A külföldi sajtó és a tömegkommunikációs eszközök azonnal készek voltak a következtetéssel: Szaharovot azért tartóztatták le, mert elítélte az afganisztáni szovjet megszállást. Valójában nem egészen így történt: a kilencvenes években elôkerült dokumentumok arra utalnak, hogy a helyzet ennél bonyolultabb is volt, meg egyszerûbb is.
1979. december 26-án készült el végsô formájában az a feljegyzés, amelyben Andropov, a KGB akkori elnöke és Rugyenko, a Szovjetunió legfôbb ügyésze, javasolja Szaharov Gorkijba történô számûzését, hogy elejét vegyék szovjetellenes tevékenységének. A szóban forgó javaslatot minden jel szerint a küszöbönálló afganisztáni invázió kapcsán készítették elô. Másnap, december 27-én a Politbüro számtalan, a bevonulással közvetlenül összefüggô anyagot tekintett át. Maga a Szaharov-ügy 1980. január 3-án szerepelt elôször a napirenden, a számûzetésre vonatkozó döntést tehát már azelôtt meghozták, mielôtt értesültek volna Szaharov tiltakozó nyilatkozatáról.
A tiltakozást a Politbüro ülésének jegyzôkönyve még csak meg sem említi. (A feljegyzést és a jegyzôkönyvet keretben közöljük.)
Hogy Szaharov kitelepítésének ötlete egyáltalán nem új keletû, azt bizonyítja egy másik feljegyzés is: „Szaharov Moszkvából való adminisztratív kiköltöztetésének anyagai kétszer kerültek megvitatásra az SZKP KB Politikai Bizottáságának ülésén napirenden kívül – 1975 novemberében és 1976 januárjában.
Célszerûnek találták a kérdés megvizsgálásának elhalasztását egy idôre.
L. I. Brezsnyev és Ju. V. Andropov elvtársak ezen anyagokról részletesen informálták az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjait." A feljegyzésen ugyan dátum nem szerepel, de valószínûleg az Andropov–Rugyenko-javaslattal párhuzamosan keletkezhetett. Ugyanabban a „számûzetési" iratcsomóban található, amelyben elsô helyen az Andropov, Rugyenko és Usztyinov honvédelmi miniszter által aláírt, 1975. november 15-ei (!) keltezésû SZKP KB-határozattervezet szerepel, amely elsôként veti fel nyíltan Szaharov „izolálásának" szükségességét.
A KGB titkárságán elôkészített 1975-ös anyagban ugyanazok az „érvek" szerepelnek a számûzetés indokaiként, mind az 1979-ben elfogadott végsô változatban: Andropov egyebek közt arra utal, hogy Szaharov „társadalomellenes akciókat inspirált, krími tatárok, német autonomisták és ukrán nacionalisták szélsôséges elemeit uszítva erre". Andropov és utódai a KGB élén meg voltak gyôzôdve róla, hogy Szaharov nem fogja kibírni az „izolációt" Belehal, vagy megtörik. Nem így történt: a három éhségsztrájk, a feleségétôl való távollét, a teljes jogfosztottság és embertelen bánásmód, a világ közvéleményének dezinformálása, a sok millió példányban közzétett sajtórágalmak nem értek célt. A fôtitkárok: Brezsnyev, Andropov, Csernyenko futószalagon követték egymást a másvilágra, de Szaharov nem tartott velük. 1986-ra a rendszer mélységes válságát már legfôbb vezérei is kénytelenek voltak belátni, s kapkodva keresték a gyógyírt megmentésére. Elkerülhetetlennek látszott, hogy megszüntessék Szaharov „politikai izolálását". Megszületett Csebrikov (KGB), Ligacsov (Politbüro) és Marcsuk (Akadémia) közös feljegyzése, amelyben hivatalosan javaslatot tesznek Szaharov szabadon bocsátására. Gorbacsov és emberei tudták, hogy Szaharov számûzetésének megszüntetése a „szalonképes államok társaságába" szóló belépôjegy. Egy telefonhívás, és 1986. december 23-án Szaharov hazatérhetett gorkiji számûzetésébôl. Ennek a gesztusnak azonban a Nyugat és az értelmiségi elit szemében, tényleges politikai tartalma csak akkor lett volna, ha a többi politikai fogoly is kiszabadul. (Alig két héttel korábban, december 9-én halt meg a börtönben Anatolij Marcsenko ismert emberjogi aktivista, a brezsnyevi és hruscsovi lágerek foglya.) A KGB, korábbi módszerein alig változtatva, tovább folytatta Szaharov „szoros figyelését". Ezt támasztja alá az alábbi, Gorbacsovnak címzett dokumentum, melynek aláírója Viktor Csebrikov, a KGB akkori elnöke:
„Tisztelt Mihail Szergejevics!
