Nekem elég a nyelv, úgy, ahogy találtam
Berzsenyiben és a Nagymezô utcában,
Vagy a Váci utcán, vagy kijjebb, Ujpesten,
Vagy amit némely nô ajkáról
ellestem.
Hogy pontatlan? És ha pontatlan, ki bánja?
Sosem törekedtem teljes pontosságra.
Kifogtam azt, ami a horgomra akadt,
Sohasem kerestem tudós muszavakat.
Nekem elég volt, ha csak úgy körülbelül
Szóltam arról, amin úgyis páraköd ül.
Két szó közül gyakran ezért választottam
Azt, amelyiknek több jelentése
van.
Hiába gyujtöttem eszmét meg adatot:
Azt mondtam csak, amit mondanom adatott.
Készülök, s valami készül velem szemben:
Akármi az, már csak nézem,
nem elemzem.
Csak egy pontos szóra van immár szükségem,
Azt az egyetlen szót adassék megérnem,
És hogy amit jelöl, értsem, ne csak lássam:
Hiszek a végsô felvilágosodásban.
(Szép versek 1987)
Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu