Szemere Róbert

Az Európai Parlament választ

1999. június 10–13. között közvetlen európai parlamenti választások lesznek az Európai Unió 15 tagállamában, az itt élô 370 millió lakos képviseletére: a választók a Európai Parlament (EP) jelenlegi 8 pártjának és pártszövetségének nemzeti tagpártjainak jelöltjeire szavazhatnak.

Az EP elôdje, az Európai Közösség Közgyulése 1958-ban jött létre a római szerzôdés nyomán, eredetileg 6 ország részvételével. Azóta 31 év telt, az integráció 15 tagúra bôvült, és újabb 6 ország vár felvételre. Az azonos nézeteket képviselô pártok szövetségei már a kezdet kezdetén kialakultak, bár igen képlékenyek voltak. A változást az hozta, hogy 1979-ben elsô alkalommal közvetlen népszavazással választották az EP képviselôit, nagyobb legitimitást és szélesebb jogkört adva az intézménynek. Az e választások nyomán megalakult európai pártszövetségek közül a legfontosabbak az Európai Szocialista Párt, az Európai Néppárt és az Európai Liberális Demokrata Párt (ez utóbbi pártszövetség rövid történetét kronológiánkban ismertetjük – a szerk.). A pártszövetségekhez eredetileg csak az Európai Közösség pártjai csatlakozhattak, de a közép-kelet-európai rendszerváltások után a társult országok pártjainak lehetôségük nyílt arra, hogy társult, esetleg teljes jogú tagjaivá váljanak a pártszövetségeknek. A magyarországi pártok közül a Fidesz – MPP társult, az SZDSZ teljes jogú tagja az Európai Liberális Demokrata és Reformpártnak, az MSZP társult tagja az Európai Szocialisták Pártjának, a Független Kisgazdapárt a kereszténydemokrata-konzervatív Európai Néppárthoz szeretne csatlakozni.

A 626 tagú parlament plenáris üléseit Strassbourgban tartják, de a bizottsági ülések helyszíne Brüsszel, míg a fôtitkárság Luxemburgban található. A tagok közvetlen választásával megnôtt az Európai Parlament szerepe, amit tovább erôsített a maastrichti szerzôdés. Ennek köszönhetôen az EP ma már politikai ellenôrzô és bizonyos jogalkotói hatáskörökkel bír: az Egységes Európai Okmány által meghatározott módon részt vesz a törvényhozásban, ellenôrzi a bizottságot, amely ellen bizalmatlansági indítványt intézhet. (1999. január közepén szavaztak legutóbb a bizottság leváltásáról, de nem volt meg az ehhez szükséges kétharmados többség.) Jóváhagyásától függ az összes nemzetközi együttmuködési, társulási egyezmény megkötése, a teljes tagsági viszony elnyerése. A tanáccsal együtt dönt a munkaerô szabad áramlásával, az egységes piaccal, az oktatással, a környezetvédelmi, a transzeurópai hálózatokkal, az egészségüggyel, a kultúrával és a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos kérdésekben: megállíthatja a törvényhozási folyamatot azzal, hogy elutasítja a tanács állásfoglalását. Az Európai Parlament munkáját segíti a minden hónapban két hetet ülésezô húsz bizottság. Az ez év május elsején életbe lépô, 1997. október 2-án aláírt amszterdami szerzôdés kiterjeszti az Európai Parlament jogosítványait. Az a terület, ahol az Európai Parlament együtt dönt a tanáccsal, újabb 20 kört fog át: ilyen a szociálpolitika, foglalkoztatáspolitika, környezetvédelem stb. Az Európai Bizottság elnökének kinevezéséhez ezentúl szükség lesz az Európai Parlament jóváhagyására is.

Az Európai Parlament jogköre így is csak töredéke a nemzeti parlamentek jogainak: legszembetunôbb a tényleges ellenôrzô szerep hiánya: az EU végrehajtó testületét, az Európai Bizottságot csak kétharmados döntéssel tudná elmozdítani, de eddig erre nem került sor. Az Európai Parlament a törvényhozásban legfeljebb együttdöntési jogot gyakorolhat a Tanáccsal. A nemzeti parlamentekben a választásokat követôen viszonylag szilárd, állandó létszámú frakciók alakulnak ki, míg az EP-ben a frakciók önálló pártok képviselôibôl állnak. Gyakori, hogy egész pártok képviselôcsoportjai ülnek át valamelyik pártszövetség frakciójából egy másik pártfrakcióba, ezáltal az erôviszonyokat sem lehet stabilnak tekinteni. Az uniós polgárok és az Európai Parlament kapcsolata nagyon laza: nem érzik, hogy ez a parlament valóban az ô életükben is fontos szerepet játszó kérdésekben hoz döntéseket. Az unió döntéshozatali eljárása bonyolult, az emberek többsége számára áttekinthetetlen: nem véletlen, hogy nem veszik komolyan az európai parlamenti választásokat, és ezért jóval kisebb arányban mennek el szavazni, mint saját nemzeti parlamentjük megválasztásakor.
 
 

Az Európai Parlament pártfrakciói és képviselôinek száma 1999 áprilisában:
 
 

Európai Szocialista Párt:

szociáldemokrata, szocialista – 215 képviselôi hely

Európai Néppárt:

konzervatív, kereszténydemokrata – 182 képviselôi hely

Egyesülés Európáért:

konzervatív – 56 képviselôi hely

Európai Liberális Demokrata és Reformpárt:

liberális, középpárt – 43 képviselôi hely

Európai Egyesült Baloldal:

szocialista, kommunista – 33 képviselôi hely

Zöldek az Európai Parlamentben:

környezetvédô – 27 képviselôi hely

Európai Radikális Szövetség:

szociálliberális, haladó – 20 képviselôi hely

Nemzetállamok Európája:

közösségellenes – 18 képviselôi hely

A független képviselôk száma 32
 
 


Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu



C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/