Megküldöm Önnek Szaharov akadémikus Georg Stown és Frank von Hippel amerikai tudósokkal folytatott beszélgetésének leírását, amelyet operatív úton szereztünk meg.
Mély tisztelettel, V. Csebrikov
1987. 06. 19."
Keretes
Az orosz Elnöki Archívumban található „számûzô" dokumentum s az elfogadásáról szóló jegyzôkönyv itt jelenik meg elôször teljes terjedelmében. Ezek a dokumentumok ez idáig orosz nyelven sem jelentek meg.
Szigorúan titkos
2. pld.
SZKP KB
Elôzetes intézkedések A. D. Szaharov ellenséges tevékenységének megakadályozására
Szaharov akadémikus, aki a szocialista rend meggyôzôdéses ellenfele, több mint 10 éve folytat aknamunkát a szovjet állam ellen. Mint a szocializmus megrögzött ellenfele, a kapitalista államok agresszív köreit a szocialista országok belügyeibe való beavatkozásra, a Szovjetunióval való katonai konfrontációra uszítja, állandóan a nemzetközi feszültség enyhülését és a békés egymás mellett élést célzó szovjet állami politika elleni fellépésre inspirál. Szaharov ugyanakkor lépéseket tesz az országon belüli szovjetellenes elemek szervezett összefogására, szélsôséges akciókra uszítja ôket.
A SZSZSZK államérdekeit károsítva, az ország legfontosabb honvédelmi problémáival összefüggô titkokat szolgáltat ki a kapitalista államok képviselôinek. Többek között, 1974-ben amerikai, német és kanadai újságírókkal folytatott beszélgetésben nyilvánosságra hozta a szovjet stratégiai rakéták és kilövôállomások jellemzôit, a robbanófejek számára vonatkozó adatokat, valamint megnevezte az ezek készítésében közremûködô minisztériumokat. Szakértôk megállapítása szerint a nevezett információk teljesen bizalmasak, államtitkot képeznek. A ilyen jellegû információk ellenségnek való kiszolgáltatása a hazaárulásért való felelôsségre vonást kirovó törvény hatálya alá esik.
A külföldiekkel való munka szabályait megsértve Szaharov állandó kapcsolatot tart fenn a kapitalista országok moszkvai diplomáciai képviseleteinek munkatársaival. 1972–1979 között 80 alkalommal tett látogatást a nevezett képviseleteken. A legszorosabb kapcsolatot az USA nagykövetségének képviselôivel és amerikai tudósítókkal tartja fenn, akik elôtt rendszeresen hangoztatja negatív reakcióját az országban foganatosított politikai intézkedésekkel kapcsolatosan, informálja ôket a társadalomellenes elemek provokatív cselekményeirôl. Maguk a diplomaták és diplomáciai védernyô alatt dolgozó felderítôk a Szaharovval folytatott beszélgetéseket olyan politikai információk és értesülések megszerzésére használják fel, amelyek a nevezett személy különösen fontos objektumokon végzett múltbeli munkájával függnek össze.
Szaharov közvetlen kapcsolatot létesített a LNK és CSSZSZK antiszocialista elemeivel, szolidarizált a csehszlovák „chartistákkal és a lengyel úgynevezett „Társadalmi Önvédelmi Bizottság" tagjaival, szervezett egyesülésre szólítja fel ôket egységes egyeztetett álláspontok alapján végzendô antiszocialista tevékenység végzésére.
A szovjethatalom aláásása céljából Szaharov rendszeresen segítséget nyújt külföldi államoknak a Szovjetunió elleni ellenséges tevékenység végzéséhez, aktív szovjetellenes agitációt és propagandát folytat. 1968–1979 között számos szovjetellenes programjellegû dokumentumot, több mint 200 „nyilatkozatot", „felhívást" és „tiltakozást" fogalmazott és juttatott el külföldre, amelyekben kitartóan óvja a Nyugatot a fegyverkezésrôl, és azt állítja, hogy a Szovjetunióval való államközi viszonyok egyetlen elfogadható formája az a helyzet lehet, „amikor majd Vance-nek annyi ereje lesz, hogy az 2-3-szor meghaladja a szovjetet". Eközben rosszindulatú rágalmazásokat tesz „rendszerünk totalitárius jellegérôl", „a szocializmussal szembeni globális kihívásról", „a szovjet gazdaság rejtett militarizálásáról", „a kommunista expanziós törekvésekrôl" stb. A követségek képviselôivel fenntartott kapcsolatokon kívül Szaharov több mint 600 találkozót bonyolított le más külföldiekkel szovjetellenes tevékenység szervezésével és végzésével kapcsolatos különbözô kérdésekben, több mint 150 úgynevezett „sajtókonferenciát" tartott nyugati tudósítóknak. Az általa rendelkezésre bocsátott anyagok alapján nyugati rádióadók körülbelül 1200 szovjetellenes adást készítettek és sugároztak.
A Nyugat bôkezûen megfizeti Szaharov ellenséges tevékenységét, külföldi bankokban vezetett számláira több tízezer dollárt utalt át. Buzgalmát honorálták a Nobel-békedíj és más pénzdíjak odaítélésével is.
1970-ben Szaharov létrehozta az úgynevezett „Emberjogi Bizottságot". A „bizottság" védernyôje alatt aktív tevékenységet folytatott az antiszociális elemek konszolidálása érdekében, kapcsolatot teremtett és tartott fenn külföldi felforgató központokkal, szélsôséges és provokatív szovjetellenes akciók megvalósítását irányította. A „bizottság" védernyôje mögött folytatott, Szaharov közvetlen uszítására végzett bûnös tevékenységért 11 személyt vontak büntetôjogi felelôsségre és ítéltek el. A „bizottság" hívta életre az úgynevezett „Helsinki Csoportokat, a helsinki egyezmények Szovjetunióban való végrehajtásának elôsegítésére", „bizottságokat a politikai célú pszichiátriai kezelés kivizsgálására" és számos más antiszociális csoportosulást.
A párt-, szovjet és társadalmi szervezetek, ügyészségek, állambiztonsági szervek nem egy alkalommal figyelmeztették Szaharovot az ellenséges tevékenység megengedhetetlenségére, óva intették ôt neves tudósok, beszélgetést folytatott vele a szovjet kormány nevében a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese. Három ízben hivatalos figyelmeztetésben részesítette a Szovjetunió Legfôbb Ügyészsége. Szaharov mindezeket a figyelmeztetéseket semmibe vette.
Szaharov tevékenysége tehát büntetendô jellegû. Cselekményei teljességgel kimerítik az OSZFSZK Btk. 64. a. cikkelyét (hazaárulás) és a 70. cikkely I. részét (szovjetellenes agitáció és propaganda).
Szaharov bírói úton történô felelôsségre vonása azonban komoly politikai árat vonna maga után. Az ügy elôzetes felderítéséhez és bírósági kivizsgálásához minimum 2-3 hónapra lenne szükség. Ez idô alatt a Nyugat kétségtelenül zajos szovjetellenes kampányokat szervezne, melyeket nehéz lenne semlegesíteni, mivel a büntetôjogi-processzuális kódex tiltja, hogy a bírói szakasz lezárulta elôtt a bûnügy anyagait propagandacélokra használják fel.
Mindezek miatt célszerûnek látszik Szaharovval szemben olyan adminisztratív intézkedések foganatosítása, amelyek lehetôvé tennék külföldi kapcsolatainak elvágását és komolyan megnehezítenék ellenséges tevékenysége folytatását.
Szaharov szovjetellenes tevékenységének megakadályozására nézetünk szerint a következô intézkedéseket kell foganatosítani:
F meg kell vizsgálni Szaharov magas elismerései visszavonásának kérdését, úgymint a Szocialista Munka Hôse, Lenin-díj, Állami Díj és más állami kitüntetések (a Szovjetunió Legfelsôbb Tanácsa Elnöksége rendeletének és a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatának tervezete mellékelve),
F a Szovjetunió Legfelsôbb Tanácsa Elnökségének rendeletet kell hoznia, amelynek alapján, kivételképpen, megelôzô inztézkedésként, adminisztratív úton ki kell lakoltatni Moszkvából az ország egy olyan zárt területére, amely külföldiek által nem látogatható (a Szovjetunió Legfelsôbb Tanácsa Elnöksége rendeletének tervezete mellékelve),
F a Szovjetunió Tudományos Akadémiája kibôvített elnökségi ülésén (vagy más, rangos tudományos ülésen) meg kell vitatni Szaharov akadémikus társadalomellenes magatartását. A Szovjetunió Állambiztonsági Bizottsága küldje meg a szükséges információkat a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Elnökségének (lista mellékelve),
F a Szaharovval kapcsolatban foganatosított
intézkedésekrôl megfelelô közleményt
közzétenni a sajtóban (mellékelve).
Az SZKP KB rendelettervezete mellékelve.
Kérjük megvizsgálását.
Ju. Andropov, R. Rugyenko
SZKP KB Politikai Bizottságának ülése
1980. január 3.
Elnököl: L. I. Brezsnyev elvtárs
Jelen vannak: Andropov Ju. V., Gromiko A. A., Kirilenko A. P., Pelse A. Ja., Szuszlov M. A., Tyihonov N. A., Usztyinov D. F., Csernyenko K. U., Gorbacsov M. Sz., Gyemicsev P. Ny., Kuznyecov V. V., Ponomarjov B. Ny., Kapitonov I. V., Dolgih V. I., Zamjanyin M. V., Ruszakov K. V. elvtársak
12. Szaharovról
BREZSNYEV: Andropov és Rugyenko elvtársak beterjesztették Szaharovra vonatkozó javaslatukat. Szaharov államunkra nézve nagy kárt okozó tevékenységet folytat.
ANDROPOV: Szaharov kezdeményezett minden szovjetellenes fellépést. Természetesen meg kell fosztani a Szocmunka Hôse kintüntetéstôl, a Lenin- és az Állami Díjjal járó csillagoktól.
GROMIKO: A Szaharov-kérdés már nem tisztán belügyi kérdés. Nagyszámú reagálást vált ki külföldön. Az egész antiszovjet horda, az egész csôcselék Szaharov körül buzog. Ezt a helyzetet nem lehet tovább hagyni.
USZTYINOV: Teljes egészében és maradéktalanul támogatom azokat a javaslatokat, amelyeket Andropov és Rugyenko elvtársak elôterjesztettek. Szaharov cselekményei ugyanis nagyon rossz irányba befolyásolják a többi tudóst is. Úgy kell megoldani a kérdést, ahogyan Andropov és Rugyenko elvtársak javasolták.
SZUSZLOV: Úgy gondolom, hogy a kérdés egészében véve helyesen van felvetve. Megoldani azonban nem azonnal kellene az összes kérdést, hanem fokozatosan. Elôször meg kell fosztani a Szocmunka Hôse kitüntetéstôl. Aztán kell megoldani a többi kérdést, amiket itt felvetettek.
ANDROPOV: Azonnal meg kell oldanunk a következô kérdést is – ki kell lakoltatnunk Moszkvából. Azt javasoljuk, hogy a gorkiji körzetbe telepítsük ki. Ha ezt nem tesszük meg, nagyon rossz lesz a helyzet.
MINDANNYIAN: El kell fogadni a döntést, amit Andropov és Rugyenko elvtársak javasolnak.
A döntést elfogadják.
(Fordította Kiss Ilona)
Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu