Kronológia

AZ EURÓPAI LIBERÁLISOK ÚTJA AZ EGYSÉGES PÁRTIG

---

1967 Az Oxfordi Kongresszuson a Liberális Internacionálé elsôként veti fel a közvetlen európai választások lehetôségét.

1976 Az Európa Tanács döntést hoz az Európai Parlament közvetlen választásáról.

1976. március 26–27. A Stuttgarti Alapító Kongresszuson az Európai Parlament liberális frakciójának kilenc pártja négyéves elôkészítô munka után megalapítja az Európai Közösség Liberális Pártjainak szövetségét. A pártalakításban (többek között) aktívan részt vett Gaston Thorn luxemburgi miniszterelnök, Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere és Giovanno Malagodi, az Olasz Partito Liberale Italiano elnöke. Elhatározzák, hogy a liberális pártok egységes programot dolgoznak ki az elsô közvetlen európai parlamenti választásokra.

Az ún. stuttgarti nyilatkozat meghatározta, melyek a párt felfogása szerint az EU legfontosabb céljai: (a program az Európai Közösség helyett már a Európai Unió elnevezést használja): 1. Az emberek polgári és politikai jogainak európai szintu biztosítása. 2. Többségi pártlistás szavazáson alapuló, a kisebbségek és a különbözô régiók jogait tiszteletben tartó muködés. 3. A tartós és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés biztosítása, a szociális háló kiépítése a szegényebb rétegek további leszakadásának megakadályozására. 4. Az EU közös külpolitikájának kialakítása az európai biztonságért és a világbékéért. 5. A személyi szabadság, esélyegyenlôség biztosítása, az eszmék és pártok szabad versenye alapeleme legyen minden társadalomnak.

1976. november 5–7. Hágai Kongresszus: az európai liberálisok elsô választmányi kongresszusa.

1977. november 18–20. Brüsszeli Kongresszus: elfogadják az Európai Liberális Demokraták (ELD) választási programját.

1978. december 2–3. Londoni Kongresszus: elnökké választják a luxemburgi Gaston Thornt.

1979. június 7 és 10. Az elsô közvetlen európai parlamenti választások: az ELD a szavazatok 14 százalékát szerzi meg, ez 39 képviselôi helyet jelent a 410 tagú Európai Parlamentben. Képviselôket küldenek német (FDP), olasz (PLI, PRI), belga (PRL), holland (VVD), dán (VENSTRE) és luxemburgi liberális pártok. Az ír Thomas J. Maher függetlenként delegálja magát a liberális pártfrakcióba.

1980. február 15–16. Párizsi Kongresszus: döntenek a szociális jogok EK-n belüli kiterjesztésének szükségességérôl.

1981. január 6. Gaston Thornt, az Európai Liberális Demokraták elnökét választják az Európai Bizottság elnökének. Az Európai Közösség legmagasabb rangú tisztségét 1985-ig tölti be.

1981. június 12–14. Koppenhágai Kongresszus: elfogadják Genscher kezdeményezését az Európai Unió létrehozásáról. A kongresszus fôbb kérdései: a lengyelországi helyzet, az EK regionális alapja, munkanélküliség a fiatalok és a nôk között, nemzetközi környezetvédelem és az EK külpolitikája. A korábbi alelnököt, a holland Willy De Clercqet választják elnöknek az Európai Bizottság elnökének kinevezett Gaston Thorn helyére.

1982. május 7–8. Velencei Kongresszus: állást foglalnak az Egységes Európai Okmányról (amit végül 1986-ban írnak alá) és a falklandi háborúról.

1983. december 9–11. Müncheni Kongresszus: az ELD elfogadja választási manifesztumát Egy demokratikus és liberális Európáért címen: a liberális és demokratikus szabadságelveken nyugvó program fontos elemei az egyéni felelôsségérzet és tolerancia, az európai társadalom sokféleségének tiszteletben tartása, a szükséges változásokhoz szükséges társadalmi rugalmasság ösztönzése.

1984. június 14–17. Második közvetlen választások: a szavazatok 9,7 százaléka, 31 képviselôi hely jut a liberálisoknak. A német Freie Demokratische Partei 4,8 százalékkal nem éri el a német választási törvény által elôírt 5 százalékot, így az FDP az ELD frakcióban sem képviselheti magát.

1985. június 5–7. Groningeni Kongresszus: a luxemburgi Colette Flesch az ELD új elnöke. A kongresszus központi témái: az energiatermelés káros környezeti hatásai, a demokratikus és liberális értékek védelme Európában és az Európai Közösség intézményeinek megreformálása.

1986. április 10–11. Cataniai Kongresszus: a pártszövetség új nevet választ – Európai Közösség Liberális, Demokrata és Reformpártjainak Szövetsége (ELDR – Federation of Liberal, Democratic, and Reform Parties of the European Community). A kongresszus foglalkozik az Egységes Európai Okmánnyal, az egyének és az állam kapcsolatával.

