Van nekem ott egy óriási tornyom.
Abban írom politikai verseim.
És van nekem egy icipici szörnyem.
Egy ládában lakik ott tartom
benne az az ô tartománya
az az ô környéke én
úgy hívom:
szörnyék
hozzám képest a szörnyike
jóval kisebb
jóval kisebb mint én
ô az én kisebbségem
valójában egy borz
mikor hazatérek a tornyomba Elefántcsont-parton
mindig rászólok jól megfenyítem
már megint hogy viselkedtél
amíg távol voltam
– így beszélek hozzá
– mit mind randalíroztál mit folyton áskálódtál
mért annyit mind kétnyelvuztél
miféle feliratokat
borz-nyelvu szörny-egyetemeket követeltél
ilyenkor a borz behúzza fülét-farkát
visszahúzódik a szörnyékébe
nagyokat fújtat
késôbb megbocsátok ôkelmének
odavetek neki néhány csontot
hát így élünk a toronyban
a szörny meg én.
Elefántcsontpart, 1998. december 21-én.
Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu