mint "az ösztönösen érzett legalitás" és a "ténylegesen létezõ autoritása". Ennek alapja a "tisztelet" és a "legitimitás gyökerét" képezõ "kötelességtudat": a társas létezés konkrét rendjéhez - "létezésünk tulajdonképpeni szövetéhez" - kötõdés, amit itt Scruton konkrét "politikai erényekhez" (korlátozott hatalom, alkotmányosság, közmegegyezés, autonóm intézmények, jogállamiság, törvényes ellenzék) kötötten, a konzervatív jelentéseket mintegy operacionalizálva jelenít meg. Kelet-európai olvasatban mindez inkább álomszerûen vonzó, mint meggyõzõ, s nem csupán a politikai erényekhez kötöttség kemény korlátai okán, hanem olyan - egyszerûen adottságoknak vett - feltételek miatt is, mint a "történelmi rend" és a "szuverén állam".
  Az angol és a magyar jog- és alkotmányfejlõdés hasonlóságainak tudatosítása a magyar azonosság tudatosulásával egyidejû. (Példaként itt Kállay Ferenc "Az angol alkotmány eredetében, következéseivel, némi tekintettel Magyarországra" címû munkájára hivatkoznék. Tudománytár, 1834. 3. k. 3-71. old.) A bírói érvelés gyakorlatában formálódó konkrét jog és szokásjog régen felkeltette a magyar jogtudósok érdeklõdését. S ez az érdeklõdés általában arra is kiterjedt, hogy a látszólagos párhuzamosságok mennyire megtévesztõk, mennyire a brit fejlõdés adottságaihoz és értelméhez kötöttek. Az (angolos) törvényesség és alkotmányosság, a szokásjog gyakorlatában formálódó nyitottság éppen eredeti értelmébõl fordulhat ki veszélyesen, amennyiben alapja: az említett feltételek hiányosak és a - szellemiségét, s nem csak formális jogállását tekintve - független bíráskodás csonka és kialakulatlan.
  A nemzeti identitásról szóló írásában, a kötet talán legérdekesebb darabjában ("Többes szám elsõ személy"), Scruton a nemzeti mi-tudatot ma már (vagy ma még?) anakronisztikusnak tûnõ, a magyar felfogásoktól viszont korántsem idegen nézõpontból világítja meg. Organikus nemzetszemlélete elutasítja az absztrakt és konstruált képzõdménynek tartott, (francia) politikai nemzetfogalmat, s ha mint szerves képzõdményt elfogadja is azt, zártsága és ellenségképzõ hajlamai miatt a (német) kultúrnemzettel szemben is vannak fenntartásai. A nemzeti mi-tudat kialakulásában szerinte kitüntetett szerepe van a jogérzék egyöntetûségének és a jogkövetés hallgatólagos készségén: az írott alkotmányon túlmutató rendelfogadáson alapuló mi-tudatnak. Ez a - brit jogi nemzettudatnak nevezhetõ - koncepció tõlünk egyáltalán nem idegen: a jogi intézmények és a jogi gondolkodás a magyar nemzeti azonosságtudat fontos összetevõi voltak.
  A nemzetfejlõdés Scruton értelmezésében jogi alapozottságú folyamat, amelyben a hangsúly nem a jog eszközjellegén, hanem annak õsiségén, generációkat összekapcsoló motiváltságán, a jogtudat folytonosságán, közösségformáló erején van. Ebben a folyamatban meghatározó szerep jut a korlátozott szuverenitású jogértelmezés helyi szerveinek, az átfogóbb jog uralma alatt egyesült törvénykezési autonómiáknak, a területi bíráskodás fórumainak, amelyek egyúttal a nemzeti mi-tudat szervesen képzõdött alapzatainak is tekinthetõk. Mindez birodalmi kereteket feltételez, legyenek azok a királyságokat integráló középkori vallásközösség, a zenitjén álló brit vagy Habsburg Birodalom keretei. A birodalmon belüli tartós autonómiák vagy az ezekbõl kinõtt-önállósult nemzetek valóban nemzetek - a többi afféle identitászavaraival küszködõ, békétlenségre hajló, "posztimperiális", "posztkoloniális" tákolmány.
  A nemzetek békés együttéléséhez a jövõben is szükséges a birodalmi integráltság :"...az egységes igazságszolgáltatás kialakítása, amely magában foglalja a helyi törvénykezési formákat, miközben megõrzi azok autonómiáját, és fenntartja a jog szigorú uralmát, melyet minden vétkezõvel szemben érvényesítenek. A jognak ez az uralma valószínûtlen, sõt talán elképzelhetetlen központi hatalom nélkül, ez biztosítja ugyanis, hogy a bíráskodás nem fog széttöredezni az etnikai vagy vallási határok mentén. Más szavakkal, a folyamat egy birodalmi kormányzat kialakulásának irányába fog tartani, annak is azon formája felé, melyet a rómaiak és a britek próbáltak a gyakorlatba átültetni, illetve amelyet a dualista Habsburg-monarchia képviselt Közép-Európában." (145-146. old.) Eötvös József, közel másfél évszázada, ugyanebben a megoldásban látta a nemzetiségi kalamitások elkerülhetõségét: "A nagy államok Nyugat-Európában mind különbözõ nemzetiségekbõl, nemzetiségek lakta tartományokból állottak össze - külön öntudatú részekbõl [...] Ezen öntudat történeti fejlõdésnek eredménye, s a nemzeti jogosultságra törekvés e körben nem egyéb, mint a történeti jog melletti küzdés. [...] szükség, hogy az egyes tartományoknak adott föltételes önállósággal tért nyissunk azon igényeknek, melyek történeti jogon alapulnak, s a községek önállósága által bizonyos körön belül azon igényeknek engedjünk tért, hogy maguknak érvényt szerezzenek, melyek a nyelvkülönbségbõl származnak." (A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra. Magyar Helikon. Bp., II. k. 551-552. old.) Eötvös birodalmi nézõpontból kifejtett állásponja meglehetõsen fagyos fogadtatásra, programként elõadva (Über die Gleichberechtigung der Nationalitäten in Österreich. 1851) pedig már rideg elutasításra talált honfitársai körében. A birodalom ugyanis még nem volt duális. A késõbbi, félbirodalmi helyzetben vagy kisállamként ugyan, de - a történelmi jogosultság okán - a kárpát-medencei békehozó pozíciójában megfogalmazott magyar koncepciókat (szent-istváni állameszme, Új Hungária-tervezet) viszont a velünk-mellettünk élõ népek nem pártolták. Hiába, a franciák forradalma óta már a birodalom sem a régi: az autonómiák szemszögébõl nézve a birodalmi békék fennkölt perspektívája mintha korántsem tûnne megnyugtatónak, s a birodalmak is nyugtalanok - az autonómiák miatt.
  Scruton új, a baloldali gondolkodásról írt könyvét - portrésorozatát - két, a kötet gondolatvilágába nem igazán illeszkedõ írás: a Michel Foucault- és a Lukács György-portré képviseli. A portrésorozat az ördögi baloldalt mutatja be, egy-egy gondolkodó egy-egy fõbûnt testesít meg. Foucault a leleplezés mániákusa, Lukács ennél is rosszabb: birodalomáruló, a rend elleni kérlelhetetlen és paranoid gyûlölet megtestesítõje. A Lukács-portrét olvasva nem a keményen kritikus hangvétel, az elnagyoltság az, ami némi visszatetszést kelt. S az egyik konzervatív alaperény: a mérséklet figyelmen kívül hagyása, amibe olykor még mintha a fordító is besegítene: "Lukács kritikai írásaiban hosszú szakaszok tanúskodnak hasonló korlátoltságról (one-dimensional vision), kritikáinak alaphangja a dichotomizáló káromlás (invective), stílusuk pedig a Móricka által elképzelt albán au pair lányt idézi." (94. old.) Talán nem szõrszálhasogatás, ha megemlítem, hogy Lukács nem 1974-ben halt meg (Scruton könyvében is 1971 olvasható), s az irodalomjegyzékben megadott közlemények címét nem volt szerencsés magyarra visszafordítani.
  Scruton nem kifejezetten Kelet-Európáról és Kelet-Európának szóló esszéinek mindegyike a kelet-európai problematikák elevenébe vág. A térségünknek és térségünkrõl szóló írásokról ez már nem mondható el ilyen határozottan. Nyolcvanas évek közepi körképét olvasva a létezõ szocializmusok jobboldali ellenzékérõl ("Az újjobboldal Közép-Európában") olykor úgy tûnik, mintha a térség megismerésének vágyát maga alá gyûrné egy ennél erõsebb igény: az, hogy világképének érvényességét a szerzõ igazolva lássa. Beállítódásában sok van abból, amit a nyugati zöldekben kárhoztat ("Vörösök és zöldek"), szocialista világnézetük vakká és süketté teszi õket a szocialista országok környezeti katasztrófáival szemben.
  Scruton a kommunista országok balos vagy arra emlékeztetõ, szocialista gyökerû vagy a szocialista eszmekörrel bármilyen formában érintkezõ oppozícióját tartja képtelenségnek. Ilyen szerinte nincs, s ha van, akkor tulajdonképpen nem is az, aminek látszik, vagy nem fontos, egy kis "bahroitisz", ami majd elmúlik. Ebbõl a szempontból az emberarcú szocializmus balos mellébeszéléssé, a prágai tavasz - értelmiségi kávéházi kultúrát idézõ - "karneváli" komolytalankodássá degradálódik. S a Charta mozgalma és a VONS úgy jelenik meg, mint a gyökeres - konzervatív fordulatot hozó - szakítás a hatvannyolcassággal. Lengyelországban a KOR balossága a zavaró, s fõként az, hogy végül is ez áll a Szolidaritás mögött. Igaz, itt a féllegális szociálkonzervativizmust is jelentõs intézmények képviselik. Magyarország helyzete Scruton szemében meglehetõsen siralmas. A jórészt Lukács árnyékában felnõtt ellenzék mentalitására itt egyértelmûen a "racionális szkepticizmus" jellemzõ, beszédük balos, a "nyugati lumpenintelligencia" fordulatait használja. Igazi konzervatívot nagyítóval sem lehet találni itten, hacsak Nyíri J. Kristófot nem, aki a hagyomány filozófiájával foglalkozik, és a Salisbury Review-ban is publikált, vagy talán Tamás Gáspár Miklóst, aki, ha ekkoriban még nem intett is búcsút a baloldalnak, a brit konzervativizmus irányába már nyitott volt. Volnának még talán a "vidéki bázisú"(?) népiek. Velük meg mintha Scruton nem tudott volna beszélni. Vagy talán megpróbált, s arra kellett rájönnie, hogy a "... szociálkonzervativizmus itt más érzelmi és szellemi szinten létezik mint azok a jogi és gazdasági elképzelések, amelyekkel másutt öszefonódott" (190. old.).
  A Burke-öt idézõ esszét ("Töprengések a kelet-európai forradalmakról") az 1989-es csodálatos év eseményei ihlették. S még valami: a francia forradalom kétszáz éves évfordulója és - vélhetõleg - a jubileum körüli francia-angol viták újkori civilizációnk alapjairól. Scruton - "az események egyszerû szemtanúja" - a nagy történelmi irányváltást élte meg 1989-ben: a visszatérést arra az útra, amelyet az angol dicsõséges forradalom jelölt ki az emberiség számára, s amelyre most, az 1789-es eltévelyedés s annak 1917-es megerõsítése után, Kelet-Európa népei rátalálnak: "1989 forradalmai az 1688-as forradalom értelmében voltak forradalmak: sok évtizedes félrekormányzás után megpróbáltak visszatérni az európai normákhoz." (198. old.) Gondolom, a több száz évvel ezelõtti normákhoz... Vagy a saját "félrekormányzottságuk" elõtti állapotukhoz? Vajon melyik idõszak vonzotta "1989 restaurációs követeléseit?" Mikorra tehetõ az a "hagyományos kormányzás", amelybe az emberek visszavágynak? Az a boldog kor, "amikor az államnak és tisztviselõinek még felelõsséget kellett vállalniuk tetteikért, s az állam azon túl, hogy független volt a civil társadalomtól, felelõsséggel is tartozott neki, sõt köteles volt elõtte ballépéseirõl számot adni." S amikor teljesült majdnem minden konzervatív álom: "a társadalmi élet depolitizálásának követelése. Az adminisztratív gépezet felváltása egy kisebb és személyesebb apparátusra, mely a társadalom területének csak akkora részét foglalja el, amelyet a kormány feladatai feltétlenül megkövetelnek." (209. old.) Mikortól számítható a romlás? A Habsburg Birodalom összeomlása óta? Scruton mintha ezt sugallaná.
  Ugyanebben az esszében, egy példázatos mese mûfajában elõadva, az 1989-es csodálatos hónapok eufóriája mellett a pár évvel késõbbi kiábrándultság is helyet kapott. A mese arról szól, hogy a birkák társadalma, legyûrvén félelmeit, kitört az unalmas karámból a szabad mezõkre, majd engedvén félelmeinek, feladta a felelõs és kockázatos élet ölébe pottyant lehetõségét, s visszaoldalgott a karámba. Szép szöveg, a fordítás is érzékletesre sikeredett, a mese szerzõje azonban valahogy mégsem elégedett vele. "A dolgok persze nem teljesen így festenek" - mondja kissé rosszkedvûen története végén. S ez bennem egy másik utazó alakját idézi fel, Alexis Tocqueville-ét, aki másfél száz éve, ugyancsak az események egyszerû szemtanújaként érkezett egy idegen földrészre, s ott olykor nem tudott mit kezdeni megfigyeléseivel és a rá zúdult sok furcsa élménnyel. Néha úgy érezte, hogy tapasztalatai annyira példa nélkül valók, hogy képtelenség õket szavakba önteni. De mert konzervatív volt - s mint ilyen beszédében igényes és szavaira kényes -, nem adta fel: "Magam is hiába keresem a kifejezést, mely pontosan jelölné s visszaadná a róla kialakult gondolataimat. [...] A jelenség új, meg kell hát próbálni pontosan leírni, hiszen megnevezni nem tudom." A küszködés meghozta eredményét, korszakos mû született egy civilizációs korszakváltásról. Talán mert Tocqueville valóban érdeklõdött a térség iránt, ahol a civilizációs váltás jeleit kereste, vagy mert a térség valóban érdekes volt a civilizáció alakulása szempontjából.
  Az 1994-es esztendõ magyar konzervatív publicisztikájának seregszemléje viszont, szemben Scruton könyvével, egyszerûen sikerületlen vállalkozás. Magyarul: ez egy rossz könyv. Nem annyira a kötet egyes írásai miatt. A sommás minõsítésre inkább az egész: az írásokat egybefoglaló fáradozás, Vajda Tünde szerkesztõi munkája ingerel.
  Indítékait és szempontjait szerkesztõnõ a könyv utószavában - a "válogató maga-mentségében" - foglalja össze. Ezek szerint válogatása "Vállalja e mûfaji és hangnembeli sokféleséget. Tárcától elméleti tanulmányig, kiegyensúlyozott elemzéstõl a sötét jövõ fájdalmas víziójáig. [...] Hiszek benne - vallja -, hogy a kötet olvasója is megtalálja az írások együtthatóját. Azt, ami a könyvötlet megvalósítására sarkallt: dokumentálni e szellemiség robusztusságát, magas színvonalát és változatosságát Magyarországon 1994-ben, évtizedek szellemi pusztítása után s a közelmúlt össztüzei alatt."
  Hát, nem tudom: a pusztítás volt túl nagy, vagy a kartácstûz túl erõs, az is lehet, hogy mély nekem ez az egész - én mindenesetre nem leltem rá semmiféle együtthatóra. A konzervatív szellemiség együtthatójára sem. A hegyvajúdásos szerkesztõi ambíciókat ezúttal, sajnos, a közmondásos eredmény követte: (konzervatív?) egérke született. A sokféleséget - hangvételben, színvonalban - kétségtelenül sikerült dokumentálni. Gyöngyvirágtól lombhullásig, értekezéstõl jajveszékelésig - van itt minden. De hogy mindezt együtt a konzervatív szellemiség hatná át és fogná egységbe? Kitûnõ (s valóban konzervatív) publicistánk szállóigévé érett fordulatával élve: én nem tudom... S a blöffölésre hajló utószót olvasva az a gyanúm, hogy ezt az együtthatót szerkesztõnõ is hiába kereste, midõn az egymás tetejébe rakott kéziratok halmán eltûnõdött: mi is állt itt össze tulajdonképpen?
  A könyvben van tizenhét, 1994-ben megjelent írás: három esszé a Hitel, a Kortárs és az Új Demokrata címû periodikákból s napilapcikkek, fõként a Magyar Nemzetbõl válogatva. Terjedelmük szerint hosszabbak és rövidebbek, szellemüket tekintve magvasak és laposak. Ahogy adódott, vegyesen.
  Az esszéken s a kötet javán kezdve, Molnár Attila A felnyitott társadalom és barátai címû írását (Hitel, 1994. 2. szám) s abban mindenekelõtt - egy konzervatív számára meglehetõsen kétes értékû elismerésként - az autonóm szellemiségû tárgyválasztást emelném ki. Molnár Attila ugyanis, fordulván egyet a porcelánboltban, egyszerûen arra vetemedett, hogy a "nyitott társadalom" képzetét, a hegemón helyzetébe lassacskán beletunyuló (szociál)liberális szellemiség eme "négy láb jó, két láb rossz"-fogalmát - s egyben a fogalmat bevezetõ alapmûvet: Karl Popper A nyitott társadalom és ellenségei címû 1947-es munkáját - kritikai elemzés tárgyává tegye. Szerzõ eljárása a következõ: "...elõször is le fogom röviden írni a nyitott társadalmat, és be fogom mutatni a kettõs alternatívát. [A nyitottal ellentétes "zárt társadalom" alternatíváját - S. J.] Másodszor azt fogom megvizsgálni, hogy fel kell-e nyitni a magyar társadalmat, mint azt ma sokan kívánatosnak tartják, vagy már régen felnyitották azt az elmúlt évtizedekben. Harmadszor azt próbálom meg bemutatni, hogy kik a nyitott társadalom >>barátai<<."
  Kissé maliciózusan fogalmazva: elõbb a kritikai gondolkodás kritikája, aztán egy társadalomfilozófiai (történetszociológiai), végül egy mentalitásfenomenológiai alapvetés. Nem csekély vállalás ez ebben az alig ívnyi terjedelemben, s bizony, recenzensnek is alaposan feladja a leckét; mit is emeljen ki abból a széljegyzethalomból, amit Szerzõ lucidus szellemiségû és provokatív kedvû állításai hívnak elõ. A részletkérdésekbe merülést itt mellõzve, néhány észrevétel, a fenti feladatvállalás sorrendjében:

  1. Az elsõ nehézség a maga elé tûzött feladat teljesítésekor Molnár Attila szerint abból adódik, hogy a nyitott társadalmat koncipiáló tételes és összefüggõ formában kifejtett gondolati konstrukciót éppúgy hiába keresi, mint a témakör rendszeres leírását. Se elmélet, se leírás, se Poppernál, se másnál. Nem marad más hátra, mint a rekonstrukció - "töredékeibõl kell összeállítanunk a képet" - , mégpedig a nyitott társadalom ellenfeleivel kapcsolatos tételezésekbõl, a zárt társadalmak híveinek tulajdonított beállítódásokból. Ennek bõviben vagyunk.
  Nem kis önmérsékletet igénylõ munka ez, de nem is lehetetlen. Végül is Marxból is elõállították a létezõ szocializmusok politikai gazdaságtanát. Mindenesetre a szövegösszefüggésekre, a fogalomhasználat korabeli jelentéseire összpontosító, értelemkibontó aprólékoskodás - úgy is, mint a konzervatív értelmezés alapbeállítottsága - nem haszontalan ilyenkor. Ebben a megközelítésben természetszerûen nehéz figyelmen kívül hagyni bizonyos fogalmak, például a feltétlen összetartozástudat, a reflektálatlan illeszkedés, a természetes rend, a szövetség, a szervesség stb. negyvenes évekbeli sajátos konnotációit. Nehéz elvonatkoztatni a mûvet - s szerzõje erõteljes (át)nevelõi és konstruktõri hajlamait - korától: a rekonstrukcióval szembesült (korántsem csak fizikai értelemben romos) Európától. Kiderülhet, hogy ami Poppernél mégiscsak elmélet (van benne rendszer), az utóbb metaforává üresedve, jelentésváltozáson ment át. Ami ott elsõsorban a kognitív nyitottság, az késõbb már inkább az életstílus nyitottsága.
  Persze lehet arra hivatkozni, hogy az efféle elfogulatlanságot mímelõ türelemjáték nem egyéb képmutatásnál. Jobb, ha az ember mielõbb kiteríti kártyáit, s rátér mondanivalójára. Molnár Attila is ezt teszi, mindjárt dolgozata második bekezdésében, két tételben: "Két dolog [...] világos: (1) a nyitott társadalom nyitottsága elsõsorban kulturális és erkölcsi; (2) A nyitott társadalomban az állam komoly szociális feladatokat lát el." A bizonyítási eljárás során a napnál világosabb lesz (s miért ne lehetne?), hogy Karl Popper - úgy is, mint Auguste Comte és Karl Marx egyenes ági leszármazottja - nem annyira a vészterhes közeli múltra reflektálva, inkább a jövõbeni közköltségi védettségben öntörvényeiket próbálgató világfiak/lányok világára elõretekintve írta meg nevezetes mûvét. Elvakult méltánytalanság lenne azt állítani, hogy erre a világra s annak jóléti bepárnázottságban infantilizálódott aktoraira vonatkozóan Molnár Attilának sótlan észrevételei volnának.

  2. A magyarországi társadalom nyitottságával ("felnyitásával") és zártságával kapcsolatban Molnár Attila abból a - médiaháborús idõkben sulykolt - hátborzongatásból indul ki, hogy törékeny demokráciánkat folyton-folyvást a nacionalista diktatúra réme fenyegeti, s ennek természetes gyógymódja a nyitott s egyre nyitottabb társadalom volna. Szerzõ nem foglalkozik ennek az állításnak (esetleg megfontolásra érdemes elemeket is tartalmazó) kifejtéseivel, hanem, az elõbbiekhez képest hirtelen fordulattal, "elméletnek" tételezvén azt, szembeállítja vele a saját állítását. Eszerint a "szocialista diktatúra" - "zárt társadalom" hamis azonosítás. Magyarország esetében legalábbis, éppen a "szocializmus totalitárius diktatúrája" nyitotta fel, azaz rombolta szét, a társadalmat mint "erkölcsi-kulturális közösséget". Ezzel én alapvetõen egyetértenék, s szerzõ kilógását a 1993-1994-es értelmiségi sorból, az "átkos" felett hamiskásan összekacsintók sorából, rokoszenvesnek tartom. Mégis, ez az állítás, ebben a sarkított formában, ugyancsak polgárháborús szellemi közegben számíthat igazán sikerre, s ugyanúgy agyak mosására volt (lenne) alkalmas, mint ahogy az elõbbi, meglehetõsen jó hatásfokkal, be is töltötte (s tölti) ezt a funkcióját.
  Molnár Attila nyilvánvalóan nem tájékozatlansága, hanem a terjedelmi keretek szûkössége miatt vonja az utóbbi évtizedeket a "szocialista diktatúra" tagolatlan kategóriája alá, s ugyanezért nem bonyolódik bele a szokáserkölcsön és konvenciókon nyugvó legitim rend magyarországi felbomlási folyamatainak részleteibe. Írása esszé, s ebben a mûfajban az egyszerûség kedvéért az érvelést háttérbe szoríthatják az állítások. A pontos és a merészen elnagyolt állítások is, mint amilyen például ez: "Talán nem túlzás azt állítani, hogy a magyar társadalomnak - átnevelésének, felnyitásának megkezdéséig - meglehetõsen érintetlen volt az erkölcsi-kulturális közössége, s ez a hétköznapi életet egészen a politikai elitekig áthatotta." Mit mondjak? Talán túlzás.

  3. A nyitott társadalom barátait Molnár Attila szerint - a leírásokból sejthetõen - két típus testesíti meg: az idegen és a szegény. S még valakik: a nyitottság haszonélvezõi: a diffúz strukturálatlanságban akadálytalanul nyomuló (s nagyon is zárt) karriercsoportok. Mindennek kifejtésére kétbekezdésnyi hely, a dolgozat utolsó oldala, jutott. Egyik típusról sem olvashatunk két-három mondatnál többet, így, sajnos, ez a leírás is megfeneklett a sejtetésnél. A társadalom nyitottságának - mint az egyedeire széthulló tömeg anómiába sodródásának - a munka egészén végigkövethetõ állapotrajza viszont pontos és fontos észrevételekkel teli leírás.
  Czakó Gábor írása (Gazdaságkor. Kortárs, 1994. 8. szám) mint keresztény történetfilozófiai alapvetés, bizony, el-elrugaszkodik a történettõl is és a filozófiáktól is. Szerzõje nem sokat bíbelõdik a civilizáció és a fejlõdés elméleteivel, az európai szellemiséget értelmezõ nagy gondolati rendszerekkel. Eötvös József és Hajnal István éppúgy hidegen hagyja, mint Spengler vagy Sombart és Max Weber. De hát az esszé nem azért esszé, hogy kimerítõ legyen, s ebben az esetben a szó és írás iránti süketségrõl árulkodna a tudományoskodó kivesézés és az elméleti elõkészületek - nem feltétlenül lábjegyzetekben megmutatkozó - jeleinek firtatása. Ez egy szuggesztív erejû, merész gondolattársításokban gazdag elmélkedés. Czakó - fõként Hamvas Bélától ihletetten - vázolja korszakélményét, az önmagától: szellemi természetétõl eltávolodott ember világát, amelyben a személyesség és szentség eltûnõben, a valóság leváltódóban van, s a bûn tudata kihunyni látszik.
  Bencsik András munkája (Isten talán visszatér. Új Demokrata. 1994. augusztus 18.) arra példa, hogy az írói véna hiánya, a tudákosság és az aktuálpolitizálás túlzott erõltetése milyen könnyen lapályra viheti az emelkedett korértelmezõ esszé mûfaját.
  Szándéka szerint Bencsik írása nem kevesebb mint a liberalizmus és a konzervativizmus összebékítésére tett kísérlet, amit szerzõ - ki tudja, milyen megfontolásból - azért tart szükségesnek, mert korunk mikroelektronikai forradalma nyomán a fogyasztóiból kinõtt "információs (helyesebben: manipulációs)" társadalom az emberiség totális rabszolgasorba hajtásával fenyeget: "Semmi sem lehetetlen, ami technikailag kivitelezhetõ [...] Technikai akadálya ma már nincs a földön élõ négymilliárd ember személyre szóló manipulálását a kereskedelmi szférából (lásd: mûholdas televíziózás és hirdetések) kiterjeszteni az ideológiai és erkölcsi szférákra, csupán az elhatározás hiányzik hozzá." Technikai akadály talán tényleg nem állhat egy ilyen galád elhatározás útjában, ezt én nem tudom megítélni. Az emberi nem fejlõdése mindazonáltal csodálatos és talányos fordulatokban gazdag. Végül is ki tudja, hogy egyszer csak maga az ember az õ eldigitalizálódott agyát nem kezdi-e el a "kikapcsolom - bekapcsolom" sémára járatni...
  Más azonban a fellegjáró fantáziálás, és más az ajtónkon kopogtató veszély. Hogy lássuk is, mirõl van itt szó, s hogy - úgy is, mint a vas és acél országának fiai és unokái - képet alkothassunk magunknak a globalizálódás vértelen fogalmába pakolt fenyegetettségrõl: "Képzeljük el, hogy Magyarország egy üvegbúrával légmentesen lezárt üvegtálca. [Akinek itt légszomja támadna, kéretik átugorni ezt a szakaszt. - S. J.] A lakosok parányi vasporszemcsék. Az egymást váltó vaspor-kormányok bármennyire szeretnék is a maguk módján alakítani a maguk vaspor-népének a sorsát, a kívülrõl ható erõtér ellenében tehetetlenek. Egy választásuk marad, megpróbálnak az erõtér erõvonalai mentén rendezõdni. Ekkor legalább azt a látszatot kelthetik, hogy az õ akaratuk érvényesült. Ehhez azonban el kell hitetniük a vaspor-lakossággal, hogy akkor járnak jól, ha nem a maguk törvényei szerint, hanem a nemzetközi erõvonalaknak engedelmeskedve rendezõdnek. El kell pusztítaniuk az erõvonalakkal dacolni akaró nemzeti vaspor-kohéziót, hogy a rendezõdés minél fájdalommentesebb legyen. Itt kap politikai szerepet a manipuláció."
  Hogy ne kaphasson szerepet, s porszemcse létünk illõ helyére leljen honunk s a nagyvilág vonzásainak és taszításainak erõterében - nos ehhez Bencsik András szerint elõbb a liberalizmus és konzervativizmus kérdésében kéne már végre tiszta vizet öntenünk a pohárba, "politikától független elemzés" keretében tisztázva a két kategória viszonyát. Ellentétük ugyanis maga az összetartozás: "Úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a távol-keleti szimbólum, a Jang-Jin fehér és fekete cseppjei. Együtt alkotnak kört, együtt adják a teljes egészt, bár egymásnak ellentétei." Bencsik, a könnyebb áttekinthetõség kedvéért, táblázatba foglalt tizenöt fogalompárral illusztrálja a Jang-Jin mintát követõ konzervatív-liberalizmust. Eszerint ami a konzervatív (Jang) számára "Isten", az a liberálisnak (Jin) "felhõ", ami ott "ige", itt "információ" és így tovább: "hit - bizonyosság", "garancia - ígéret", "férfi - nõ", "szerelem - libidó"...az utolsó párosig: "történelem vége" - "történelem kezdete".
  Rendben is volna ez, az ember kedélye így, az újabb ezredév fordulója táján hajlamosabb az alapkérdések feletti borongásra. A baj csak az, hogy Bencsik András mindezt tételrõl tételre, a felhõtõl a történelem kezdetéig ki is fejti. Nem öncélú elmemutatvány végett. Mûve végén Bencsik összehozza fejtegetéseit Pokol Béla igazságával. Kiderül, hogy ennek az egész eszmefuttatásnak jangostul-jinestül az a célja, hogy a nevezetes médiahatalom-koncepció végre szilárd lételméleti fundamentumra helyezõdjék.
  Bencsik publicisztikája úgy általában nem a kapcsolódási pontok és az érintkezési felületek keresésével tûnik ki. Legutóbb például az ellenfél írmagjára vonatkozó indulatos kitételei hozták hírbe a nevét. Vélelmezhetõ eszmetársai siettek is elhatárolódni mind nevétõl, mind kitételeitõl. Ezt az összebékítõ írást olvasva az a gyanúm, hogy sokan szívesebben vennék, ha szerzõje ellenségképeinél maradna.
  A kötet többi írását, a napilapcikkeket három kategóriába sorolnám: 1. a politikai élet napi eseményeihez nem közvetlenül kötõdõ publicisztikák, 2. az 1994-es választás esélyeit mérlegelõ és a kormányalakulás után várható fejleményeket elemzõ cikkek, 3. pánikban fogant írások ugyanebben a témakörben.

  1. Andorka Rudolf egyik ismeretterjesztõ publicisztikájával (Kereszténydemokrácia és liberalizmus. Magyar Nemzet, 1994. március 1.) szerepel a kötetben. Írása tiszta hang a médiacsatározások hangzavara idején, amikor a politikai ideológiák közkeletû fogalmai - maguk is háborús nyomok, sérelmek és megbélyegzettségek hordozói - sûrûn bevetésre kerültek. Mit tehet ilyenkor a tudós? Azt, amit Andorka Rudolf is tett: kiáll az üvöltõ orkánban magyarázni, minden - még olvasó - ember számára hozzáférhetõen arról, mit tartottak eleink nemzetrõl és szabadelvûségrõl, mikor mit értettek keresztényszocializmuson, ki számított szociálliberálisnak, s ki konzervatívnak. S arról, hogy a Társadalomtudományi Társaság nevezetes 1904-es vitáján például - jóllehet radikális liberálisok és szocialisták vitték a prímet - senkinek sem jutott eszébe kétségbe vonni Giesswein Sándor szabadelvûségét. S a konzervatívok sem tekintették Jásziékat a nemzet ellenségeinek. Ha rég voltak is, voltak ilyen maguktól értetõdõ dolgok.
  Az utóbbi parlamenti választás és kormányzati elrendezõdés körüli indulatok és izgalmak csillapultával - úgy õsz táján - a politikai közírás egészében erõsödött a mértéktartóbb-mérlegelõbb hangvétel iránti igény. Ezt a rokonszenves közírói beállítódást a kötetben Tóth Gy. László (A liberalizmus titokzatos útján. Magyar Nemzet, 1994. szeptember 17.) és Krómer István (Az értelmiség árulása. Magyar Nemzet, 1994. október 15.) írásai képviselik. Tóth Gy. a szabad demokraták arculat- és stratégiaváltásait elemzi, kritikusan, ugyanakkor tájékozottan, s olykor felületes megállapításokba csúszva. (Miért lenne az kaméleonság, ha egy liberális párt a mérleg nyelve szerepre törekszik?) Krómer, a professzionális publicista és sajtószakértõ (felmentéséig az Antall-kabinet sajtóirodájának munkatársa volt), visszatekintve a csata utáni tájkép egészére, a független szellemiség, a méltányosság, a tisztesség, a kötelességtudat és a felelõsség értékeit kéri számon a médiumok világán.
  A kötet legjobb - igazán profi - publicisztikája Kristóf Attila idõközben nevezetessé vált Én nem tudom... sorozatának egyik darabja (Magyar Nemzet, 1994. december 15.). Maga a sorozat: jól eltalált hangütés. Égzengés közben a levél hullásának neszére figyelni, földcsuszamlásos idõkben napi tünemények, kis gesztusok jelzéseiben meglátni a sorsfordítót, a nagyot mondások és nagy elkötelezõdések idején apró kötõdéseinkhez vissza-visszatérni - mint Morgenstern tengeri tehene, halkan - pazar ötlet. S a póz is telitalálat: ahogy Kristóf Attila eldurvult világunk félrehúzódott (-lökött?) közszereplõje, magára öltvén a türelem báránybõrét, mögüle jókora farkasfogakat mutogat a világra. Morfondírozása általában - mint itt is - a publicisztika remeke.
  Pokol Béla nevezetes médiahatalom-"kettõs hatalom" elméletének egyik korai koncipiálása (A politikai uralom két forrása. Magyar Nemzet, 1994. július 9.) is helyet kapott a kötetben. A cikk tartalmazza Pokol késõbb könyvben kifejtett nézeteinek csaknem minden tételét. Ezek többsége fizikai, kulturális és politikai adottságokkal kapcsolatos tényállítás. Az ország méreteibõl, szellemi-kulturális térszerkezetébõl s a "demokratikus centralizmus" több évtizedes elõzményeibõl következik a tömegmédiumokkal összefonódott hatalom centralizáltsága. Kialakulatlan választói pártpreferencia közegében (sõt: viszonylag kialakult választói preferenciák esetén is) a médiumok a befolyásolás óriási lehetõségeihez jutnak. S ha az ész nem feltétlenül is, de a közvéleményformálás - rövid idõszakoktól eltekintve - ebben a nyugati civilizációban s vonzáskörében jó kétszáz éve baloldalon van.
  Lássuk, mit ír errõl ugyanebben a kötetben a világjárt tudós, Molnár Tamás, kissé könnyû kézzel odavetett cikkében, a hangya-tücsök párosban elképzelt jobb- és baloldalról: "...tény, hogy a jobboldal általában elhanyagolja, nemcsak a propagandát, hanem általában az eszmék világát is. Jártam jobboldali rezsimek idejében Salazar Portugáliájában, Pinochet Chiléjében, Franco uralma alatt, a görög ezredesek féltucat esztendejében, Dél-Afrikában az apartheid rendszere alatt - a könyvesboltokban a baloldali irodalom kényelmesen terpeszkedett, jobboldali írás alig volt." (A politikai kultúra oldalnézetbõl. Magyar Nemzet, 1994. május 14.).
  Pokol Béla mint elméletalkotó és politikai szakértõ az utóbbi években sokat tett azért, hogy ez a struktúráját, funkcionális differenciáltságát és kiegyensúlyozott intézményességét tekintve féloldalas világ tájékoztatási monopóliumaival s azok politikai összefonódottságaival együtt átalakuljon. Van néhány - a témakörnek már ebben a korai megfogalmazásában is érzékelhetõ - zavaró mozzanat ebben a törekvésében. A legszembetûnõbb ezek között talán az eszdéesz-mánia s az ezzel kapcsolatos démonizálás és fantomképzés erõs hajlama. (A nem világos összefonódottsági kapcsolatok elképzelésébe - ki is a bábu, s ki a mozgató tulajdonképpen? - a rémlátomásokig bele lehet gabalyodni.)
  Végül Pokol Béla - már itt is megpendített - javaslata: az, hogy a médián keresztül érkezõ politikai nyomás ellenében a közvetlen politikai aktivitást kellene fokozni. Nos, ez abban a mozgósításos formában, ahogy itt szerzõ elõadja, nem valószínû, hogy a kívánt cél felé mozdítaná el a közéletet. A kívánatos ugyanis, gondolom, Pokol Béla számára is, egy olyan polgárhoz legalább itt-ott, tétován hasonlító polgár minél gyakoribb elõfordulása lenne, aki intézményei iránt lojális, jogaira kényes, felelõsségeinek és kötelességeinek tudatában van, s politikai beállítódásait nem napi elégedettségei és frusztrációi nyomásának engedve alakítja. Az ilyen polgár kialakulására, azt hiszem, inkább egy depolitizálódott társadalomban van nagyobb esély.

  2. A választás körüli cikkek körére térve: emlékszem, hogy akkoriban - kormánypárti körökben - mekkora fölhorkanást és riadalmat keltett Debreczeni József baljóslatú elõrejelzése (Magyarország restauráció elõtt. Magyar Nemzet, 1994. április 9.). Pedig csak az történt, hogy volt egyszer egy (volt) kormánypárti képviselõ, aki nem a néplélekkel kapcsolatos megérzéseire hagyatkozott, hanem az ellenfél kártyáiba, a közvélemény-kutatási adatokba is belepillantva, kerek perec kijelentette: baj van, uraim, jönnek a kommunisták, olyan restauráció lesz itt, hogy arról koldulunk. Ezt még nem volt nagy kunszt megjósolni, Debreczeni nem is állt meg itt, azt is megmondta, mi lesz ezután. A jogrend fenyegettetése, az eredendõ bûne terhétõl immár mentesült pártoligarchia stabilizálódása, igazi kliensrendszer s latin-amerikanizálódás lesz itt. Úgy lett. S az értelmiségi háttér identitásában nagy lesz a zavar. Nagy lett.
  Egyszerû szavak, világos beszéd. Debreczenit ez emeli ki a politikai guruk kortárs mezõnyébõl. A többiek hajlamosak a túlbonyolításra, õ viszont nem sokat teketóriázik a lehetséges kimenetelek latolgatásával, nem cifrázza mondandóját mindenféle elméletek, modellek, forgatókönyvek keverésével. Egyszerûen megmondja, mi van s mi lesz. Nem azért tanított õ olyan sokáig történelmet, hogy ne tudja, mire tanít a történelem. Arra, hogy akcióra jõ a reakció, s a történelem "...nem nadrág, amit tetszés szerint át lehet szabni". A jövõkép markáns rajzát csupán egyetlen ponton homályosítja el némi probabilista bizonytalankodás: "Ha egyedül nem szerzik meg [a szocialisták - S. J.] a kormányzáshoz szükséges abszolút többséget, akkor minden jel szerint éppen az az egykori ellenzéki párt lesz a segítségükre (az SZDSZ), amelyik négy évvel ezelõtt a leghangosabban kommunistázott!" Ez, bizony, nem egészen így jött be.
  Tellér Gyula kisebb tanulmánynak is beillõ terjedelmû cikkében (A rendszerváltás sikere. Magyar Nemzet, 1994. május 26.) a gazdasági átmenet választások után várható alakulását latolgatja. Kiindulási pontja, hogy a "rendszerváltás rendszere": a Kádár-korszakban rögzült redisztribúciós alkurendszer nem lebontódóban, hanem megerõsödõben van. Az átalakulás esélyeit a pártprogramokra és a választás után elgondolható hatalmi struktúrákra hagyatkozva latolgatja. Okosan elemzõ, az ésszerûen várható fejleményeket felvázoló írás, azzal az - utólag, s mindig csak utólag, látszó - tanulsággal, hogy a történések tényleges alakulásában milyen nagy szerepe van a valószínûtlennek látszó következményeknek és az ésszerûtlen kapcsolódásoknak.
  A történtek tárgyilagos megítélését viszont a hiedelmekbe bonyolódottság gátolja. Valószínû, hogy néhány kényelmesen hajtogatható téveszme és legenda rögzülésére vezethetõ vissza, hogy az elõzõ kormánykoalíció körei és fõleg holdudvarai máig hangosak a sopánkodástól: választási vereségüket még nem tudták feldolgozni. Talán az a kiterjedt irodalom segített volna (segítene), ami a választások után ugyanezt a témakört (nekik is) feldolgozta. Nem feltétlenül ellenséges érzülettel, de azért a tényekhez ragaszkodva és a kontrollálatlan hiedelmek eloszlatásának igényével, mint például Körösényi András elemzése (A jobboldal vereségének okai. Magyar Nemzet, 1994. július 18.). A pártok rekrutációs bázisának érzületi paramétereit felvázoló cikkében Körösényi kimutatja, hogy a kormánypárti kampány jórészt képzelt közösségeket szólított meg.
  A tömegek valóságos érzületeihez - nem túl fáradságos kampány ("tömegmunka") árán - közel került szocialistákat viszont, Tõkéczki László szerint, választási gyõzelmük hozta abszurd helyzetbe. "Mi ez?" - kérdezi Tõkéczki. (Mi történik itt? Magyar Nemzet, 1994. szeptember 3.) A mûvelõdéstörténész szemszögébõl nézve, átfogóbb társadalom- és eszmetörténeti összefüggésekben értelmezve, "...értelmetlennek tûnik ma egy szocialista kormány". Csupa költõi kérdés merül fel ugyanis vele kapcsolatban, kilencvennégy kora õszének kérdései: "A második tõkefelhalmozást [...] szocialista párt fogja vezetni? Milyen eszmei alapon? [...] Ha a politika az érdekek megjelenítésének legfontosabb színtere, akkor most ki mit és kit képvisel a kormánykoalícióban? [...] Lehetséges-e nagymértékû állami újraelosztás az alapvetõen egyéni tulajdonú felhalmozás közben?" Lehetséges. S a média Lovas István cikkében (A gyûlölet hosszú tûinek áldozatai. Pesti Hírlap, 1994. május 18.) elõrejelzett "rendbetétele" is lehetséges volt.

  3. Végül a választási siratóénekek, úgy együtt - szerkesztõnõ összegezésében - "a sötét jövõ fájdalmas víziója". Ami közös bennük, az a harapós indulat, ami mégis mintha akkor volna elemében, ha önmagát mardossa, s az alkutyai panaszkodás kényelmébe süppedhet. Zavarba ejtõ hangvétel ez. Az ember nehéz szívvel bonyolódik bele annak méricskélésébe, hogy mások szenvedélyében mi és mennyi a hiteles, s mi a prófétai hangutánzat, többnyire ama "néppel való népieskedõ gurgulázás" (Antall József megjegyzése, 1993. szeptember 9.), amelyben mindenféle jammerolás a jeremiáda rangjára tarthat igényt, s amelynek kliséiben a reformkortól a népi irodalomig s tovább minden érzületi és gondolati eredetiség folyamatosan csépelõdhet.
  Csermely Péter írása (Megfogyva bár, de törve is. Pesti Hírlap, 1994. május 11.) közkeletû ráébredések (például a nép nem érdemelte meg a szabadságot) variálásán túl a kommunista uralom ugyancsak közhelyes képeit vizionálja, egyetlen kellemesebb elemmel: meglátjuk majd, újra felvirágzik a magyar futball.
  Eredetibb felvetésekben gazdag, s félelmeiben is hitelesebbnek tûnik Benedek István cikke (A harmadik Tanácsköztársaság. Pest Megyei Hírlap, 1994. július 1.). Három a magyar igazságtalanság, írja, most harmadszorra jönnek a kommunisták, s velük minden eddigi bolseviki út legrosszabbika: a "szociokapitalizmus". S nekünk, magyaroknak, az "új Bach-korszak". Lesz még itt egy kis "jubiláris hacacáré", aztán vagy felszívódunk, vagy nem: "Ez a harc lesz a végsõ. A harmadik magyar köztársaság most következõ éveiben dõl el, hogy a jövõ évezredben lesz-e még Magyarország a Kárpát-medencében."
  Maga a választás nem lehet a nép mûve - önfia ennyire nem vághatja sebét -, ezt egy "külhonban lappangó erõnek titokzatos bábui" intézték így, meghamisítván az eredményeket. Benedek professzor erre abból következtet, hogy elõször is: "...az eredményt megközelítõ pontossággal a választás elõtti napon a fülembe súghatta egy jól informált bennfentes". Másnap aztán több mint feltûnõ volt, "... hogy már reggel ugyanaz volt a választási arányszám, ami estére véglegesítõdött, vagy hogy a legkülönbözõbb összetételû választókerületekben egyforma végeredmény kerekedett ki..." Nos, mielõtt a fenti árulkodó jelek magyarázattá érésének értelmezését a professzor orvoskollégái hatáskörébe utalnánk, gondoljunk a feltételezés alapindítékára is: ma, amikor az érték- és normarelativizálás politikai gyakorlatok napi rutinjává válván, valóban "minden lehetséges", éppen a technika lehetõségeivel való visszaélést tekintsük egyszer és mindenkorra kizártnak?
  Sándor András cikke (Keserû újévi köszöntõ. Pest Megyei Hírlap, 1994. december 31.) nem a közvetlen élmény döbbenetében született. Bibliai indítású (Jelenések és Sirák Könyve), szilveszter éji szellemidézés: "Vidámság illik új esztendõhöz, s nem véletlenül: hogy esztendõben egyszer eleressze magát és hagyja kisüvíteni lelke zárjai alól a lefojtott, feszítõ ihaj-csuhajokat és bánomiséneket, az embernek arra õsidõktõl fogva szüksége volt." Hát, nem mondhatni, hogy szerzõ - ha nem is a vidámság terén - nem engedett volna õsi szükségének. Némi nekikészülõdés után - bánja is õ - kisüvít a legsúlyosabb tétel is: "Kádár János legnagyobb bûne Aczél volt; s a szabad kéz, mely Aczélnak adatott, felismerhetetlenné változtatta ezt a népet." Ez a nép választott 94-ben, s azóta "az antikrisztusi kék zászló az ember ember voltának vesztére lobog". Eddig minden többé-kevésbé világos, az átlagolvasó kódjánál van, nagyjából tudja követni. Ami viszont ez után következik, az Olof Palme sorsával való példálódzástól kezdõdõen az utolsó mondatig, az már mélyszántás. Abból csak annyi vehetõ ki, hogy ha rejtélyes módon is, minden mindennel összefügg. Pedig a jámbor olvasónak éppen e részekkel szembesülve kellene illuminálódnia, szerzõ hályogkovácsi erõfeszítései következtében. Mert: "Miféle hályogot operáltak egykor látó szemekre, hogy egy Maxwell nevû gusztustalan szélhámos a nyílt színen összefûzheti a KGB-t a Moszaddal - a moszkovita imperializmust a judeonácizmussal -, s miután >>likvidálták<<, s megbukott a háborús gyújtogató (aki a világcsalót az Olajfák hegyén temettette el mint >>hõst<<), senkinek se jutott eszébe megkérdezni, miért volt, protokollt felrúgva, mindent megelõzõ dolga ezzel a bukottal négyszemközt tárgyalni egy közép-európai országocska Jeruzsálembe rohant elnököcskéjének?" És így tovább. Bizonyára van kulcs ennek a megfejtéséhez is. Talán Mónus Áron mûvében a "nietzschei birodalmon" fáradozó világösszeesküvésrõl, vagy más alapmunkában. Nem tudom.
  Ez volna hát - visszatérve szerkesztõnõ utószavára - az "átvilágítás": a "...konzervatív, konzervatív liberális és kereszténydemokrata szellemiségû, vagy ezen irányzatokról elfogultság nélkül megnyilatkozó szerzõk" seregszemléje. A további kommentárok mellõzésével, úgy gondolom, hogy az ilyen vállalkozások egyértelmûbb sikeréhez a jövõben jelentõsen hozzájárulhatna a tüzetesebb tájékozódás a konzervatív szellemiség felõl. Akár a magyarországi elõdök gazdag szellemi hagyatékára támaszkodva, akár a kortárs magyar vagy külföldi irodalomban elmélyülve, nem felesleges ilyenkor elõzetesen tisztázni, hogy mit értsünk konzervativizmuson.

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: buksz@c3.hu