1987. április 1–3. Lisszaboni Kongresszus. Fô témája A Tizenkettek Közössége, Szolidaritás és Összetartás.

1988. december 8–9. Luxemburgi Kongresszus. Elfogadják a választási kiáltványt A szabad és gondoskodó emberek Európája címmel, amely a szövetségi és decentralizált Európa eszméjét hangsúlyozza, illetve a szabadság és a gazdasági növekedés ütemének egyszerre történô növelését, valamint a társadalmi igazságosság fönntartását emeli ki.

1989. június 15–18. A harmadik közvetlen európai parlamenti választások: az ELDR a szavazatok 10 százalékával 49 helyet szerez meg az Európai Parlamentben. A német FDP visszatér a német és így az Európai Parlamentbe is. A tizenkét tagállam közül csak Portugália és Görögország nem delegál liberális képviselôt az Európai Parlamentbe.

1990. június 7–9. Shannoni Kongresszus: fô témája Európa új horizontja. A közép-kelet-európai országok újonnan megalakult liberális és demokrata pártjai meghívottként elôször vesznek részt a kongresszuson, dokumentumot fogadnak el arról, milyen hatást gyakorol ezen országok demokratikus átalakulása az Európai Közösségre. Willy De Clercqet választják elnöknek, miután lejárt Colette Flesch elnökségi ideje.

1991. június 6–7. Poitiers-i Kongresszus: az ELDR egyik legmeghatározóbb kongresszusa. Központi téma az Európai Politikai Unió, valamint a Gazdasági és Pénzügyi Unió irányába mutató fejlôdés. Az ELDR szomorúan konstatálja, hogy kevés haladás történt e téren, az Európai Közösség minden polgára számára kialakított egységes választási rendszer különösen kevéssé fejlôdött. Az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikát kell kialakítson, hogy választ tudjon adni a kontinens középsô és keleti részén végbement, a biztonság kérdését is érintô változásokra. A kongresszus támogatja a Gazdasági és Pénzügyi Unió létrehozását és a közös pénz bevezetését, a természetes ökológiai állapotokat védô piacgazdaság mellett foglal állást. Új alapszabály születik: a jövôben az EK-tagságra pályázó európai országok pártjai társult tagjai lehetnek az ELDR-nek, majd két év után teljes jogú tagokká válhatnak.

1992. február A Fidesz elsô közép-európai pártként társult tagja lesz az ELDR-nek.

1992. július 2–3. Koppenhágai Kongresszus: javaslatok az északír válság megoldására, a pártstruktúrák átalakítására és a közvélemény nagyobb politikai erôvé formálására.

1992. július Az SZDSZ és a szlovén Liberális Demokrata Párt (a jelenlegi szlovén vezetô kormánypárt elôdje) társult tag lesz.

1992. október A szlovákiai Magyar Polgári Párt az ELDR társult tagjává válik.

1993. december 9–10. Turquayi Kongresszus: a liberálisok szövetsége európai szintu politikai párttá alakul, melynek neve Európai Liberális Demokrata és Reformpárt (European Liberal Democrat and Reform Party). A kongresszuson elfogadják választási programját az 1994-es választásokra.

1994. június 9–12. A negyedik közvetlen európai parlamenti választások. Az 567-re emelkedett képviselô helybôl 43-at szerez meg az ELDR. Ez a negyedik helyet jelenti az Európai Szocialisták, az Európai Néppárt és az Unió Európáért mögött. Érzékenyen érinti az ELDR-t, hogy az FDP újra az

5 százalékos küszöb alatt marad.

A legjobb eredményt Belgiumban

(6 képviselô a 25-bôl 3 liberális pártból), Dániában (5/16), Finnországban (5/16), Hollandiában (10/31) érik el. Hollandiában, Dániában és Finnországban a liberálisok küldik a legtöbb képviselôt az Európai Parlamentbe.

1995. július 5–7. Stockholmi Kongresszus: tárgyalnak az EU intézményeinek széles köru demokratikus reformjáról, a foglalkoztatás és a versenyképesség növelésérôl és a pénzügyi csalások elleni küzdelem eredményesebbé tételérôl. Hatékonyabb együttmuködést sürgetnek a közös kül- és biztonságpolitikai kérdésekben, valamint a bel- és igazságügy-politikában.

A kongresszuson elnökké választják Uffe Ellemann Jensent.

1996. július 10–12. Bécsi Kongresszus: kidolgozzák a liberális álláspontot az információs társadalom elôkészítésére, eszerint liberalizálni kell a telekommunikációs piacot, valamint új, magas termelékenységu foglalkozásokat kell létrehozni. A bécsi nyilatkozat fô témái: az Európai Unió kül-, igazságügy- és belpolitikai reformja, az intolerancia elleni küzdelem, környezetvédelem, Európa nagyobb szerepvállalása az egész világon megvalósítandó béke, biztonság és demokrácia kérdéseiben.

1997. április 4. Az SZDSZ és a Szlovákiai Magyar Polgári Párt a közép-kelet-európai országok társult pártjai közül elsôként teljes jogú tagjává válik a liberális pártszövetségnek. (A szlovákiai MPP ma a Magyar Koalíció Pártjának tagjaként a szlovák kormánykoalíció tagja.)

1997. szeptember 10–12. Brüsszeli Kongresszus: fô témája az ötvenéves oxfordi liberális nyilatkozat, fô kérdése az, hogy miként alkalmazkodhat a liberalizmus a következô évszázad kihívásaihoz.

1998. december 11. Az ELDR Tanács értekezlete elfogadja az Egységben a szabadságért, szabadelvu kihívás Európáért címu választási programtervezetet, melynek fôbb pontjai a következôk: 1. Legyünk különbözôk az Európai Parlamentben: a liberális frakció „egyéniségét” továbbra is az adja, hogy kiemelkedô szerepet tölt be az emberi és polgári jogokért folytatott harcban és a rasszizmus, tömeggyilkosságok, bunözés elleni küzdelemben, a Nemzetközi Büntetôjogi Bíróság muködtetésében. 2. Dinamikus gazdaságépítés: munkahelyteremtés, az euró stabilizálása, fenntartható növekedés, vidékfejlesztés, esélyegyenlôség révén a liberálisok szeretnék biztosítani a társadalmi igazságosságot, a piac liberalizációját, a környezetvédelmi elôírások betartását és a piaci elégtelenségek kezelését. Ennek alapja a társadalombiztosítási és adórendszerek egységesítése és versenye, ami viszont az EU jogrendszerének további harmonizációja révén érhetô el. A euró iránti bizalom az árstabilitás és a stabil jövedelmek, a nyugdíjak értékállósága révén teremthetô meg. A vidékfejlesztés és a mezôgazdaság fejlesztése érdekében a közös mezôgazdaság-politika megreformálására van szükség, ahol az állami beavatkozások csökkentésére és decentralizációra van szükség.

3. A demokrácia modernizálása: növelni kell a polgárok politikai és állampolgári jogait, javítani a bevándorlók helyzetét, a bunözés elleni harcot, az intézményrendszer megújításával elô kell készülni az Európai Unió kibôvítésére. A liberális demokraták szerint az európaiság érzésének növekedése nem helyettesíti, hanem kiegészíti a nemzeti identitást. Az EU-nak meg kell védenie Európa kisebbségeinek érdekeit. A nem európai uniós állampolgároknak is élvezniük kell az EU jogvédelmét, és az Európai Unió állampolgárainak nem szabad a nem európai uniós állampolgárságú kisebbségek kárára gazdasági vagy politikai elônyöket szerezni. Meg kell alapítani az EU Menekültügyi Alapját, ahová minden tagállamnak pénzt kell folyósítania. A liberálisok olyan alkotmányos alapot szeretnének teremteni az Európai Unió számára, amelyben ésszeruen oszlanak meg a döntési jogkörök az unió, a tagállamok, a régiók között. 4. A biztonság növelése: a béketeremtés, Európa védelmi rendszere, a globális biztonság az egész világra kiterjedô feladatok, de ezek megoldásában az EU-nak kezdeményezô szerepet kell játszania. Az EU-nak részt kell vennie a béketeremtésben a Balkán és a Kaukázus háborús gócpontjain. A NATO mellett meg kell erôsíteni a Nyugat-Európai Unió (WEU) szerepét, fejleszteni kell az unió kapcsolatait Oroszországgal és Ukrajnával, de meg kell akadályozni, hogy vétójoguk legyen Európa biztonsági és védelmi kérdéseiben.

1999. március 15. Az unió történetében elôször lemond a korrupció ellen fellépni képtelen Európai Bizottság, az unió „kormánya”.

1999. április Az ELDR frakció tagjainak száma országonként és az országok európai parlamenti képviselôinek száma: Ausztria 1/21, Belgium 6/25, Dánia 5/16, Finnország 5/16, Franciaország 1/87, Németország 0/99, Görögország 0/27, Írország 1/15, Olaszország 6/87, Luxemburg 1/6, Hollandia 10/31, Portugália 0/25, Spanyolország 2/64, Svédország 3/22, Nagy-Britannia 2/87, összesen 43/626.

1999. április 28–30. Berlini Kongresszus: elfogadják a júniusi választásokra kidolgozott választási programtervezetet.

1999. június 10–13. Az ötödik közvetlen európai parlamenti választások az Európai Unió 15 tagállamában.